A tokiói olimpia női versenyének végén a sajtótájékoztatóra vártunk. Nem voltunk sokan a teremben, a pár magyar újságírón túl, aki Kovács Sarolta bronzérmét ünnepelte, gyakorlatilag senki sem érdeklődött a verseny dobogósai iránt.
Az asztalnál már ketten ültek. A tolmács, akinek hivatalból kellett ott lennie és egy magabiztos, kócos öregember, akinek semmi keresnivalója nem lett volna az asztalfőn.
Ő volt a német Klaus Schormann, a Nemzetközi Öttusa Szövetség elnöke.
1993 óta az. Ámokfutását több ízben hüledezve bámulta a világ, de sokan megtanultak tapsolni neki.
Aki szemrebbenés nélkül belemondja a kamerába, hogy 1971-ben Balczó Andrással egy csapatban szerepelt, s aki úgy konfabulál, hogy a meséit mindenki elfogadja.
De ki ez az ember? Honnan jött? Mi a célja? S meddig ülhet még egy olyan sportág trónján, amelyet módszeresen gyilkol már évtizedek óta?
Klaus Schorman többször hangsúlyozta, hogy fiatal korában öttusázó is volt. Amikor 1999-ben Budapest rendezte az öttusa-világbajnokságot, Schormann levelet írt a sportág magyar legendájának, Balczó Andrásnak. Idézek a levélből:
Emlékszem a Sundhurst Camberly-ben rendezett versenyre, amelyen 1971 május elején egy vegyescsapatban együtt vívtunk."
Nos, 1971. májusában tényleg rendeztek egy nemzetközi öttusaversenyt ebben a városban.
Balczó András tényleg elindult ezen és 5204 ponttal meg is nyerte a viadalt. A csapatversenyben az olaszok, az amerikaiak és a franciák állhattak fel a dobogóra.
A magyar csapat nem indult, egyedül Balczó utazott ki a versenyre. Annak, hogy ezen a viadalon Klaus Schormann Balczó Andrással közös csapatban szerepelt volna, nincs nyoma.
Az elnök szavahihetősége már itt csorbát szenved, de attól még, hogy nem öttusázott lehetne jó elnöke a nemzetközi szövetségnek. Lehetne, de nem az.
Klaus Schormannt 1984-ben választották meg az NSZK Öttusa Szövetség elnökének. Érdekesség, hogy az NDK-ban ez a sportág akkor gyakorlatilag nem létezett, mert a hetvenes évek elején Manfred Ewald sportminiszter betiltotta. Az indoklás szerint nem volt érdemes olyan sportágat támogatni, ahol kevés érmet lehet nyerni. Márpedig az öttusában egy olimpián maximum két érmet lehetett megszerezni: az egyéni mellett a csapatversenyeken osztottak medálokat. Schormann karrierje nagyon gyorsan ívelt felfelé. Az 1989-es budapesti öttusa vb-re már a nemzetközi szövetség információs elnökhelyetteseként érkezett meg.
A német felismerte, hogy az oroszon kívül semmilyen nyelven nem beszélő UIPMB-elnök, Igor Novikov (aki 1956-ban és 1964-ben csapatban olimpiai bajnoki aranyat nyert - ő tehát biztosan űzte ezt a sportágat) képtelen a kapcsolatteremtésre, ráadásul a hatalmas termetű Novikov egyáltalán nem volt népszerű a sportágban.
1993-ban úgy bukott meg, s úgy vesztette el az elnöki posztért vívott küzdelmet, hogy alig szavaztak rá.
A győztes, az új elnök a német Klaus Schormann lett. Pedig már ekkor fel kellett volna ismerni, hogy egy igazi kóklerre bízzák a sportágat. 1990-ben Frankfurtban rendeztek egy olyan Világkupa-versenyt, amelyen - az öttusa történetében először - 1 nap alatt bonyolították le az összes versenyszámot. A "reformer" vagy inkább jövőbe látó Schormann 15 ezer nyugatnémet márkás pénzdíjat ígért a győzteseknek. Ebből az lett, hogy a női verseny győztese, a szovjet Jana Dolgacseva és a férfiak között első svájci Peter Steimann 3 ezer márkát kapott.
Akik ott voltak ezen a viadalon, nem hittek a szemüknek.
Botrányos rendezés, rossz lovak, hiányos tájékoztatás - ezt írta annak idején a frankfurti versenyről a sportsajtó. Rendezte: Klaus Schormann. De ez akkor senkit sem zavart.
