Az 1–0-s első meccs után az olaszoknak lett volna sietősebb a dolog, de a nyomás láthatóan nem tett jót nekik. A Ventura arcára kiülő tanácstalanság a játékosaira is átragadt. Az olaszok nem találták a rést a svéd falon, csak néhány védelem mögé belőtt labdából tudtak veszélyesek lenni. Az első 20 percben nem is volt helyzet, helyette volt három tizenegyesgyanús eset, a bíró azonban egyet sem fújt be.
Az első komoly lehetőség a 40. percben adódott, Immobile lövése már a kapuson is túljutott, de a lassú labdát kivágta a védő. A szünet előtti perceket megnyomták a hazaiak, Parolónak és Florenzinek is volt lövése, gólt viszont nem sikerült szerezniük.
A második félidőben még nagyobb volt az olaszok mezőnyfölénye, mint az elsőben (akkor 75 százalékban birtokolták a labdát), és a vezetést is megszerezhették volna, de Florenzi kapáslövése elment a kapu mellett. A 62. percben Ventura egy kettős cserével betolta az all-int, Darmian helyére El Shaarawy, Gabbiadini helyére Belotti állt be.
Sokat ez sem javított a helyzeten, közelebb nem kerültek a kapuhoz, a lövéseik pedig veszélytelenek voltak. A svédek néhányszor el tudtak menni kontrával, de a befejezésekre már nem volt erejük, így különösebb gondot nem okoztak Buffonnak.
A 87. percben még El Shaarawynak volt egy közeli bombája, de Olsen reflexmozdulattal belekapott a labdába.
Az olaszokat lényegében a saját fegyverükkel győzték le: a svédek beálltak védekezni és volt egy jó nagy adag szerencséjük is. Ventura szerint az ő munkájával nem volt baj, de az szinte biztos, hogy az elveszített párharc után elzavarják a kispadról.
Olaszország 60 év után nem lesz ott a világbajnokságon.
A meccs után Buffon elsírta magát, és megerősítette, hogy nem folytatja a válogatottban. „Nem magamat sajnálom, hanem az olasz futballt. Olyasvalamit buktunk el, ami az egész olasz társadalomnak sokat jelent. Egy minőségi válogatottat hagyok el, amelyről még beszélni fognak az emberek. Mindenkit ölelek, különösen azokat, akik osztoztak velem az elmúlt tíz éven."
Az olasz válogatott eddig egyetlen egyszer bukott el világbajnoki selejtezőn, 1958-ban Észak-Írország ellen, nem épp hétköznapi körülmények között.
A belfasti meccset eredetileg 1957 decemberében rendezték volna meg, de a magyar Zsolt István játékvezető az erős köd miatt Londonban ragadt, így a hivatalos meccs helyett csak egy barátságosat játszottak a csapatok. A hazai szurkolókat annyira felhúzta az olaszok kemény játéka, hogy 2–2-es döntetlen után berohantak a pályára, és a rendőrségnek kellett az öltözőbe menekítenie az olasz csapatot.
A hivatalos meccset végül 1958 januárjában játszották le, az észak-írek 2–1-re győztek, így a Fiorentina és Milan játékosokkal teletűzdelt válogatott lemaradt a svédországi vébéről.