A köszörűsök szeme világáról van szó!

 

Szabad Nép:

A legtöbb szemüveg nem illeszkedik pontosan az archoz - a repeszdarab a szembe juthat.

Fritz Gyula, az Újpesti Kisrugógyár fiatal köszörűse szereti az életet, a szakmáját és nagyon szereti a virágokat. Az a legnagyobb öröme, ha édesanyját virággal lepheti meg. Igaz szívvel tud örülni az élet szépségeinek, és mégis - boldogtalan. Fél, hogy egy napon mindez megszűnik számára, nem láthat többé semmit. Gyermekkorában elveszítette bal szemét, jobb szeme pedig 1951 őszén egy köszörűkőről felpattanó szilánktól megsérült. Az ilyen tüzes szikrák apró, homályos foltot hagynak a szem szaruhártyáján, s emiatt a látás egyre romlik. Az újpesti SZTK rendelőintézet szemészeti osztályán Madarász Márton főorvos hónapokon át tartó gondos kezeléssel meggyógyította Fritz Gyula sérült szemét.

Így kezdődött...

1952 decemberében Madarász doktor a Népegészségügy című lapba cikket írt. Tenni kell valamit a köszörűkről felpattanó repeszek okozta balesetek elhárítására - ez volt a fő mondanivalója. A balesetvédelemi szabályok kötelezővé teszik ugyan a védőszemüvegek használatát, de a munkások nem szívesen veszik igénybe. Miért? Az üveg is és a köszörűre helyezett áttetsző burkolat is megpörkölődik és elsötétül a tüzes repeszdaraboktól. A legtöbb szemüveg nem illeszkedik pontosan az archoz - a repeszdarab a szembe juthat. Ha viszont pontosan zár, akkor rövid idő alatt bepárásodik és zavarja a látást. A védőszemüveg bár csökkenti - de nem szünteti meg a baleseteket.

Madarász doktor ezentúl minden szabadidejét az újpesti üzemekben töltötte. Érdekes ötlete támadt. Mi lenne, ha a felpattanó szikrák röppályáját sűrített levegővel megváltoztatnák? Elképzelését elmondta Holló Imrének, a Vákuumtechnikai Gépgyár főmérnökének, aki elkészítette a védőberendezés első példányát.

Az Egészségügyi Minisztérium és a Munkaügyi Intézet felelős munkatársai 1953 decemberében megtekintették a kísérleti készüléket. Mézgával bevont papírlapot tettek a köszörülést végző arca elé. Az arc magasságában elhelyezett papírlap egészen pettyes lett a szikráktól. Az elfúvóberendezés megindítása után csak olyan porszem telepedett a papírra, amely nem idéz elő balesetet. Az Egészségügyi Minisztérium 1954 májusában ezer-ezer forint pénzjutalomban részesítette az újítókat, és a találmány rajzát elküldte az illetékes szervekhez, hogy készítsék el és vezessék be a készüléket.

Késnek a válaszok

A Szakszervezetek Országos Tanácsa csak 1955 februárjában válaszolt Madarász doktor újítására. Munkavédelmi kutatóintézetük megvizsgálta az újítást, alapgondolatát helyesnek találta, és javaslata, hogy Madarász doktor a szilánkok szétszóródásának megakadályozására szereljen fel a csiszológépre egy oldalszívó fejet és ezt kösse be a meglevő elszívóberendezésbe. Ha ezt elvégzi, elbírálják majd az újítást.

Madarász doktor meghökkenve olvasta a választ, hiszen egy szemész szakorvosnak nem az a feladata és nincs is lehetősége arra, hogy otthon műszaki újításokat fabrikáljon. Miért nem valósítja meg a SZOT munkavédelmi osztálya a helyesnek talált javaslatot?

A Kohó- és Gépipari Minisztérium mukavédelmi és szociális osztálya sem az újítás továbbfejlesztését, sem annak széleskörű elterjesztését nem javasolta, mert - szerinte - a meglevő védőberendezések biztonságosabbak. De Madarász doktor nem nyugodott bele újításának elutasításába. A KGM válaszának megérkezéséig eltelt tizenegy hónap alatt osztályán köszörűkő-repesz okozta sérülés miatt két embernek a szemét kellett eltávolítani, s a kisebb sérülések száma is emelkedett. Ezért azt válaszolta, hogy az ilyenfajta baleseteknél a régi védőberendezésekhez való ragaszkodás az orvosi segíteniakarás kerékkötője és ellentétben áll a párt célkitűzéseivel is.

Az újabb válaszra már nem kellett tizenegy hónapot várnia - tíz napon belül megérkezett. Észrevételeit elutasították, de megkérték, hogy folytassa munkáját a sérülések megelőzésére és ha megfelelő javaslata lesz, annak bevezetéséről a munkavédelmi és szociális osztály gondoskodni fog. Záradékként pedig közölték: "A levélben több olyan kitételt alkalmazott, amely teljesen alaptalanul a minisztérium egyes dolgozóinak szakértelmét és pártunkhoz való hűségét vonta kétségbe."

Elvben már elismerik

Madarász doktor nem csüggedt, tovább harcolt. Több illetékesnek vélt szervhez fordult, köztük a Kohó- és Gépipari Minisztérium tervező irodájához. Szenczy Tamás főmérnök javaslatára - aki felismerte az újítás létjogosultságát - az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet szemész-szakcsoportja 1956. július 26-án dr. Csapody István professzor vezetésével ankétot rendezett, ahol Szenczy Tamás, dr. Tauszk László szemészfőorvos, az SZTK igazgatója és mások érvelése meggyőzte a résztvevőket Madarász doktor újításának fontosságáról. A SZOT munkavédelmi osztályának munkatársa és a KGM küldöttei bejelentették, hogy a szükséges segítséget megadják.

Lehet, sőt valószínű, hogy Madarász doktor találmánya nem küszöböl ki valamennyi köszörülés okozta sérülést. Lehet, sőt valószínű, hogy többfajta munkánál továbbra is a védőszemüveg az előnyösebb, de mindez nem menti fel az illetékeseket, hogy a megígért technikai segítséget megadják.

Az ankét óta érdemleges intézkedés mégsem történt. De történt valami más. Július 29-én Fritz Gyula szeme újra megsérült. Immár tizenhatodszor.

Veres Pál