Kislexikon

 

Afélium
A Nap körül keringő égitestek pályáján a Naptól legtávolabb lévő pont (a Föld körül keringő testeknél ennek megfelelője az apogeum, a Földtől legtávolabbi pont).

Aszteroidák
Kisbolygók, űrsziklák. A bolygóként "elismert" kilenc többé-kevésbé gömb alakú égitestnél kisebb és szabálytalanabb alakú, de azokhoz hasonlóan a Nap körül keringő, és néhány métertől több mint ezer kilométerig terjedő átmérőjű égitestek (közülük a legnagyobbat 2002-ben fedezték fel). A Mars és Jupiter közötti aszteroida-övhöz tartozó égitestek nagy része valószínűleg ütközésben létrejött törmelék. A Neptunuszon túli és a még távolabb, a Naprendszer határvidékén feltételezett aszteroidák valószínűleg a Naprendszer keletkezésekor fennmaradt porból álltak össze, és nem ütközésben keletkeztek. Az aszteroidákat nehéz megkülönböztetni az üstökösmagoktól, valószínűleg nem is mindig lehetséges.

Bolygók
A Nap körül keringő kilenc nagyobb, többé-kevésbé gömb alakú égitest gyűjtőneve (belülről kifelé haladva: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó). A legtöbb bolygó körül holdak is keringenek, és legtöbbjüknek a Földhöz hasonlóan légköre és belső eredetű mágneses tere is van. Többen vitatják, hogy a Plútó bolygónak tekinthető-e, mivel a többi bolygó hét holdjánál is kisebb.

Csillagászati egység (AU)
A Nap-Föld távolság jó közelítésben 150 millió km; a naprendszerbeli távolságokra használt szokásos mértékegység. Hivatalos rövidítése angol nevéből (astronomical unit) ered. A fény 1 AU távolságot mintegy 500 másodperc alatt tesz meg. A legkülső bolygó, a Plútó Naptól mért távolsága mintegy 40 AU, legtávolabbi űrszondánk, a 25 éves Voyager-1 távolsága jelenleg 86 AU, míg a Nap plazma-környezetének, a helioszférának a határa a becslések szerint legalább 120--150 AU távolságra van. A legközelebbi állócsillagok Naptól mért távolsága több mint 200 ezer AU, ami mintegy 3 fényévnek felel meg.

Csillagközi gáz
A csillagok között lévő kisenergiájú atomokból és ionokból álló, rendkívül kis sűrűségű gáz. A Naprendszer közvetlen csillagközi környezetében e gáz hőmérséklete mintegy 7000 Kelvin fok, köbcentiméterenként mintegy 0,2 atomot és 0,1 iont tartalmaz, áramlási sebessége a Naphoz képest 26 km/s. E gáz atomokból álló (semleges) összetevője nagyrészt beáramlik a naprendszer plazmakörnyezetébe (a helioszférába), míg az ionokból álló töltött komponens megkerüli azt, és a helioszféra alakját üstököshöz hasonlóvá torzítja.

Csillagközi szél
A naprendszerhez képest mintegy 26 km/s sebességgel áramló, részlegesen ionizált csillagközi gáz.

Csillagszél
Más csillagokból kiáramló, a napszélhez többé-kevésbé hasonló gázáramlás. A csillagszél sűrűsége egyes esetekben több ezerszer, vagy akár több milliószor nagyobb is lehet, mint a napszél.

Detektorok
Itt: a műholdak és űrszondák mérőműszerei, amelyek elsősorban a környező elektromos és mágneses tér, a plazma, valamint az elektromágneses sugárzás és a nagyenergiájú részecskék tulajdonságait mérik.

Elektromágneses spektrum
Az elektromágneses hullámok összessége, hullámhossz vagy frekvencia szerint elrendezve. A legrövidebb hullámhosszú sugárzást -sugárzásnak, a leghosszabbat rádió-sugárzásnak nevezik. A Föld környezetébe érkező elektromágneses sugárzás spektrumának legnagyobb részét a légkör elnyeli, így e spektrumtartomány csak az űrből vizsgálható.

Energikus semleges atomok
Olyan atomok, amelyek a hőmozgásból eredő energiánál jóval nagyobbal rendelkeznek. Általában töltéscserével jönnek létre elektromos terekben nagy energiára felgyorsított ionokból. Mivel a semleges atomok pályáját a mágneses tér nem befolyásolja, közel egyenes vonalban jutnak el hozzánk olyan plazmatartományokból is, ahonnan az ionok hozzánk jutását a közbenső mágneses terek megakadályozzák. Segítségükkel közvetlenül tanulmányozhatjuk nem csak a Föld plazmaövezeteit, de űrszondáink révén a Szaturnusz környezetét, sőt a helioszféra külső részein végbemenő részecskegyorsítási folyamatokat is.

