Brüsszel-Párizs-Lyon

 

Népsport:

Jó ha egy vendégfogadó az út mentén van, a fáradt vándornak nem kell sokat keresgélnie. Betér és felfrissülést lel benne. De hosszabb pihenésre már nem alkalmas az ilyen útmenti szálló. Az a győri szálloda sem alkalmas ilyesmire, amelyikben két napot töltöttek Brüsszelbe utazásuk előtt válogatott labdarúgóink. Éjjel is nagy zaj van a szálloda előtti téren, motorberregés és kocsizörgés. Késő éjjelig járnak az autóbuszok és már kora hajnalban újból kezdik...

Ha netán éjjel egy ki szünet van, részeg emberek kurjongatnak az ablakok alatt. Mint az elutazás előtti éjjelen is. "Zöld erdőben jártam virágok között..." énekelte borízű hangon valaki hosszú időn át. Pontosan nem tudtuk, hol járt, de hogy nem zöld erdőben virágok között, az biztos...

Így meglehetősen fáradt társaság szállt pénteken reggel társas gépkocsiba, hogy a Bécs melletti repülőtérre induljon. Schwechatban a repülőtér alkalmazottai megkülönböztetett tisztelettel fogadták a magyar labdarúgó válogatott tagjait. Aláírásokat kértek. Még egy-két bécsi újságíró is megjelent. Van még némi tekintélyünk!

A Zürich melletti Kioten-repülőtéren is igen barátian fogadtak bennünket. A repülőtér vezetősége társasgépkocsit bocsátott a rendelkezésünkre, hogy azzal bemehettünk a városba. Öt óra időnk volt itt, ezt jól ki lehetett használni edzésre. A Hardturm-pályán Hahnemann, a Grasshoppers edzője, a sokszoros osztrák válogatott fogadott bennünket Neki nagyon tetszett a mienk mozgása. Hiába mondtuk, hogy a csapat erőnléte sajnos nem jobb. Csak legyintett erre. Az ő számára a technikai tudás a legfontosabb, igazi bécsi, méghozzá régi vágású bécsi labdarúgó. Ő is a technikát becsüli a legtöbbre. Kissé megkésve indultunk tovább Zürichből, mert gépünk egyik motorját javították.

Ünnepélyesen fogadtak bennünket Brüsszelben. A csapat hangulata nem volt valami jó, messze elmaradt a régebbi utazások hangulataitól. A játékosokban nyilván ott bujkált a kérdés: " Mi lesz ha a belgák ellen sem győzünk? Nagyon kellene már egy győzelem." Eddig mindig attól reszkettek éveken át, hogy egyszer majd kikap a csapat. Most változott a helyzet, attól félnek, hogy megint nem győz a csapat. Mert még az idén nem győzött. Ilyen helyzetben még nem volt a nagyhírű csapat. A repülőtéren vártak bennünket a Vörös Lobogó játékosok, akik Frankfurtból érkeztek. Brüsszelben végre mindenki kialudhatta magát. Szombaton délelőtt az Anderlecht-pályán volt könnyű edzés. A rengeteg újságíró elbűvölve nézte játékosaink szép labdakezelését. Egyiküknek sem jutott eszébe, hogy ez ellen az együttes ellen győzhet a belga csapat. Még jól emlékeztek a Bp. Honvéd és a Bp. Vörös Lobogó dicsőséges brüsszeli szerepléseire. Valami nagyon szoros eredmény már nagyon boldoggá tette volna őket. Ilyesmik csendültek ki az újságírók és az edzés nézőinek a megnyilatkozásaiból.

1954-ben az egész világ rettegett az aranycsapattól...

Egészen természetesnek vették másnap, amikor a magyar válogatott a mérkőzés 31. percében már 3:1-re vezetett.

- Cak ne kapjunk ki nagy arányban! - sóhajtotta mellettük egy belga kartárs. Amikor aztán 3:2 lett, felderült az arca. - Ez már tisztességesebb eredmény!

Az 5:3-as belga vezetésnél pedig csodálkozva nézett felém.

- Mi van a csapatukkal?

- Nincs ereje - válaszoltam leverten. G. Hangot, az ismert francia sportújságíró, labdarúgásunk régi csodálója, fejcsóválva mondta: - Megint naggyá tették egy ország labdarúgását.

...1956-ban a belgák is megkönnyebülhettek

Igaza volt. Jelenleg még az a helyzet, hogy a magyarok legyőzése nagy dolog. De, ha így megy tovább, akkor hamarosan nem lesz az.