Szintén hatalmas botrányba fulladt az 1992-es barcelonai olimpia öttusa versenyeinek rendezése. Ez volt az utolsó olyan olimpia, amelyen az egyéni mellett csapatversenyt is rendeztek, s amelyen nem egy nap alatt bonyolították le a viadalt. A barcelonai olimpia öttusa versenye a sportág antipropagandája volt. A vívást nézők nélkül, egy üres csarnokban rendezték.
A futásra azért nem értek oda a szurkolók, mert a rendőrség az odavezető utakat lezárta.
Pedig ezt a tusát a szurkolók ingyen tekinthették volna meg. A lovaglás során több versenyző is átrendezte a pályát. A lelátón ott ülő NOB-elnök, Juan Antonio Samaranch nem akart hinni a szemének, hogy ilyen létezik. Azok sem, akik a tévén keresztül nézték az eseményeket. Mindenesetre Samaranch az olimpia után a következőket nyilatkozta:
Az öttusának lejárt az ideje, nincs helye az olimpia műsorán. Nem alkalmas a tévéközvetítésre, nem áttekinthető."
Az öttusa hajója ekkor kapta az első léket, innentől datálódik az, hogy a sportág olimpiai szereplése folyamatosan veszélyben van. Az idősödő elnök, Igor Novikov ezzel a helyzettel már nem tudott mit kezdeni.
1993. július 3-án Klaus Schormannt a sportág Londonban megrendezett tisztújító kongresszusán hatalmas fölénnyel elnökké választották.
Ugyanezen a kongresszuson váltak ki a szövetségből a biatlonosok, akik megunták, hogy az öttusa árnyékában semmilyen komoly elképzelésüket nem tudták megvalósítani. Zárójeles megjegyzés: érdemes megnézni, hogy azóta mi lett a biatlonból és mi az öttusából.
Schormann azonban nagyon is értette az idők szavát. Az 1993-as év nem csak azért fontos, mert elnöknek választották, hanem azért is, mert ekkor határozták el, hogy a világversenyeken az öttusa immáron 1 napos viadal lesz.
Ezzel az öncsonkítással természetesen a NOB kedvében akart járni a vezér.
Meg azzal is, hogy megnyerte a sportágnak Juan Antonio Samaranch fiát, akiből az 1996-os atlantai olimpia után alelnököt csinált. Schormann első elnöki ciklusában még nem az ifú Samaranch volt az alelnök, hanem egy magyar olimpiai bajnok: dr. Török Ferenc. Török Ferenc volt az, aki 1993-ban már arról beszélt, hogy a futást és a lövészetet össze kellene vonni. Ugyanakkor Schormann egészen elképesztő húzással azt a francia Emilé Jarrot nevezte ki a sportág népszerűsítésért felelős másik alelnöknek, aki akkor már elmúlt 70, s aki a francián kívül egyetlen más nyelven sem tudott megszólalni.
Klaus Schormann mindenféle érzelmi és egyéb gátlás nélkül vihette végig a terveit.
Az öttusához semmi sem kötötte, ő mindvégig olyan ember volt, aki kívülről jött a sportágba.
Hiába bizonygatta, hogy 1972-ben a müncheni olimpián ő már a nyugatnémet öttusázók helyettes vezetője volt, ez bizony nem sokat számított. Az sem zavarta, hogy az 1996-os nyári olimpián összesen egy versenyszámot, a férfi egyénit rendezték meg - egy nap alatt.
Az atlantai olimpia után a NOB ismét támadásba lendült.
A NOB-elnök Juan Antonio Samaranch előbb azt mondta, hogy öttusa ideje végképp lejárt. A lovaglást meg kell szüntetni, helyette kerékpározást kell bevezetni.
Egy évvel később Samaranch a német Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott nyilatkozatot. Mindez 1997 augusztus 6-án jelent meg. Ebben Samaranch újra kimondta az öttusa halálos ítéletét. Egy hónappal később, 1997. szeptember 6-án a NOB kongresszusán azt mondta, hogy az öttusának mindenképpen helye van az olimpia műsorán.
Hogy mi történt e két esemény között? Csak annyi, hogy Schormann találkozott a NOB elnökével. S valahogyan meggyőzte őt, hogy hagyja békén az öttusát. Samaranch óriási pálfordulása után pedig
Klaus Schormann az öttusa megmentőjeként
jelent meg a tagság előtt, s innentől kezdve négy évente minden egyes alkalommal úgy választották meg elnöknek, hogy ellenfele sem akadt a választáson. S miután a NOB a női öttusát is felvette az olimpiai műsorra (2000-ben, Sydney-ben versenyezhettek először a nők), Schormann a sportág hősei közé emelkedett.
