Az amerikai függetlenségi háború idején a fiatal, összetört szívű lengyel nemes az amerikai gyarmatokra menekült. Hadmérnökként végzett Franciaországban, szaktudását a szabadságukért küzdő amerikaiak javára kamatoztatta. Tadeusz Kościuszko nevéhez fűződik a West Point erőd védelmi rendszerének megerősítése, illetve már a mérnöki kar vezérkari főnökeként Charleston védműveinek fejlesztése is a britek blokádja idején. Az ifjú hadmérnök barátságot kötött a függetlenségi háború legendás hadvezérével, Horatio Gatesszel, akivel közös küzdelmüket több ízben koronázta siker.
Piactéri eskü
1784-ben visszatért Európába és Párizson keresztül Lengyelországba utazott, hogy megszerzett tapasztalatait felajánlja hazája javára. A rossz helyzetben lévő Lengyel-Litván Unió szuverenitása hajszálon függött. A szomszédos államok területi igénnyel léptek fel, a II. Katalin cárnő vezette Oroszország befolyása egyre nőtt, eközben a lengyel nemesség a legapróbb kérdésekben sem tudott dűlőre jutni. Kościuszkót hajtott a hazaszeretet és a tettvágy, részt akart venni a lengyel belügyekben.
1792-ben sikertelen hadjáratot szervezett az oroszokkal szemben, majd Lipcsébe, és ismét Párizsba indult, hogy támogatókat szerezzen. A lengyel király eközben – a küzdelem reménytelensége okán – feloszlatta seregeit. Kościuszko visszatért és 1794 tavaszán Krakkóban találkozott Madalinski tábornokkal.
A lengyel királyok ősi városában tett esküjét a függetlenségi háború tapasztalatai is inspirálhatták.
Kościuszko a városi piactéren esküdött meg a nemzeti önrendelkezés és a szabadság kivívására.
Két tűz között
A felkelés komoly orosz túlerővel nézett szembe: a racławicei csatában, 1794. április 4-én a kaszákkal felfegyverzett lengyel jobbágyok néztek farkasszemet az orosz sereg ágyúival. A vakmerő elkötelezettséget kezdetben siker koronázta és Kościuszko seregeivel Varsó felé indult, miközben az ország litván területein Jakub Jasiński aratott győzelmeket. A parancsnoki rangot nyerő Kościuszko került a felkelés élére, amely sikerét nemcsak orosz, hanem porosz támadás is fenyegette.
1794. október 10-én a felkelés sorsa eldőlt, a lengyelek hősiesen küzdöttek, de a technikai és taktikai fölény az ellenfél oldalán volt. Kościuszko a csata sűrűjében harcolt és súlyos sérüléseket szerzett, miután három lovat is kilőttek alóla. Fogolyként szállították Szentpétervárra, ahol két évig raboskodott. I. Pál cár szabadságot ajánlott neki azzal a feltétellel, hogy örök hűséget fogad társaival együtt.
Börtönből emigrációba
A már életében nemzeti hőssé vált Kościuszko hosszas vívódás után fogadta el I. Pál ajánlatát. Szabadságát visszanyerve Amerikába utazott. Csak Bonaparte Napóleon hívására tért vissza, hogy segítse az oroszországi hadjárata során.
A szövetség végül nem jött létre, mivel Kościuszko ráébredt, Napóleon nem adná vissza a lengyel állam szabadságát.
1815-ben már I. Sándor orosz cár sem tudta rábírni a hazatérésre, Svájcban telepedett le, ahol 1817-ben halt meg.
Kościuszkót Lengyelországon kívül az Egyesült Államokban is hősként tisztelik. Bár életének magyar vonatkozása nincs, Budapesten 1948-ban utcát neveztek el róla. Ausztráliában a kontinens legmagasabb hegycsúcsa őrzi a lengyel szabadságharcos nevét, aki mérnöki tudásával hozzájárult az amerikai függetlenségi háború sikeréhez, saját hazája szabadságát azonban nem tudta kivívni.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.