Fegyelmi bizottság a nevelés szolgálatában

 

Népsport:

A fellebbezési bizottság néhány esetben egyszerűen mérsékli a fegyelmi bizottság ítéleteit. Ez történt legutóbb Puskás esetében is. Ez elfogadhatatlan.

Nem könnyű azoknak a dolga, akik a labdarúgók fegyelmi ügyét tárgyalják, s döntéseket hoznak. Erről igazán akkor győződtem meg, amikor a társadalmi fegyelmi bizottság előszobájában találkoztam egy élvonalbeli játékossal, aki arról panaszkodott, hogy nem csinált semmit, s mégis megidézték.

Olyan határozottan, olyan magától értetődően mondta, hogy szavaiban nem kételkedtem volna, ha éppenséggel nem láttam volna azt a mérkőzést, amelyen az illetőt szándékos utánrúgás miatt kiállították. Később a tárgyalóteremben is tagadott, makacsul, fondorlatos módon. Egy alkalommal nem volt könnyű zöldágra vergődni Szolnok Istvánnal, a Bp. Vörös Lobogó csatárával sem. Szolnok elismerte ugyan, hogy a Bp. Kinizsi elleni mérkőzésen sportszerűtlen megjegyzést tett, de mint mondta, az nem Virágh Ferenc játékvezetőnek, hanem játékostársának, Palotás Péternek szólt. Az igazság persze az volt, hogy Szolnok mégiscsak Virágh egyik döntésére tett megjegyzést.

Sok érdekes eset fordul elő. Ezek közé tartozik például az is, hogy nem egy esetben az a játékos siet a vétkes segítségére, akit sérelem ért. Miért? Pusztán együttérzésből.

A fegyelmi bizottság tagjainak tisztánlátását, sajnos, a sportköri vezetők többsége sem segíti elő, sőt néhányan egyenesen megnehezítik az igazság kiderítését azzal, hogy mindenáron védik játékosukat, mentegetik őket, úgy viselkednek, mint a cinkos társak. Persze nem lehet mindenkit egy kalap alá venni, vannak dicséretes kivételek is, mint például Pataki Sándor, a Szegedi Haladás képviselője, Pataki nem védte Böjtöst, a szegediek jobbszélsőjét, hanem elismerte a játékvezető jelentésének valóságát, hibáztatta a szélsőt, s közölte, hogy Böjtös viselkedését elítéli az edző, Lakat Károly is. Az ilyen őszinte megnyilvánulások hathatósan segítik a bizottság munkáját. Örvendetes, hogy egyre többen lesznek olyanok, akiknek az ember gondolatban megszorítja a kezét: ez igen, így kell viselkednie egy nevelőnek!

Az igazságos döntéshez nagy segítséget ad a pontos nyilvántartás. Ifjú Pleiner János, a fegyelmi bizottság jegyzője felüti keményfedelű könyvét, s máris tiszta képet kap annak a játékosnak a múltjáról, akinek ügyét tárgyalják. A nagy alapossággal vezetett könyv megmondja, ki hányszor, mikor és miért volt kiállítva, meddig nem játszhatott. A bizottság hat tagja természetesen többet is akar tudni a játékosokról, s ezért körültekintően jár el. Utánanéz annak is, hogy a kiállított labdarúgó milyen magánéletet él, hogyan dolgozik a munkahelyén, milyen véleményen vannak róla sportköri vezetői.ÉrchegyiGyula elnök vezetésével nemcsak a paragrafusok betűivel, hanem a szép szóval, a meggyőzés eszközeivel is nevelnek. Makró Sándor, Horváth István dr., Bertalan Zoltán, Szűcs Károly dr. és társaik mind régi, sokéves gyakorlattal rendelkező sportvezetők, akik megértéssel, jóindulattal foglalkoznak a játékosokkal, köztük is különös gonddal - a fiatalokkal. Megmagyarázzák nekik, hogy sportszerűtlen magatartásuk mennyire hátráltatja egyéni fejlődésüket, a csapat jobb szereplését, sőt némelykor még időleges munkaképtelenséget is okoz. A legtöbb játékos ilyenkor magábaszáll, megbánást mutat. De sajnos, vannak olyanok is, akik hányaveti módon viselkednek, vagy közömbösek. Ezekkel szemben érthetően nagyobb szigorral járnak el. Makró Sándor nagy hozzáértéssel forgatja a büntető szankciókat tartalmazó szabálykönyvet, s javaslatot tesz a vétkes játékos eltiltására. És megszületik a döntés: egy hét... két hét... egy hónap... kinek mi jár.

A döntés előtt a bizottság tagjai kifejtik véleményüket, van aki kevesli az eltiltást, van aki sokallja. Általában nincs vagy egyáltalán alig van vita. Ez a gyakran gépiesnek tűnő szavazás nem helyes. Ez okozza, hogy nem ritkán azoknak az álláspontja a helyes, akik kisebbségbe maradnak. Mit tesz ilyenkor a bizottság elnöke? Összecsapja a kezét, mint aki azt mondja: hiába no, így döntött a többség! Vitákkal, logikus érveléssel meg lehetne győzni a többieket is és sokszor - meg is kellene. Ezzel az eljárással még igazságosabb lehetne az ítélkezés! Most már egyre ritkábban, de azelőtt sokszor elkövette a bizottság azt a hibát, hogy nem mérte egyforma mértékkel a játékosokat. A válogatottakkal szemben sokkal engedékenyebb, elnézőbb volt. Emiatt sok jogos bírálatot kapott. A mostani döntésekből arra lehet következtetni, hogy a jövőben nem tesznek különbséget játékot és játékos között!

Természetesen más szerveknek is segíteniök kell az országos fegyelmi bizottság nevelést szolgáló munkáját, például a fellebbezési bizottságnak s a társadalmi szövetség elnökségének is.

Tarthatatlan az az állapot, hogy a fellebbezési bizottság néhány esetben egyszerűen mérsékli a fegyelmi bizottság ítéleteit. Ez történt legutóbb is, amikor Puskás, Faragó és Szolnok büntetését enyhítették. Hiába hoz megfontolt, szigorú döntéseket a fegyelmi bizottság, ha a felsőbb szerv engedékeny, elnéző. Ez a fegyelmi bizottság lejáratásához vezet. Tehát változtatni kell az eddigi rossz gyakorlaton. Az sem helyes, hogy a bizottságnak nincs közvetlen kapcsolata a társadalmi szövetség elnökségével. Érchegyi Gyula ugyan némelykor beszámol az elnökségnek a végzett munkáról, tanácsokat is kap. De ez kevés. Jobb lenne, ha az elnökség az ET-hez és a JT-hez hasonlóan legalábbis a jelentősebb tárgyalásokon mindig képviseltetné magát, s talán helyes lenne az is, ha a fegyelmi bizottság elnöke tagja lenne a társadalmi szövetség elnökségének. Ez az óhaja a bizottságnak is. Azt akarják, hogy a magyar pályákon példás rend legyen. Ezen fáradozik a fegyelmi bizottság is. Nagy lelkesedéssel, nagy ügybuzgalommal. Elismerést érdemelnek a bizottság tagjai. Az lenne a leghelyesebb, ha az elismerést, a megbecsülést elsősorban tárgyilagos bírálatokkal, munkája segítésével kapná a bizottság.

Németh Gyula