Szomorú volt számunkra a baráti vacsora. Valamennyien nagyon levertek voltunk. A belgákat legyőzni nem lett volna valami különleges dicsőség még saját otthonokban se, de kikapni tőlük!... Mindenki kereste az okot. Már délelőtt, az összeállítás nyilvánosságra hozatalakor mondogatták egyes játékosok, hogy nem jó ez az összeállítás. Mondták, hogy helytelen Szojka középhátvédbe állítása, különöse az erőteljes felépítésű Mermans-szal szemben. Mondták: nem értik, hogy az "öreg" miért ragaszkodik ehhez a megoldáshoz. De azt sem értették, hogy Bozsik játékához miért ragaszkodik úgy, hiszen a kiváló játékos már hetek óta igen rossz erőben van. Többen hangoztatták, hogy Tichy nem tud beilleszkedni a támadósor játékába. A csatárok azt mondták, hogy nem tudnak vele jól összejátszani... Most este ugyanezeket ismételték Az "öreg" alatt Sebes Gusztávot értették, akit nagyon tiszteltek hiszen a nevéhez fűződik a magyar labdarúgás eddig legismertebb időszaka, de akitől úgy látszik féltek is. Nem merték neki nyíltan megmondani azt, amit nekünk mondtak, mert azt kérték, hogy valahogy el ne áruljuk a véleményüket. Nem árultuk el őket, de meg kell őszintén mondanunk, hogy ez a félelem nem jó kapcsolatra mutat vezető és vezetettek között. És ezt a félelmet nemcsak játékosok mutatták a közelmúlt évei alatt, hanem edzők és játékvezetők is. Lehet, hogy ez nem volt indokolt, de akár indokolt volt akár nem, sokan nem merték őszintén megmondani neki a véleményüket, ami sok bajnak, sok zavarnak az okozója lett labdarúgásunkban. Tehát most Brüsszelben is. Ha vezetők és játékosok meg merik mondani, hogy szerintük nem helyes ez az összeállítás, valószínűleg változtatott volna rajta Sebes Gusztáv.

A félelem megállította a segítő kezeket. Nem sokan segítettek tulajdonképpen Sebes Gusztávnak. Bármit mondott az utóbbi évekbe, készséggel bólintottak, hogy úgy van. Esetleg azt mondták nagyszerű, zseniális.

Ezek jutottak eszünkbe, amíg hallgattuk a játékosok vitatkozását. Bírálatát és önbírálatát, keserű kifakadásait és csendes megjegyzéseit ezen a szomorú estén, a belgáktól elszenvedett 5:4-es vereség után. Hallottunk olyasmit is, hogy az újságírók az okai mindennek. Bírálatukkal elkedvetlenítik a játékosokat, elveszik az önbizalmunkra. Sebes Gusztáv nem egyszer mondott ilyet, de ezt hangoztatta - milyen a véletlenek találkozása! Titkos Pál állami edző is a csehszlovák-magyar mérkőzés utáni beszámolóban, s hallottunk ilyesmit. Puskástól és Bozsiktól is.

A negyvenes-ötvenes évek tömegkultúrájának fontos eleme volt a sport. A magyar sportolók a háború utáni másfél-két évtizedben számos európai és világversenyen értek el sikereket. Az 1952-es helsinki olimpián a magyar sportolók 16 aranyérmet nyertek, ami azóta is a legsikeresebb magyar olimpiai szereplés. [FÉNYKÉP] Ekkor aratta sorozatos győzelmeit a magyar futballválogatott (aranycsapat). Az angol válogatottat 6:3-ra legyőző magyar csapatot önfeledten ünneplő szurkolók tízezrei várták 1953 novemberében a Keleti pályaudvaron. A sportolók számára komoly motivációt jelentett, hogy a sikeres teljesítmény hosszú időn keresztül az egyetlen - anyagi-társadalmi előnyökkel járó - kiugrási lehetőség volt. A hazai sportrendezvényeken való részvétel igen népszerű szabadidős tevékenységnek számított. Ezek, illetve a külföldi sportesemények rádiós közvetítései tömegeket vonzottak. A sportsikereknek fontos szerepük volt a halmozódó feszültségek levezetésében.

Amíg ment a játék, a sajtó csak dicsért soha semmi baj nem volt...

A belgák elleni mérkőzés előtt egyetlen bírálatot sem olvashattak vagy hallhattak a játékosok, mégis gyengén játszottak... Abban talán van valami, amit ugyancsak a portyacsapat vezetőitől hallottunk, hogy tudniillik anyagi nehézségekkel küzd egyik-másik kiváló labdarúgó. Azonkívül feljelentgetik őket csempészés miatt és nemegyszer zaklatják őket. Így nincsenek a legmegfelelőbb idegállapotban. Lekéste a csapat az esti lyoni gyorsot. Párizsban kellett éjszakázni. A vezetők elfelejtettek táviratozni a lyoniaknak és ők egész éjjel vártak ránk...

Kedden reggel vonaton mentünk Lyonba. A nemzetközi gyors időnként 120 km-es sebességgel robogott. A lyoni fogadtatás nagyon kedves, nagyon baráti volt. A játékosok tekintélyes része minden szabad idejében kártyázott. Amikor lehetetlen volt, amikor például társas gépkocsikban ültünk, akkor pénzt dugtak, s azzal szórakoztak.

7:3 -ra győztünk Lyon ellen, de tulajdonképpen itt sem ment jól a játék. Annyi gólhelyzetet hagytak ki a helyiek, hogy akár 7:7 is lehetett volna, ha mind bemegy. A csapat nagy elismerést kapott, de játékosaink érezték, hogy nem ment jól. Este a vacsoránál rendkívül ideges volt a hangulat. Többen összevesztek, megsértődtek. Kreisz László dr. a feszült hangulatot a rossz forma egyenes következményének mondta.

Nem volt vidám a társaság Párizs felé a repülőn sem. Puskás, Tichy és Teleki különösen dühös volt, mert azzal gyanúsították őket, hogy késő éjszakáig kimaradtak, pedig Puskás szerint - már éjfél után otthon voltak

Ilyen hangulatban indultunk neki a hosszú repülőútnak. Párizstól Madridon át Lisszabonnba.

Pálfai János

Aranycsapat a Szabad Neten:

Portugália-Magyarország

Hogyan lehet megmenteni a magyar futballt?

Brüsszeli visszhangok

A jobb erőnlét döntött Brüsszelben

Első vereségünk a Népstadionban