A bírák függetlenségéről

 

Népszava:

Ha a szocialista törvényességről beszélünk, nem szabad elfeledkeznünk a bírói függetlenség teljes biztosításáról. Feltétlenül hangsúlyozni kell ezt, mert az alkotmánynak ez a függetlenségről szóló pontja (választás útján biztosított függetlenség) ez idáig nem érvényesült.

Jelenleg az a helyzet, hogy a bírák bármelyike 15 napi felmondással elbocsátható. S mivel az elbocsátás az igazságügyi miniszter hatáskörébe tartozik, ilyen határozat ellen sem az egyeztető bizottsághoz, sem a bírósághoz nem fordulhat az érdekelt bíró. Mindezen még akkor is változtatni kell (mégpedig sürgősen, a bírák választása előtt), ha az igazságügy miniszter az utóbbi időben az elbocsátási jogával egyáltalában nem él. Ugyanis e jognak már a gyakorlási lehetősége is Damokles kardjaként lebegett a bírák felett és befolyásolhatja őket érdemi döntések meghozatalában.

A bírósági szervezeti törvény intézkedik arról, hogy bíró elleni bűnvádi eljárást csak az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulása alapján lehet indítani. Ehhez hasonlóan néhány soros törvényerejű rendelettel ki lehetne mondani, mindaddig amíg a bírák választására sor kerül, hogy bírót (fegyelmi határozat esetén kívül) egyedül az Elnöki Tanács hozzájárulása alapján lehet állásából elbocsátani, vagy áthelyezni.

Rendkívül nagy probléma a bíróságok tájékoztatása. Ahhoz, hogy a bíró helyes döntéseket hozhasson, szükséges, hogy országos méretű áttekintése legyen adott kérdésekben. Tudniuk kell például, hogy milyen képet ad az országos bűnügyi statisztika egyes bűncselekmények gyakoriságáról ilyen statisztika létezik, mégpedig éppen a bírák közreműködése alapján.

Minden egyes büntetőügynél kitöltenek ugyanis egy ívet, amelynek alapján később országos statisztika készül. Teljesen visszás helyzet tehát, hogy a saját - és nemegyszer rendkívül fáradságos és sok időt kívánó - munkájukkal életre hívott statisztika országos adatait nem ismerhetik. A tájékozottság hiánya nemcsak az egyes ítéletek meghozatalánál jelent hátrányt, hanem azt is lehetővé teszi, hogy ötletszerűen kiragadott adatokkal, a bírák által ellenőrizhetetlen számokkal, adminisztratívan befolyásolni lehessen az ítélkezés irányát. Erre volt már példa az elmúlt években. Amilyen helyes tehát a bíróságoktól elvárni, hogy a tudomásukra jutott helytelen intézkedésekről a felsőbb állami szerveket tájékoztassák, ugyanolyan helyes lenne, ha a bírák teljes betekintést nyernének az országos bűnügyi és igazságügyi statisztika minden számadatába.

Beszélni kell, mégpedig nem is keveset, a bírósági (és ügyészségi) dolgozók erkölcsi megbecsüléséről. Ha egy üzemben valaki becsületes, jó munkát végez, kitüntetést kap. De még egyetlen, a munkáját igaz lelkiismerettel végző igazságügyi dolgozó (pedig sok ilyen van) sem kapta meg az 1953-ban már rendszeresített "kiváló" és "érdemes igazságügyi dolgozó" kitüntetést.

Kormányunk rendezte ez évben a bírósági dolgozók fizetését, amely egyúttal megbecsülésüket is mutatja. De ez nem minden. Erkölcsileg is el kell ismerni azokat, akik államunk törvényeinek szellemében, a szocialista törvényesség felett őrködnek.

A bírósági dolgozók munkakörülményeit a közalkalmazottak szakszervezete a közeljövőben napirendre tűzi és remélhetőleg - a minisztériummal karöltve - javít majd a bírák e téren is kifogásolható helyzetén. A bírák függetlenségének megerősítése és helyes tájékoztatásuk azonban túlhaladja a szakszervezetek feladatát. Éppen ezért hívjuk fel rá az illetékesek figyelmét.

Jónás Sándor
SZOT szervezési osztály