Kádár János rádióbeszéde

 

Mi ezt az utat választottuk!

Nyíltan meg kell mondani azt is: aki ma azt a nézetet vallja, hogy előbb vonják ki az országból a szovjet csapatokat, az akár akarja ezt, akár nem, az ellenforradalom, az imperialista járom, s a nemzeti függetlenség elvesztése mellett adja le szavazatát.

Ma igazán csak az áll a népi hatalom és a nemzeti függetlenség ügye mellett, aki meggyőződéssel vallja, hogy minden erővel és lehetséges segítséggel - a szovjet csapatok segítségét is igénybe véve - zúzzuk szét az ellenforradalmat, erősítsük meg népi köztársaságunkat, és azután üljünk le, tárgyaljuk meg a szovjet csapatok Magyarországról való kivonásának kérdését.

Ezeken az alapvető kérdéseken kívül van még néhány fontos politikai kérdés, melyek népünket ma különösen foglalkoztatják.

Elsősorban a megbántott nemzeti érzéssel kapcsolatos kérdésekre gondolok. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány azon a nézeten van, hogy címerünk a Kossuth-címer legyen, honvédeink egyenruhája feleljen meg a magyar hagyományoknak, és március 15-e ismét a magyar szabadságharc piros betűs ünnepe legyen.

A kormány két nappal ezelőtt rendeletet adott ki, hogy a kötelező idegen nyelvet az iskolában a tanuló szabadon, maga választhassa meg. Szintén hagyományainkhoz híven vissza kell majd állítani iskoláinkban az osztályozásnak nálunk régen megszokott módját, hogy a legjobb az egyes osztályzat és ne az ötös legyen.

Meg kell mondanom azt is, hogy azokra a torz, szolgai és talpnyaló intézkedésekre, amelyekkel Rákosiék népünk nemzeti érzését súlyosan megbántották és amelyeket most nekünk késlekedés nélkül helyre kell hoznunk, nem a Szovjetuniónak vagy a szovjet népnek volt szüksége, hanem azoknak a hízelgőknek, akik saját népüktől elszakadva, a szolgai másolással akarták magukat igazolni és hazánkban a szovjet-barátságot a maguk számára monopolizálni.

Sokat foglalkoztatja ma a közvélemény egy részét a különböző pártok kérdése is. E kérdéssel kapcsolatban a következőket mondhatom. Nem tudjuk másképp jövő feladataink megoldását elképzelni, mint úgy, hogy a legkülönbözőbb pártállásponton és világnézeten levő emberek részt és felelősséget kapnak és vállalnak az ország ügyeinek vitelében, minden fokon.

A legszélesebb demokratikus nemzeti összefogás, az igazi népfrontpolitika alapján állunk, s ennek megfelelően a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a szó legtisztább értelmében vett nemzeti egységfrontkormány, és az is marad.

Népköztársaságunkban a közügyek intézésében helyet és szerepet kapnak mindazok, akik e rendszer alapján állanak, de ki kell azokból rekeszteni mindazokat, akik népi demokratikus rendszerünkkel szemben ellenséges érzésekkel viseltetnek. A társadalmi munka széles területén pedig együtt kívánunk dolgozni mindazokkal a hazafiakkal, akik készek népünk legalapvetőbb közös ügyét, a béke ügyét velünk együtt védelmezni.

Vannak emberek, akiket a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása után kétség fogott el, hogy nem akarják-e egyesek ismét visszahozni a régi bürokratikus párt- és államvezetési módszereket.

Személyes tapasztalatom alapján állíthatom, hogy Magyarországon ma nincs egyetlen ember sem vezető, párt- vagy állami poszton, aki a régi hibás politikát vagy vezetési módszereket vissza kívánná állítani.

De még ha akadna is olyan ember, aki a régi módszereket vissza akarná állítani, olyan ember már nincs, aki képes is volna rá, mert a tömegek nem akarják a régi hibákat viszontlátni, s kérlelhetetlenül elsöpörnék helyéről azt a vezetőt, aki ilyesmire vállalkoznék.