Úgy tűnt tehát, hogy minden rendben van. Mígnem 2002-ben a Samaranch helyébe lépett belga NOB-elnök, Jacques Rogge feltette a régi lemezt: az öttusa dobja ki a lovaglást, helyette kerékpározás legyen a műsoron. A dolog olyannnyira komoly volt, hogy a NOB programalkotó bizottsága is foglalkozni kezdett ezzel.
Úgy tűnt, hogy most már semmi sem menti meg a sportágat, amikor 2002 decemberében a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hirtelen elnapolta a kérdést.
Akkor azt mondták: menjen le a 2004-es athéni olimpia, aztán majd foglalkoznak a dologgal. Nem így tettek, mert 2005-ben a NOB szingapúri ülésén megerősítették az öttusa olimpiai programban maradását.
2008-ig Schormann nyugton maradt, majd kitalálta, hogy a lövészetet és a futást össze kell vonni. (Emlékeznek még? 1993-ban ugyanezt javasolta az akkori alelnök, Török Ferenc). A dolog kezdetben óriási felháborodást váltott ki, de a nézőknek tetszett az összevont, kombinált szám, amely végül nagy sikert aratott. Schormann ebből is jól jött ki, s az is őt erősítette, hogy a 2012-es londoni olimpián megrendezett öttusaversenyek telt ház előtt, fantasztikus hangulatban zajlottak. Addigra már a lövészetben is lézerpisztolyt használtak, szóval, lassan rá sem lehetett ismerni a sportágra.
Viszont ez már tetszett a NOB-nak, amely békén hagyta az öttusát, s más sportágakat (többek között a birkózást) kezdte el vegzálni.
A 2016-os riói olimpián problémamentesen zajlottak le az öttusaversenyek, de Schormann nem tudott megnyugodni.
2020. február 10-én jelentették be, hogy a 2024-es párizsi olimpián 90 perc alatt rendezik meg az öttusa versenyszámait. Ezt a képtelen ötletet is elfogadta a Schormann vezette UIPM, a pecsét 2020. október 30-án került rá a határozatra.
Ezzel a döntéssel a Nemzetközi Öttusa Szövetség elnöke, a német Klaus Schormann végképp azt a bravúrt hajtotta végre, hogy miközben meggyilkolta a saját sportágát, aközben az öttusa mégis az olimpiák műsorán maradt.
Azt mondják: ez volt az ára.
Vagyis, hogy összesen 2x90 percet kapjon az öttusa a nyári olimpiai műsorból. Illetve ez így nem egészen igaz, mert a két versenyszám döntője menne le ennyi idő alatt, de ebben a fináléban már csak 12-12 versenyző indulhatna. A többiek? Ők kiestek a selejtezőben, amelyet nem a döntő napján, hanem azt megelőzően rendeznének meg.
Mindezt tehát 2020 októberében határozta el a Nemzetközi Öttusa Szövetség.
Hol voltunk még ekkor a 2021-es tokiói olimpiától, ahol (ismét) botrányba fulladt a lovaglás.
A női versenyben a lovaglás előtt vezető német Annika Schleu lova lebontotta a pályát, a síró német lány arca mindenki agyába beleégett. Holott nem volt példátlan, ami történt. A 2008-as pekingi olimpián a fehérorosz Jahor Lapo lovagolt nulla pontot, pedig ő sem volt akárki ebben a sportágban.
Ám a Tokióban történtek akkora vihart kavartak (nemcsak Annika Schleu sírása, hanem edzőjének, Kim Raisnernek a lóverése is), hogy Schormannak megint lépnie kellett.
S ő most sem várta meg, mit mond a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, hanem - szokása szerint - senkit meg nem kérdezve, senkivel nem egyeztetve kivette a lovaglást az öttusa programjából.
Hogy mi lesz helyette, azt Schormannon kívül valószínűleg nem sokan tudják. A német elnök tagadja, hogy a lovak helyett a kerékpár jönne, de ez a sportág mára eljutott oda, hogy teljesen mindegy, mi következik.
Az öttusa ugyanis halott. S az egyik gyilkosa biztosan az a német Klaus Schormann, aki 1993 óta elnöke az UIPM-nek, s akit hamarosan, november 27-én újra meg fognak választani. Ez az egy biztos. Minden más - egyelőre - bizonytalan.