ESA
European Space Agency, Európai Űrügynökség. Központja Párizsban, legnagyobb intézete (technológiai központja) Hollandiában van.

Helioszféra
A Nap koronájából kiáramló napszél és az ebbe befagyott Nap-eredetű mágneses tér zónája, amely várakozásaink szerint élesen elkülönül a környező csillagközi gáz ionizált összetevőjétől. Alakja valószínűleg hasonlít a Föld magnetoszférájához, de mérete annak mintegy százezerszerese. A helioszféra belső részében a napszél szuperszonikus, vagyis áramlási sebessége a közegben terjedő hanghullámok sebességénél jóval nagyobb. E belső zónát egy hatalmas lökéshullám (vég-hullám vagy angolul termination shock) választja el a külső zónától, ahol a napszél jóval melegebb, és a hullámok sebességénél lassabban halad kifelé.

Ionok
Egy vagy több elektronjuktól megfosztott atomok. A naprendszerbe érkező kozmikus sugárzás teljesen ionizált, vagyis csupasz atommagokból áll. A napszél ionjai közül általában csak a magasabb rendszámúaknak (mint például az oxigénnek vagy a vasnak) marad meg néhány elektronja, míg a részecskék túlnyomó részét kitevő hidrogén és hélium szinte teljesen ionizált.

KFKI-AEKI
A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézete, KFKI Atomenergia Kutatóintézet (A KFKI eredetileg a Központi Fizikai Kutatóintézet rövidítése). Űrkutatási részlege számos űrmisszió számára készített és készít műszereket, elektronikus berendezéseket.

KFKI-RMKI
A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézete, KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet (A KFKI eredetileg a Központi Fizikai Kutatóintézet rövidítése). Űrkutatási részlege számos űrmisszió tervezésében, adatainak feldolgozásában és tudományos kiértékelésében, valamint műszereinek, fedélzeti elektronikájának és földi ellenőrző rendszereinek létrehozásában vett és vesz részt.

Kozmikus sugárzás
A naprendszerbe kívülről érkező, nagyrészt nagyenergiájú atommagokból álló részecskék gyűjtőneve. A kozmikus sugárzás nagy része valószínűleg a szupernóvák robbanását követő lökéshullámokban jött létre. A legnagyobb energiájú részecskék minden bizonnyal Galaktikánkon kívüli forrásokból származnak.

Lagrange-pontok
Olyan pontok a Föld környezetében, amelyekbe egy testet helyezve az a Nap körül a Földdel egyező szögsebességgel kering. Az L1 Lagrange-pont a Föld és Nap közötti összekötő egyenesen, a Földtől a Nap irányában mintegy másfélmillió kilométerre (ez a Föld--Hold távolságnak mintegy négyszerese) helyezkedik el. Az ide helyezett testre a Nap és a Föld vonzóereje ellenkező irányból hat, és eredőjük éppen a Nap körüli, a Földdel egyező szögsebességű keringésnek felel meg.

Lökéshullám
Gázban vagy folyadékban szuperszonikus sebességgel terjedő nagy amplitúdójú hullám, mely a közeg tulajdonságainak ugrásszerű megváltozásával jár együtt. Ilyen hullám keletkezhet a vízben nagy tengeralatti vulkánok kitörésekor (szökőár). A napszélben és a csillagközi gázban gyakran keletkeznek lökéshullámok.

Lyman- sugárzás
A hidrogén egyik legfontosabb, szabad szemmel nem látható ultraibolya színképvonala, amely az első gerjesztett állapot és az alapállapot közötti átmenetben jön létre. Különösen a Nap aktív területei bocsátanak ki erős Lyman- sugárzást. E sugárzás egy része a csillagközi gáz semleges összetevőjéről visszaverődik, és így a Nap túlsó oldalán lévő aktív területek visszfénye segítségével mintegy "átlátunk a Napon".

Mágneses vihar
A változó napszél hatására a magnetoszféra mérete és alakja megváltozik, s e változás a magnetoszféra csóvájában bonyolult átrendeződést indíthat el. Ennek hatása a Föld közvetlen környezetében, sőt még a talajszint alatt is áramokat indukál, és gyakran nem csak a műholdak, de a földi elektromos hálózatok működésében is zavarokat okoz.

Magnetohidrodinamika (MHD)
A mágnesezett jó elektromos vezető folyadékok áramlásának törvényszerűségeit leíró tudományág.

