Rákosi Mátyás elvtárs levele a Központi Vezetőséghez
Rákosi Mátyás elvtárs levelet intézett a Központi Vezetőséghez. Az alábbiakban ismertetjük levelének szövegét és a Központi Vezetőség ülésén mondott felszólalását.
Tisztelet Központi Vezetőség!
Kérem a Központi Vezetőséget: mentsen fel a Központi Vezetőség első titkári tiszte és a politikai bizottságbeli tagságom alól. Kérelmem egyik oka, hogy hatvanötödik életévemben járok, és két éve tartó, mind komolyabbá váló betegségem gátol a Központi Vezetőség első titkárának tisztségével járó munka elvégzésében. Emellett azok a hibák, amelyeket a személyi kultusz, valamint a szocialista törvényesség terén elkövettem, megnehezítik a pártvezetés számára, hogy teljes mértékben összpontosítsa pártunk figyelmét az előttünk álló feladatokra. Felmentésemet kérve, pártunk, dolgozó népünk, a szocializmus nagy ügyét kívánom szolgálni.
Rákosi Mátyás
Közelednek a búcsú pillanatai. Szuszlovval és Vorosilovval június elején. |
Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása
Tisztelt Központi Vezetőség!
Legyen szabad e kérésemhez néhány kiegészítést fűzni. Ami egészségi állapotomat illeti, két év óta hipertóniában szenvedek, vérnyomásom emelkedik, s néhány nappal ezelőtt az orvosok a Politikai Bizottsághoz jelentést küldtek, melyből egy mondatot idézek: "Rákosi elvtárs jelen egészségi állapotát semmiképpen sem tartjuk megfelelőnek, s ezért a legsürgősebb beavatkozást kérjük állapota romlásának feltétlen megakadályozása céljából."
Az elvtársak az utóbbi két évben gyakran tették szóvá, hogy nem járok már annyit az üzemekbe, a tömegek közé, mint régente. S igazuk volt. Csak azt nem tudták, hogy ennek egészségem romlása az oka. Egészségi állapotom kezdett munkám minőségére és mennyiségére is kihatni, ami ilyen fontos munkakörben csak károkat okozhat a pártnak. Ennyit egészségemről.
Ami azokat a hibákat illeti, melyeket a személyi kultusz és a szocialista törvényesség megsértése terén elkövettem. 1953 júniusában a Központi Vezetőség ülésén - és azóta is - ismételten elismertem s velük kapcsolatban - a nyilvánosság előtt is - önkritikát gyakoroltam. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának munkája és Hruscsov elvtárs beszámolója után világossá vált számomra, hogy e hibák súlya és kihatása nagyobb, mint ahogy hittem, s a kár is, amely e hibák következtében pártunkat érte, sokkal komolyabb, mint ahogy ezt azelőtt gondoltam. E hibák megnehezítették pártunk munkáját, csökkentették a párt és a népi demokrácia vonzóerejét és akadályozták a pártélet lenini normáinak, a kollektív vezetésnek, az építő bírálatának és önbírálatnak, a párt és állami élet demokratizmusának, a széles dolgozó tömegek kezdeményező és alkotó erejének kibontakozását. Végül e hibák igen széles támadási felületet nyújtottak az ellenségnek. Összességükben e hibák, melyeket a pártmunka legfontosabb posztján elkövettem, súlyos károkat okoztak egész szocialista fejlődésünknek.
E hibák kijavításában nekem kellett élen járnom. Ha a rehabilitáció vontatottan, időnként megszakításokkal haladt, a személyi kultusz felszámolása terén tavaly bizonyos visszaesés állott be, a kritika és önkritika, a kollektív vezetés lassan fejlődött, a szektás, dogmatikus nézetek és módszerek ellen nem folyt elég határozott harc, úgy mindenben kétségtelenül engem, a párt első titkárát terhel komoly felelősség.
Tisztelt Központi Vezetőség!
Több mint négy évtizede, hogy a szocialista mozgalom aktív katonája vagyok. Ott voltam pártunk első lépéseinél, részt vettem a magyar kommün harcaiban, a Horthy-terror elleni nehéz küzdelemben. A hosszú börtönévek után megélhettem, hogy a hatalmas Szovjetunió felszabadította hazánkat, s ott lehettem az első sorokban, amikor a magyar kommunisták szívós, kemény harcok közepette győzelemre vitték hazánkban a szocializmus nagy ügyét. Biztos vagyok benne, hogy pártunk, dolgozó népünkre támaszkodva, most is egységesen a XX. kongresszus szellemében minden nehézséget és ellenséget leküzdve, s a harcokban megerősödve halad tovább a demokratizmus, a szocialista építés jobb jövője felé vívő útján!