Tömegessé vált a népszerű kerti dísznövények, a tuják pusztulása – ez állhat a háttérben

Az elmúlt években felgyorsult a tuják pusztulása

Fotó: The Spruce / Evgeniya Vlasova

Az egyik legnépszerűbb kerti dísznövény az örökzöld tuja, amit sokan azért választanak kertjük csinosításához, mivel gyorsan nő, egész évben zöld marad, és kerítésszegélynek is ideális. Örökzöldként ez a fa télen is zöldell, azonban egyre gyakrabban megbarnulhatnak a levelei, száradni kezdhet a növény, és úgy tűnik, hogy tömegessé vált a tuják pusztulása. A tujabetegség okai összetettek, a levelek barnulásának, illetve elszáradásának és a növény elpusztulásának számos forrása lehet a haldokló örökzöldek részéről, amelyek közül az elmúlt években két egyre jobban elterjedő rovar-kártevőfaj jelenti a legnagyobb fenyegetést.

A megváltozott klimatikus viszonyok között a tuják vízellátása nagy kihívást jelent

A tuja leveleinek az egész növényre kiterjedő krónikus száradása nemcsak télen, hanem az év különböző időszakaiban is előfordulhat. A víz a lombozat legfontosabb éltető eleme. Amikor nyáron a tuják színe barnára fordul, a színváltozás az esetek döntő részében a szárazság, az elégtelen vízbevitel miatt következhet be. Fontos szempont, hogy a tuják nedves, jó vízelvezető talajba kerüljenek elültetésre. Ha az évszak sajátosságai, például a hosszú, forró és csapadékmentes nyári hónapok nem biztosítanak elegendő vizet a növények számára, elengedhetetlen a rendszeres locsolás, mert ennek hiányában a növény biztos pusztulásnak indul. 

A tuják gondozása a legjobb módszer a növények megbetegedésének elkerülésére
Fotó: Plantsnap

Sok tuja szenvedhet az úgynevezett téli égéstől is, amit szintén a levélzet nagy kiterjedésű bebarnulása, illetve elszáradása jelezhet. Ha télen tartós hideg lép fel, és a talaj felső rétegei fagyossá válnak, a tuja nem tud elegendő vizet felszívni a gyökérzetével, ami a levelek elszáradásához vezet. Mit lehet ez ellen tenni? Ehhez adunk néhány tippet a The Spruce ajánlásai alapján.

Függetlenül a tuja fajtájától, a téli égés elkerülésére célszerű a növényeket szellőző zsákvászonnal letakarni a fagyveszélyes időszakban. 

Télen is időnként szükséges a tuják öntözése. Ha enyhébb az idő, és a talaj kiolvad, vagy nem fagyott, a talajra permetezett víz le tud szivárogni a növény gyökérzónájához, biztosítva az elegendő vízellátást. A havazás, és az olvadó hó nem elegendő a tuják téli egészségének a megőrzéséhez.

Megállítható még a tuják pusztulása? Mit mondanak a szakértők?

Azt is figyelembe kell venni, hogy mekkora méretűek a tuják. A két métert elérő, vagy ennél magasabb növények egyedenként legalább tíz liter vizet igényelnek. A frissen ültetett tujákat pedig naponta kell öntözni. Ha a tuja árnyékos helyre kerül és nem kap elég napfényt, nem lesz olyan telt, illetve a levélzete sem lesz olyan sűrű mint általában; a tuják sok napfényt igényelnek. Ha a növény árnyékosabb zónába került kiültetésre, az ágak rendszeres és enyhe visszametszésével biztosíthatjuk, hogy a belső ágakon lévő levelek elegendő napfényhez jussanak. A téli égés következtében elszáradt ágakat érdemes visszametszeni a zölden maradt levelekig.

Az elsárguló barna színűre váltó levelek komoly problémát jelezhetnek
Fotó: The Spruce / Evgeniya Vlasova

A teljesen elsárgult levélzetű száraz ágakat pedig vágjuk le. Mivel a tuják növekedése késő tavasszal a legintenzívebb, a metszést is ilyenkor érdemes elvégezni. Noha a barnulás a tuják általános problémájának tekinthető, van azonban néhány olyan preventív intézkedés, amikkel ezt el lehet kerülni. A tuják talaját minden évben kora tavasszal magas nitrogén tartalmú műtrágyával célszerű feljavítani. A tuják gyökérzetét befogadó talajnak állandóan nedvesnek kell lennie, ezért célszerű nedvességmérővel ellenőrizni azt, hogy a talaj ne legyen sem túl száraz, sem pedig túlöntözött. 

Veszélyes kártevők tizedelik meg országszerte az egyik kedvenc kerti növényünket

Rendszeresen ellenőrizni kell, hogy a levelek megbarnulását, illetve elszáradást nem kártevő, vagy más betegség okozza-e. Az utóbbi években a hazai tujaállomány egyre nagyobb részét érinti ez a súlyos probléma. 

A tuják két legveszélyesebb állati kártevője a tujaszú és a boróka-tarkadíszbogár. 

E kártevők a közelmúltban kezdtek rohamosan elterjedni a közép-európai régióban. A tujaszú kártétele a fertőzés mértékében az ágak, vagy az egész fa elhalásához vezethet. A tujaszú kizárólag ciprusféléken élősködik; a borókák, a tuják és a hamisciprusok egyik legveszélyesebb állati kártevője.

A tujaszú (Phloeosinus thujae) a ciprusfélék, így a tuják egyik veszélyes kártevője
Fotó: A Növénydoki

A kártevő a fák belsejében fejlődik ki, jelenlétét legkönnyebben a terelőjáratai árulhatják el. A rágási kártételén kívül a tujákra különösen veszélyes patogén gomba, az úgynevezett ciprusrák terjesztője is. 

Ez a rendkívül súlyos betegség a sebzésen keresztül fertőzi meg a növényt és a gombás fertőzés következtében a tuja ágai elszáradnak, 

a levelek pedig sárgás barnás színűvé válnak. A másik rendkívül veszélyes állati kártevő a boróka – tarkadíszbogár. Elsősorban a tujákat és a borókákat károsítja; a jelenlété az elhalt ágak, a barnára színeződött levelek és törzsön észlelhető kis lyukak bizonyíthatják. 

Egy másik veszélyes kártevő a boróka-tarkadíszbogár (Ovalisia festiva)
Fotó: Wikipedia

A bogár kéreg alá lerakott petéiből kikelő lárvák befúrják magukat a növény fás részébe, jelentősen akadályozva a nedvkeringést. A boróka-tarkadíszbogár fertőzés az esetek legnagyobb részében a növények pusztulásához vezet. 

Jelenleg nincsen ellene hatásos növényvédő szer, 

a vele szembeni legjobb védekezés a megelőzés, a tujáink rendszeres ápolása, és egészséges állapotban tartása. Ha ez a kártevő megtámadja a tuját, a fertőzött részt minél hamarabb el kell távolítani és elégetni, szükség esetén pedig az egész fát kivágni, hogy a fertőzés ne terjedhessen át a szomszédos növényekre.