A vezetés eltökéltségére, a régi hibák leküzdésére két példát akarok megemlíteni:

A Magyar Szocialista Munkáspárt Intéző Bizottsága szombati ülésén határozatot hozott több tucat olyan ember ügyében, akik a Rákosi-klikk politikáját képviselték a párt-, társadalmi és állami élet vezető posztjain. Ezeket a volt párt- és állami vezetőket arra kötelezzük, hogy térjenek vissza eredeti foglalkozásukhoz és dolgozzanak úgy, mint az állam bármely más polgára a termelésben, az építőmunkában.

Az állami vezetés bürokratikus és néptől elszakadt módszereinek felszámolása érdekében a kormány elvi határozatot hozott a minisztériumok és más állami főhatóságok összevonására, számuk csökkentésére, ideértve a volt Államvédelmi Hatóság felszámolását elrendelő belügyminiszteri végrehajtási utasítást is, amely már meg is jelent.

El vagyunk tökélve a múlt hibáinak gyökeres felszámolására, nem vezet közülünk senkit a bosszúállás szelleme és ezt nem tűrjük meg semmiféle helyi szervnél, beosztottnál sem. Ellenkezőleg. Tudatában vagyunk annak, hogy a dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság bizalmát bírva lehet csak vezetni és kormányozni hazánkban. Ez kötelességünkké teszi, hogy a dolgozók minden jogos kívánságát megvizsgáljuk, és közülük mindazt, amely a közérdek károsodása nélkül megoldható, megoldjuk.

Tudjuk, hogy az országban rengeteg megoldásra váró kérdés van, s ezeket nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Ezért elhatároztuk, hogy ha egy kérdés megoldásához még nincs meg a szükséges erő és lehetőség, azt nyíltan és kertelés nélkül megmondjuk. Felfogásunk szerint ugyanis nem azért vagyunk felelős poszton ilyen nehéz időkben, hogy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy az igazat mondjuk és a nép érdekében cselekedjünk.

A kormány november 10-i ülésén elhatároztuk, hogy legkésőbb január 1-jei végrehajtási határidővel a munkabéralapot fel kell emelni 10 százalékkal, mégpedig úgy, hogy az 1200 forintnál kevesebbet kereső munkások bérét 15 százalékkal, az 1200-1500 forint közötti keresetű munkások bérét 8-10 százalékkal fel kell emelni.

Ugyanezen az ülésen elhatároztuk, hogy a gyermektelenségi adót eltöröljük.

Megerősítette a kormány a dolgozó parasztságot sújtó beszolgáltatási rendszer eltörléséről hozott korábbi határozatot is. Ezeken a rendszabályokon túl ma tovább nem mehetünk. Ellenkező esetben az 1945-46-os évhez hasonlóan pénzromlás, infláció kezdődne hazánkban. Ez pedig nem a dolgozók javát szolgálná, hanem csak a szenvedéseit fokozná.

A kormány határozatot hozott arra is, hogy a harcok következtében hajléktalanná vált károsultak lakáskérdésének mielőbbi megoldása érdekében az összevonás révén felszabaduló egyes minisztériumi épületeket lakás céljaira kell átadni.

Ugyancsak örömmel fogadta a kormány a Magyar Szocialista Munkáspárt Intéző Bizottságának azt a bejelentését, hogy korábban irodáknak használt épületeket a kormányszervek rendelkezésére bocsátja azzal, hogy velük a dolgozók lakásigényeit segítsük kielégíteni.

A kormány látja a rendkívül felgyülemlett és égető kérdéseket. De a tennivalókat nem lehet felülről, varázsszavakkal megoldani, csak az egész nép összefogott erejével és munkájával.

Segítsen a feladatok megoldásában munkás, bányász, vasutas, parasztember éppen úgy, mint szellemi életünknek azok a képviselői, írók, újságírók, művészek, tudósok és diákok, akik a múlt hibáinak feltárásában oly jelentős szerepet játszottak.