Ahol a Spartak-kocsikat gyártják

 

De a karosszériagyártásnál álljunk még meg egy pillanatra. Nagyon sok itt a látnivaló. A gyárnak ebben a részében szorgoskodnak a legtöbben. A gyár vezetőinek ez éppen elég gondot okoz. A karosszéria a kocsigyártás egyik legmunkaigényesebb része, rengeteg rajta a kézi munka. A szemlélő, aki a szép, fényes kocsit látja, nem is gondolja, mennyi munka van addig, amíg az összehegesztett "nyers" karosszériát kész állapotban ráemeli a daru a motorral összeszerelt alvázra. Hányszor alapozzák, festik, csiszolják, fényezik! És minden egyes fázis után mindig szárítani kell. A szárítás bár a legmodernebb eszközökkel, többnyire ibolyántúli sugarakkal történik, mégis sok időbe telik. S csak ezután jön még a karosszérián a sokféle szerelés, kárpitozás, elektromos szerelés, üvegezés stb., ugyancsak kézi munkával. A szakembereket erősen foglalkoztatja, hogyan lehetne a karosszériagyártást kevésbé munkaigényessé tenni, mert ez a kocsi árát erősen csökkentené.

A kiváló cseh munkások aprólékos és gondos munkája meg is látszik a karosszérián. A kiskocsik műszaki adottságain kívül (40 lóerős motor, 7-8 literes fogyasztás, 110 kilométeres maximális sebesség, szinkron sebességváltó) a tetszetős kivitelnek is elsőrendű szerepe van abban, hogy Ausztria, Nyugat-Németország, a skandináv államokban, Belgiumban, Svájcban, Argentínában és Új-Zélandban is nagyon keresik a Spartak-kocsikat. Érdekes, hogy a kocsikat csak világos színekben gyártják, a gépkocsik "hagyományos" sötét színeit a gyárban nem is látni. Ebédszünetben beszélgetünk erről a munkásokkal. Az egyik szerelő, amíg sörét issza - a jóféle pilzeni habjának karimájával a szája körül - a cseh emberek szokások kedélyességével, nevetve jegyzi meg:

- Tudja, mi azt akarjuk, hogy a mi gyárunk autóinak örüljenek az emberek. Már a színe is derítse fel őket, mosolyogjanak, ha meglátják...

A gyár szakemberei olyan népautó előállításán gondolkoznak, amely az átlagkeresetű dolgozók számára is hozzáférhető

Valóban a drapp, pasztellkék, almazöld, élénkpiros kocsik valóságos virágoskertté változtatják a gyár udvarát és nagyon kellemesen, üdén hatnak a városok s utak forgatagában.

- Persze, ha valamelyik külföldi cég más színeket óhajt - mondja a kíséretünkben levő fiatal mérnök - akkor is teljesítjük a kívánságát, ha csak (figyelem, magyar exportgyárak) 2-3 darabról van is szó.

A munkásokkal való beszélgetés közben, a bemutatkozáskor egyik-másik vezetéknév - bármilyen furcsán hangzik is az idegen fül számára - ismerősnek tűnik. Kiderül, hogy jó néhányszor találkoztam már ugyanazzal a névvel a nap folyamán. Itt Mladá Boleslavban - akárcsak nálunk Diósgyőrött - egész családok, mondhatni dinasztiák dolgoznak a gyárban. Van olyan család, melynek három nemzedéke is itt dolgozik, Mladá Boleslavban már tradíciónak számít az autógyártás. Nem véletlenül érzik a munkások annyira magukénak a gyárat, nem véletlenül büszkék gyártmányaikra.

Naponta 70 új Spartak-kocsi hagyja el a Mladá Boleslav-i gyárat. Az év végére napi 77-et akarnak gyártani. Az ötéves tervben a gyár újabb műhelyekkel bővül, termelése pedig ugrásszerűen nő. A tervidőszak végére naponta 163 Spartak-kocsi gördül majd le a szerelőcsarnok főszalagjáról.

A Spartak ára Csehszlovákiában 27 000 korona (44 000 forint). A gyár szakemberei olyan népautó előállításán gondolkoznak, amely az átlagkeresetű dolgozók számára is hozzáférhető.

Most három prototípuson dolgoznak. Ennek elkészülte után döntik majd el azt a most folyó vitát, hogy a népautó motorját elöl vagy hátul helyezzék-e el,vízhűtéses vagy léghűtéses legyen-e.

Tervek a termelés fokozására, tervek az önköltség csökkentésére, tervek olcsó tömegcikk gyártására - ezek foglalkoztatják a Skoda Művek mérnökeit, technikusait. A Mladá Boleslav-i munkások pedig olyan lelkesedéssel és szakértelemmel dolgoznak a tervek valóráváltásán, amilyen elszántsággal harcoltak annak idején azért, hogy mindezt a dolgozó nép, a szocialista haza javára tehessék.

Fábián Ferenc