20-as helyett egy húszasért

 

Népszava:

A 20-as autóbusz Újpestről Angyalföld főutcáján át a Keleti pályaudvarig közlekedik. Így tudja ezt az érintett munkásnegyedek számtalan lakója. Bár sokszor "közelharcot" kell vívni, hogy felférjünk a kocsikra, mégis szeretjük, megszoktuk a mi 20-as autóbuszunkat. Azt azonban már nehezebben szokjuk meg, hogy az utóbbi időben nagyon cifrázza a Fővárosi Autóbuszüzem ennek a járatnak az útját. Ha például válogatott mérkőzés van a Népstadionban, akkor a 20-as busz csak a liget sarkáig közlekedik. Emiatt a szemfülesebbek - köztük magam is - kimutatást szerkesztettünk a stadion válogatott programjáról, hogy az esetleges meglepetést elkerüljük.

Rövidesen azonban újabb meglepetés ért. Június 30-án, az esti órákban a városba indultunk. Nyilvántartásom szerint válogatott mérkőzés nem volt, hát nyugodtan kapaszkodtam fel egy termetes asszonyság háta mögé, a lépcső egyik sarkára. Csak úgy száguldott a kocsi, majd a Róbert Károly körút sarkánál egy hirtelen kanyarodóval nem jobbra fordult - a rendes útvonalon -, hanem balra. A megriadt utasok kérdései csak úgy repkedtek a cseppet sem nyugtalan kalauznő felé: "Jaj, hová megy a kocsi? Merre megy a kocsi? Miért nem mondta, hogy nem erre megy a kocsi, hanem arra?" valóságos pánik keletkezett! A kalauznő a fejebúbján kapaszkodó sapkáját igazgatva, csak ennyit mondott: Karnevál van kérem, karnevál... Ez alkalommal zsebünkben a megváltott menetjeggyel, nem valami nagyon örültünk a színes forgatagnak.

Másnap, július 1-én megint a buszra fanyalodtam. A kocsi szép szabályosan vette a kanyarokat és baj nélkül jutott el a Dózsa György út és Thököly út sarkáig. Tovább azonban nem ment. Nem az, egy tapodtat sem. A kalauz pedig közölte: "7-esre átszállás, végállomás." Csak nehezen értettük meg, hogy ismét nem folytathatjuk tovább utunkat. Mit tehettem? Előkotortam a zsebemből a magánhasználatra szerkesztett előjegyzést és kiegészítettem a klubcsapatok programjával is.

A komoly baj csak a visszautazásnál kezdődött. A végállomásnál sehol egy kocsi, csak néma csend. Annyit mégis megtudtam, hogy "ott, amarra, egy mellékutcából indul". Elindultam hát az új végállomást felderíteni. A bizonytalanul megjelölt környéken már sokan keringtek a jobb sorsra érdemes utasok közül tanácstalanul, szemükben a rettegés és a harag tüzével. Én könnyelmű, türelmetlen ember, minthogy halaszthatatlan dolgom volt, egy kóbor taxit vettem igénybe. A jól elbújtatott 20-as helyett - egy húszasért.

Gergely József

Korábban:

A fiatalok bírálták a Fővárosi Autóbuszüzemet