A gyaloglás és a séta megmozgatja a karok, a mellkas, a hát, a has, a medence és a láb izmait. És bár mindezek összehangolásához nem kell nagyon tudatos erőfeszítés, az agyunk is dolgozik közben. Ahogy arra a szakemberek emlékeztettek, a klasszikus napi tízezer ajánlás még 1965-ből ered, amikor egy japán cég létrehozott egy lépésszámláló készüléket, amelyet Manpo-kei, azaz „10 000 lépés mérő” néven hoztak forgalomba. A kezdetben kissé önkényes, bár hatékony lépésszámot újra és újra tesztelték, vegyes eredményekkel. Egy azonban biztos maradt: a napi lépéseink száma hatással van az egészségi állapotunkra.
A Milánói Egyetem patofiziológusainak új kutatása azonban azt mutatja, hogy nem minden lépés egyenlő. A Proceedings of the Royal Society B tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint egyenletes séta „jelentősen alulbecsüli a rövid szakaszok energiaköltségét”, amikor az energiafelhasználást próbáljuk meg kiszámítani.
Ez nem csak azokra vonatkozik, akik megpróbálnak több energiát és kalóriát elégetni, hanem azokra is, akik megpróbálják megőrizni azt.
A rövid gyalogláson alapuló edzésprogramokat számos klinikai állapot kezelésére és rehabilitációjára használják, beleértve az elhízást és a stroke-ot”. Ez fontos információ lehet azoknak is, akik bár nem szeretnének fogyni, de szeretnék élvezni a testmozgás előnyeit, és mondjuk evészavarokat vagy más állapotot próbálnak kezelni
– mondta Francesco Luciano, a tanulmány első szerzője a ScienceAlert online tudományos portálnak.
Hozzátette: a rövid szakaszok „költségének” megértése kulcsfontosságú a testmozgási programok testre szabásához, különösen az alacsony aerob fittségű emberek esetében, akiknek több időre van szüksége az egyensúlyi anyagcsere-állapot eléréséhez.
A szakemberek szerint fontos megjegyezni, hogy ezek az eredmények egy meglehetősen kis mintán alapulnak, mindössze tíz egészséges résztvevőn (öt férfi és öt nő), mindannyian 27 év körüliek; így az eredmények nem biztos, hogy reprezentatívak egy szélesebb populációra nézve.
Az önkéntesek 10, 30, 60, 90 és 240 másodperces szakaszokban sétált egy lépcsőn, majd egy másik kísérletben ugyanezeket a szakaszokat futópadon járták végig.
A kutatócsoport mérte, hogy a résztvevők átlagosan mennyi oxigént használtak fel:
A 240 másodperces szakaszok esetében négyszer is megmérték az oxigénfelvételt a séta során, hogy felmérjék az „állandósult állapotú” gyaloglás hatásait, amikor az anyagcsere hosszabb időn keresztül alkalmazkodik egy adott mozgásformához. Eredményeik azt mutatják, hogy az átlagos oxigénfelvétel és az anyagcsere költsége nagyobb a rövidebb, mint a hosszabb szakaszok esetében. A 30 másodperces szakaszok során a résztvevőknek 20-60 százalékkal több oxigénre volt szüksége, mint egy szokásos sétán.
Az oxigénfogyasztást gyakran használják annak mérésére, hogy mennyi energiát használunk fel a testmozgás során, ezért ez a tanulmány azt sugallja, hogy a gyaloglással elégetett kalóriák kiszámításakor a séta időtartama óriási különbséget jelenthet.