Kegyelmet nem ismerve süllyesztették el korábbi szövetségeseik hajóit a britek

A brit támadó kötelék zászlóshajója a HMS Hood csatacirkáló

Fotó: Wikimedia Commons

Franciaország ellentmondásos helyzetbe került a 2. világháború elején. Nagy-Britannia vezetése 1940 májusának végén igencsak aggódott, hogy a modern francia flotta német kézre kerül. Kidolgoztak egy tervet ennek megakadályozására, ami nem ment zökkenőmentesen. Mers-el-Kebirnél több, mint ezer francia matróz életébe került a kétes viszony, ami további diplomáciai válságot idézett elő a két ország között.

Amikor a modern flotta átok

 

1940 nyarára nyilvánvalóvá vált, hogy Franciaország is a német villámháború áldozata lesz. Nagy-Britannia számára ez nemcsak egy szövetséges elvesztését jelentette, hanem a félelmet is, hogy a korszerű francia hajóhad német kézre kerül. Épp ezért Winston Churchill brit miniszterelnök szorgalmazta, hogy a francia hajókat inkább az angol kikötőkben állomásoztassák, azonban június 17-én a Henri Pétain által alakított kormányzatnak nem állt szándékában teljesíteni ezt. 

A haditengerészet első lordja, Sir Dudley Pound és Winston Churchill miniszterelnök 
Fotó: Winston Churchill Hillsdale

A francia flottát az 1922-es Washingtoni Egyezményt követően kezdték fejleszteni. Számos újítást alkalmaztak és a csatahajók, cirkálók, rombolók mellett repülőgép-anyahajó és hidroplán-anyahajó is színesítette a haditengerészet állományát. A rombolóállomány külön kategóriája a franciák által „contre torpilleurs”-nek nevezett típus, ami kétszer akkora volt, mint egy hagyományos romboló és erősebb fegyverzettel is volt ellátva. 

 

Csak a németeké ne legyen

 

Churchill tudta, hogy a németek az első adandó alkalommal megpróbálják majd megkaparintani a francia hajóhadat, így a Királyi Haditengerészet felkészült az állandó ellenőrzésre és – szükség esetén – az elsüllyesztésükre. Június 22-én aláírták a német-francia fegyverszüneti egyezményt, amelynek része volt, hogy a francia flottának – kivéve az a része, ami a gyarmatbirodalom épségét biztosítja – a Vichy-kormány által irányított Dél-Franciaországi kikötőkben lefegyverezve kell állomásoznia. 

Philippe Pétain tábornagy, a németekkel kollaboráló vichy-i kormány feje
Fotó: Wikimedia Commons

Ez Churchill félelmét igazolta – hiszen így bármikor a németek rendelkezésére állhatott a francia armada –, és négy nappal később a kabinet jóváhagyta azt a határozatot, amely kimondta, hogy konkrét lépéseket kell tenni a francia haditengerészet semlegesítése érdekében. Az akció a Katapult fedőnevet kapta, célja pedig az volt, hogy az összes francia hajót brit ellenőrzés alá vonják, vagy egy harmadik országban helyezzék el. Amennyiben ez nem lehetséges, úgy a megsemmisítés a cél. A terv végrehajtásának kezdetének idejét pedig július 3-ára időzítették. 

 

Megromlott viszony

 

Az Algéria partjainál fekvő Mers-el-Kebirnél állomásozó francia hadihajók parancsnoka ultimátumot kapott a britektől, akik jelezve, hogy szándékaik igencsak komolyak, jelentős erőkkel – két csatahajóval, két könnyűcirkálóval, tizenegy rombolóval, egy repülőgép-hordozóval és a brit flotta zászlóshajójával, a HMS Hood-dal – vonultak fel. Az ultimátumban az előbb említett terveknek megfelelő utasítások valamelyikének végrehajtása állt. A franciák azonnal értesítették a Vichy-kormányt, amely megtiltotta az ultimátum teljesítését.

A Bretagne csatahajó a robbanás pillanatában
Fotó: Wikimedia Commons

Ezután a britek parancsuk értelmében megtámadták a francia hajókat. 

Az alig 15 percig tartó tűzben számos francia vízi jármű mozgásképtelenné vált, a Bretagne csatahajó pedig felrobbant. 

A rövid „csata” végére több, mint 1200 francia katona került hullámsírba. Ezután a Katapult hadművelet folytatódott, de csak részsikereket ért el. A francia flottának nagyjából a fele megmenekült, ami Toulonban lelt menedékre. Itt Churchill már nem mert támadást indítani. 

A Mogador nehézromboló lángokban
Fotó: Wikimedia Commons

Az eset erősen negatív irányba sodorta a brit-francia kapcsolatokat, a Vichy-kormány pedig erre hivatkozva engedélyt kért – és kapott – Hitlertől, hogy a hajóikat ne kelljen leszerelni, hanem önvédelmi célzattal még használhassák azokat. Ez még fenyegetőbb volt, mint a korábbi helyzet, hiszen így már a felszerelt hajókat használhatták volna bármikor a németek.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.