Kivételesen ritka iker majmok születtek

A gyapjasfejű tamarinok Kolumbia északi részén egy kis területen honosak, ahol eredeti élőhelyüknek csak 5%-a érintetlen a mezőgazdaság, a papír- és a faipar számára történő tömeges fakitermelés miatt.

Két hihetetlenül ritka gyapjasfejű tamarin (oroszlánmajmocska) született a Chesteri Állatkertben. A Leo és Treat ikrei 5 hónapi vemhesség után jöttek a világra. Születési súlyuk 40 gramm, fejüktől a farkuk végéig 10 centiméter hosszúak.

Gyapjasfejű tamarinoknak (oroszlánmajmocskáknak) (Saguinus oedipus)  nevezik őket fehér szőrű feltűnő sörényük miatt, ami homlokuknál kezdődik és végigfut vállaikon. Egyből felismerhetők egyedik megjelenésük miatt a bolyhos pamutlabdához hasonlító állatok. Sajnos gyakran elfogják őket illegális állatkereskedők és eladják háziállatnak.

 

A miniatűr majmok Kolumbia északi részén egy kis területen honosak, ahol eredeti élőhelyüknek csak 5%-a érintetlen a mezőgazdaság, a papír- és a faipar számára történő tömeges fakitermelés miatt. Ennek eredménye, hogy a faj kritikusan veszélyeztetett fajként szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. Úgy becslik, hogy csak 2.000 példány maradt a természetben. Az egyik legritkább főemlősfaj a Földön.

 

A Chesteri Állatkert természetvédői egy Európa szerte lévő tervnek a részei, hogy megakadályozzák, hogy eltűnjön a faj.

A gyapjasfejű tamarinok Kolumbia északi részén egy kis területen honosak, ahol eredeti élőhelyüknek csak 5%-a érintetlen a mezőgazdaság, a papír- és a faipar számára történő tömeges fakitermelés miatt. 
Fotó: Chesteri Állatkert

 

Élőhely és diéta

Ezek az apró főemlősök a három amazóniai tamarinfaj egyike. Kolumbia északi részén egy kis erdős területen élnek. A lombkorona közepén gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkoznak, főleg ezzel, de ismert, hogy esznek nagyobb gerinceseket is. A körülbelül mókus méretű gyapjasfejű tamarinoknak karomszerű körmei vannak, melyek fontosak, hogy fáról fára ugráljanak az erdőben

Fontos szerepet játszanak a trópusi ökoszisztémában, mert terjesztik a magokat. Gyakran esznek meglehetősen nagy magokat – még annál is nagyobbakat, amiket a méretesebb főemlősök, mint például a csimpánzok és a páviánok fogyasztanak. A magvak székletté emésztődnek, ami kitűnő trágya és nagy arányú a csírázás.

Fontos szerepet játszanak a trópusi ökoszisztémában, mert terjesztik a magokat, amik székletté emésztődnek, ami kitűnő trágya és nagy arányú a csírázás.
Fotó: Chesteri Állatkert

Viselkedés

Társadalmi családi csoportokat alkotnak: vannak a szaporodó szülők, felnőtt utódaik, és nem rokon felnőttek, akik a csoportba vándoroltak. Mivel gyakori az ikerszülés, akik általában aránytalanul nehezek – súlyuk anyjuk testsúlyának körülbelül 15-20%-a – a felnőtt csoporttagok segítenek a szülőknek. Együttműködnek abban is, hogy megvédjék a csoportot a predátoroktól, mint a kígyók, és a nagymacskák. Mivel az utódok gondozása nagyon sok energia, a gyapjasfejű tamarinok (Saguinus oedipus) általában az esős évszak korai felében szülnek, amikor a gyümölcs a legbőségesebb.

Fotó: Chesteri Állatkert

A késői 1960-as és a korai 1970-es években 20.000-30.000 gyapjasfejű tamarint exportáltak az Amerikai Egyesült Államokba orvosbiológiai kutatás céljából. Bár most már illegális a gyapjasfejű tamarin Amerikai Egyesült Államokba ba való importálása, még mindig használják őket orvosi kutatáshoz és a fogságban tartott tamarinok száma felülmúlja a természetben lévőkét.

Fotó: Chesteri Állatkert

Ma az erdőirtás és az emberi aktivitás jelenti a legjelentősebb veszélyt gyapjasfejű tamarinok túlélésére. Kolumbia drámai sebességgel veszíti el a trópusi esőerdőjét a fejlődés és a mezőgazdaság miatt. A dél-amerikai ország jegyzi a világon a negyedik legnagyobb esőerdő veszteséget. E veszteség közt vannak olyanok, melyek az olajkitermelésnek is tulajdoníthatók, valamint hidroelektromos gátak építésének, amik több, mint 7.000 hektár erdőt árasztanak el a Paramillo Nemzeti Parkban, ami a tamarinok menedékhelye. Az élőhely zsugorodásával csökken a remény a gyapjasfejű tamarinok túlélésére.

 

(Forrás: Chester Zoo: https://www.chesterzoo.org/, National Geographic: https://www.nationalgeographic.com/)