Szántay Csaba

Gyógyszereink és a szimmetria

II. Királis gyógyszerek

A bevezetés után térjünk át a királis szerkezetű gyógyhatású természetes szerves anyagok megtárgyalására. Ezek körében igen sok olyan struktúra található, amelyekben a lehetséges sztereoizomerek száma nagy, ezért szintézisük során különleges eljárásokat kell alkalmazni. A továbbiakban példaként olyan vegyületeket említek, amelyekkel mi magunk is foglalkoztunk a Budapest Műszaki Egyetemen vagy a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutatóközpontjában.

II. 1. A kígyógyökér

Az indiai kígyógyökér (Rauwolfia serpentina) főzete régi idők óta használatos a népi gyógyászatban. Az egyik svájci gyógyszergyár kutatóinak az 1950-es években sikerült a főzetből izolálni és gyógyszerré fejleszteni egy ún. alkaloidát, a reszerpint, amely az első igazán hatékony vérnyomáscsökkentő volt a gyógyszerpiacon (6. ábra).

5. ábra

6. ábra

Ne tessék megijedni az érthetetlenül bonyolult képlet láttán. Itt csak azt szeretném bemutatni, hogy a csillaggal jelölt helyek a kiralitáscentrumok, vagyis azok a szénatomok, amelyek négy különböző csoporthoz kapcsolódnak. Hat ilyen szénatomot látunk, vagyis a lehetséges sztereoizomerek száma 2⁶ azaz 64, és ezek közül csak az egyik sztereoizomer a kedvező hatás hordozója. Jogosan vetődhet fel a kérdés, miért kellett nagy fáradsággal tisztán izolálni a kristályos alkaloidot. Nem lett volna egyszerűbb továbbra is olcsón teát főzni a kígyógyökérből, és ezt a teát itatni a magas vérnyomásban szenvedő beteggel, ahogy ezt az indiai népi gyógyászok javasolták évszázadokon keresztül? (Bár nekik még fogalmuk sem lehetett arról, hogy mi is az a magas vérnyomás). A válasz egyértelmű: nem. Először is azért, mert a reszerpin rendkívül erősen ható anyag, a kezeléshez sokszor elegendő napi 0,1 mg a felnőtt embernél. Ennél néhányszor nagyobb adag már súlyos mellékhatásokat (pl. depressziót) idézhet elő. A növény alkaloidtartalma viszont erősen függ az évszaktól, az időjárástól, a növény életkorától stb. Ezen túlmenően a főzetben a reszerpinen kívül még mintegy hatvan alkaloid található, amelyeknek eltérő biológiai hatásaik vannak. A tea tehát hol gyógyít, hol mérgez, a szerencsétől függően.

Természetesen vannak esetek, ahol a hatóanyag nem ennyire erős, és így nyugodtan fogyaszthatjuk a gyógynövény teáját (pl. kamillateát, hársfateát). A tudomány dönti el, hogy melyik esetben mi a helyes alkalmazás.