Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Élő közvetítés 
A végzetes nap véráztatta mezőin Thomas Ker, a közeli Brüsszelben élő skót kereskedő szemtanúja volt az elképzelhetetlennek. Írásos beszámolóját évszázadokig elrejtették, most azonban napvilágra került és kísérteties képet fest a nagy csata utóhatásairól, valamint egyedülálló bepillantást nyújt abba a szívszorító valóságba, amellyel azok szembesültek, akik átélték ezt a történelmi fordulópontot.
Ezek a nyers érzelmekkel és élénk részletességgel megírt oldalak megörökítik Ker tapasztalatait, aki a csatatér egyik legkorábbi civil látogatója volt.
A férfi a látottak hatására néhány év leforgása alatt elképesztő tizennyolc alkalommal tért vissza Waterloo helyszínére.
A családja által szeretettel őrzött levélgyűjteményét és egy kézzel írott könyvet 2018-ban nagylelkűen a Glasgow-i Egyetemnek adományozta, ahol jelenleg az Archívumban és a Különleges gyűjteményekben található. A Journal of Conflict Archaeology című folyóiratban megjelent tanulmányukban a kutatók gondosan elemezték ezeket a beszámolókat, szembeállítva azokat a nagy waterlooi csata helyszínéről beszámolók írásaival.
Emlékeztetőül: az 1815. június 18-án, a mai Belgium területén fekvő Waterloo falu közelében vívott waterlooi csata döntő jelentőségű összecsapást jelentett, amely Bonaparte Napóleon francia császár uralkodásának végét jelentette.
A csata a napóleoni háborúk csúcspontja volt, egy olyan konfliktus-sorozaté, amely több mint egy évtizeden át sújtotta Európát. A szembenálló erők Napóleon francia hadserege és a Wellington herceg által vezetett szövetséges koalíció volt, amely Nagy-Britanniát, Hollandiát és Poroszországot képviselte.
Napóleon 1815-ben tért vissza száműzetéséből és igyekezett visszaszerezni a hatalmat Franciaországban. Gyorsan felépített egy hatalmas hadsereget és remélte, hogy legyőzheti a szövetséges erőket, még mielőtt azok egyesülni tudnának ellene. A waterlooi csata volt a végső összecsapás e két erő között. Napóleon taktikai zsenialitása ellenére a szövetséges seregeknek sikerült ellenállnia a támadásoknak és végül győztesen kerültek ki belőle.
A waterlooi csata jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Napóleon ambiciózus és terjeszkedő korszakának végét jelentette, és több évtizedre biztosította a béke és a stabilitás időszakát Európában. A csata a kontinens hatalmi egyensúlyában is jelentős változást hozott. Napóleon veresége megszilárdította a Brit Birodalom, mint domináns világhatalom pozícióját
– mondták a történészek a ZME Science online tudományos portálnak.
A Waterloo-ról szóló könyvek azonban gyakran elfelejtik az emberi tényezőt. Ker beszámolói azonban szöges ellentétben állnak ezzel.
Megrendítő írásaiban a skót a Mont St John mezejére visz minket (Waterloo falutól délre), nem sokkal azután, hogy a csata pora leszállt.
Ott, a káosz és a vérengzés közepette Ker elképzelhetetlen borzalom jelenetét írja le: haldoklók, sebesültek és halottak tömegét. Ebben a sivár képen a vízért kiáltások keverednek a megkönnyebbülésért való gyötrelmes könyörgésekkel, a szenvedés kórusát alkotva, amely a lelket is átjárja. Ahogy írja: szövetségesek és franciák fekszenek egymás mellett, akiket az erőszakos halál általi tragikus pusztulás közös sorsa egyesít.
Ker szavai időnként valóban kísértetiesek, tükrözve meggyötört belső érzelmi állapotát. Járhatatlan utakról ír, amiket széttört kocsik, halottak és elpusztult lovak hihetetlen tömege borított. Beszámol a sebesültek szenvedéseiről és arról, hogy többen meghaltak a karjában, akiknek megpróbált egy kis vizet adni. Ahogy fogalmaz, „megpróbálom csak halványan megkísérelni, hogy az olvasónak leírást adjak a mészárlás jelenetéről, amelyet a mezőkön láttam, vagy amit bármely ember, aki az emberség legkisebb szikrájával is rendelkezik, érezhetett, miközben a szörnyű helyzetet látta."
Szerinte nem lehet elképzelni az ott a haldoklókat, sebesülteket és halottak ezreit. Arra is többször rámutatott, hogy a szövetségesek és a franciák egymás mellett haltak meg.
Ker sokszor meglátogatta Waterloo-t, ami talán mutatja a traumája mélységét. A pusztítás színterei számára egyfajta személyes zarándoklattá vált, majd térképet is készített a csatatérről és a Waterloo körüli hadjárat tágabb területéről. Ezt a traumával való ismételt szembesülést a modern pszichológusok „expozíciós terápiának” neveznek.
A szakemberek szerint Thomas Ker régóta rejtegetett beszámolójának megjelenésével új szemszögből láthatjuk a waterlooi csatát.
A tragédia és a kitartás súlyával átitatott szavai lehetővé teszik számunkra, hogy „mellette álljunk” azokon a véráztatta mezőkön. A tudósok úgy vélik, miközben elgondolkodunk az áldozatokon és az örökre megváltozott életeken, tisztelgünk azok emléke előtt, akik szembenéztek a háború borzalmaival. Waterloo így időtlen emlékeztetőül szolgál az emberi lélekben rejlő törékenységre és erőre.
