Szerdán este Koldingban kisorsolták a decemberi női kézilabda-világbajnokság csoportjait. A dániai vébén nem lesz középdöntő, a csoportkör után egyből egyenes kieséses szakasz következik, így különösen fontos a csoportbeosztás. Aki ezen a tornán bejut a legjobb nyolc közé, az – ha a címvédő Brazília is negyeddöntőbe jut – részt vehet a jövő márciusi olimpiai kvalifikációs tornán, ahol hat riói helyért megy majd a harc.
A magyar válogatott furcsamód csak a harmadik kalapból várja a sorsolást, amit sem a legutóbbi vébén (8.) sem az Eb-n (6.) elért helyezése nem indokol.
Még furcsább az ok, amely miatt rossz esetben bombaerős csoportban kezdi meg a szereplését Németh András csapata: az első kalapba került az a Kuba, amely története során még egyszer sem tudott csoportmeccset nyerni világbajnokságon.
Az első kalapban a címvédő Brazília, az Eb-győztes Norvégia, valamint a rendező – és vb-bronzérmes – Dánia helye megkérdőjelezhetetlen, de negyediknek a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) a játékereje alapján leginkább a hatodik kalapba tartozó Kubát delegálta az elitbe. És ezzel Magyarország pont átcsúszott a másodikból a harmadik kalapba, aminek, ha úgy alakul, nagy jelentősége lehet.
A döntés mögött az áll, hogy az IHF versenyszabályzata szerint mindig az számít a legerősebb kontinensnek, amely az aktuális világbajnokot adja, még ha ennek köze sincs a valós erőviszonyokhoz. Mivel Brazília nyerte a legutóbbi vébét, ezzel Dél-Amerika automatikusan a legerősebb kontinens lett, és így kijutott még egy csapata a földrésznek eddig járó három mellett. Ez azonban még nem magyarázza meg, miért került Kuba az első kalapba.
A kiemelési elveket bemutató, az IHF által márciusban közreadott alábbi ábra a kulcs. Tudni kell hozzá, hogy a Performance place 1-től 8-ig számozott helyei nem válogatottakat jelölnek, hanem kontinenseket. A narancsszínű rubrika a vb-címvédő brazilokat takarja, a Performance place 1 pedig az őket delegáló kontinensnek jár. Nehéz elhinni, de így van: mivel a hazai rendezésű Pánamerikai Játékokon Kuba a döntőig jutott, ezt a válogatottat illeti meg a hely az első kalapban mint a címvédő kontinens, Dél-Amerika második legjobb csapatát.
A vörös mező (a vb-győztes kontinensének járó extra hely) a magyarokkal azonos kalapban szereplő Argentínának jutott, míg a zöld mező (rendező) Dániát takarja, amely vb-bronzérmének köszönhetően került az első kalapba (ezt külön lehetővé teszi a szabályzat).
Amikor ez a kiemelési rendszer készült, valószínűleg nem vették számításba, hogy Európán kívüli csapat is képes lehet világbajnokságot nyerni. Így bár a szabály már a megszületésekor sem volt tökéletes, csak most derült ki a hátránya. Kubáé olyan válogatott, amely
története során összesen 10 csoportmeccset játszott vb-n, ezek mindegyikét – átlagosan 13 gólos különbséggel – elvesztette.
A csapat eddigi egyetlen, vébén aratott győzelmét egy 21–24. helyért rendezett helyosztón szerezte, 2011-ben, Argentína ellen.
Kuba első kalapos részvétele teljesen összekavarja az erőviszonyokat, mert bár lesznek, akik nagyon örülnek majd, hogy az első kalapból Kubát kapták (szerencsés esetben akár a magyarok is), a magyar válogatott például miattuk került csak a harmadik kalapba. Az előző két világverseny alapján a franciák mögött helyezkedünk el, ők még befértek a második kalapba, ahova mi kerültünk volna, ha a hazai rendezésű Európa-bajnokság budapesti helyosztóján legyőzzük őket. Nem tettük.
Így viszont a sorsoláson a magyar válogatottnak nem is az lesz a fontos, hogy milyen csoportba kerül, hanem az, hogy a párhuzamos csoportból kiket kaphat ellenfélnek a nyolcaddöntőben. Mert az első két kalapot elnézve az már szinte biztos, hogy – hacsak nem húzzák mellénk pont Kubát – bombaerős csoportba fogunk kerülni, és
a legjobb nyolcba jutásért is egy nálunk magasabban rangsorolt, és valószínűleg erősebb válogatottal kell meccselnünk.
Ez mondjuk pont nem szokatlan, a legutóbbi vébén a döntőre is esélyesnek tartott Spanyolországot vertük meg a nyolcaddöntőben, a későbbi győztes braziloktól is csak drámai hosszabbításban kaptunk ki, és a pekingi olimpián is az aranyért érkező Romániát vertük ki a negyeddöntőben.
A legbosszantóbb az egészben, hogy máskor a világszövetség, ha úgy látja jónak, bármikor tetszés szerint áthágja a saját szabályait.
A legutóbbi férfi-világbajnokságra például úgy juttatta ki Németországot, hogy a szabályszerűen kijutó Ausztráliától egyszerűen elvette az indulási jogot, és odaadta a németeknek. A morálisan elfogadhatatlan döntés mögött a valós játékerő mérlegelése állt, amit némely esetben megenged az IHF alapszabálya, de ebben pont nem.
Női kézilabda-világbajnokság, kiemelés
1. kalap: Brazília, Kuba, Norvégia, Dánia
Sőt, a 2016-os torna esetében előállt olyan helyzet, amikor volt lehetőség mérlegelésre, és éltek is vele. Két szabadkártya járt volna a legerősebb (azaz a vb-győztest delegáló) kontinensnek, de Amerika helyett Európa kapta meg mindkettőt: a selejtezőben a románokkal szemben elbukó Szerbia, valamint cseppet sem meglepő módon megint az oroszoktól oda-vissza kikapó német csapat. Így kerültek a a hatodik kalapba.
Mondhatja erre bárki, hogy a szabályzat egy megengedő pontja szerint a "torna játékerejének és rangjának" fenntartása érdekében az IHF szabadon dönthet a szabadkártyák odaítéléséről. De ugyanezen elvek alapján Kubát is nyugodtan visszasorolhatta volna ahelyett, hogy a torna erőviszonyait teljesen felborítva, mereven ragaszkodik saját rossz szabályozásához.