Magnetoszféra
Bolygók vagy más mágneses teret keltő csillagászati objektumok körül kialakuló plazmatartomány, amelyen belül a belső mágneses tér hatása dominál.

Meteoroid, meteor, meteorit
A meteoroidok a Föld pályáját keresztező, a jövőben a Föld légkörébe esetleg behatoló aszteroidák, űrsziklák vagy űrkavicsok. A meteor vagy hullócsillag behatolását fényjelenség és egyéb légköri jelenségek kísérik, míg meteoritról akkor beszélünk, ha a behatoló test valamely része a földfelszínt is eléri. A meteoritok részletes mikroszkópos és vegyi vizsgálata sok információt nyújt a meteoroid előéletéről. Megjegyezzük, hogy a meteoroidokat és meteoritokat csak az angol szaknyelvben különítik el élesen, míg magyarul általában mindkettőt meteoritnak nevezik.

Műholdak
A Föld körül keringő mesterséges égitestek gyűjtőneve.

NASA
National Aeronautics and Space Administration, az Egyesült Államok Űrügynöksége.

Napciklus
A Nap mágneses tere ciklikusan, mintegy 11 évenként átfordul, és a Nap aktivitása az átfordulás idején a legnagyobb. A legutolsó átfordulás 2000-ben ment végbe. A napciklus a napfoltok számában és a helioszféra sok más jelenségében is megnyilvánul.

Napfelszín
A Nap gázgolyó, nincs a Földéhez hasonló szilárd felszíne. Amit felszínként érzékelünk, az a fotoszféra, ahonnan a fény még lényeges szóródás nélkül jut el a külső megfigyelőhöz.

Napfolt
A Napon látható sötét, a napfelszín többi részénél hidegebb folt. Az itt található erős mágneses tér akadályozza azt az áramlást, amely a Nap belsejében létrejött energiát felszínre hozza.

Nap-Föld kapcsolatok
A naptevékenység földi és földközeli hatásainak összefoglaló neve.

Napkitörések (flerek és korona-kilövellések)
A Nap aktivitásának megnyilvánulásai, legnagyobb gyakorisággal az aktivitás maximuma idején fordulnak elő. Mindkét jelenséget a mágneses erővonalak összecsatolódása során felszabaduló energia működteti, és mindkettő töltött részecskék gyorsításával és elektromágneses sugárzás kibocsátásával jár együtt. A flerek a napfelszínhez közelebb jönnek létre, és külső hatásuk nagyobbrészt elektromágneses sugárzás, kisebbrészt nagy energiájú részecskék kibocsátása. A korona-kilövellések nagy, gyakran a napszélnél jóval gyorsabban mozgó plazmatömegeket dobnak a koronából a bolygóközi térbe, és ezek a napszelet összenyomva lökéshullámot alakítanak ki, amely hatékony részecskegyorsító. A korona-kilövellések a Föld magnetoszféráját elérve nagy mágneses viharokat keltenek.

Napkorona
A Napot körülvevő, a Nap felszínénél jóval ritkább és melegebb plazmatartomány. Míg a fotoszféra hőmérséklete mintegy 6000 Kelvin fok, a korona millió foknál is melegebb. A korona fűtési mechanizmusa részleteiben máig tisztázatlan.

Naprendszer
A Napnak a bolygórendszeren messze túlnyúló gravitációs befolyási övezete. A naprendszer határa legalább ezerszer távolabb van a Naptól, mint a legkülső bolygó, a Plútó pályája. A legközelebbi állócsillagok e határnál még néhányszor messzebb vannak.

Napszél
A Napból nagy sebességgel kiáramló plazma. A Föld pályájánál, a Naptól 1 AU távolságra a napszél átlagos sűrűsége köbcentiméterenként néhány ion. Sebessége általában 300 km/s és 800 km/s között változik, de nagy napkitörések idején még ennél is nagyobb lehet.

Perihélium
A Nap körül keringő égitestek pályáján a Naphoz legközelebb eső pont (a Föld körül keringő testeknél ennek megfelelője a perigeum, a Földhöz legközelebbi pont).

Plazma
Ionizált, elektromosan jól vezető, általában nagy hőmérsékletű gáz, melynek jelenségeit az ionok és elektronok együttes (kollektív) viselkedése jellemzi.

Sarki fény
Az északi és déli sarkkör közelében gyakran fellépő fényjelenség, melyet Nap-eredetű vagy a magnetoszférában felgyorsult részecskék keltenek a felső légkörben. Nagy mágneses viharok idején a sarki fény a szokásosnál jóval kisebb földrajzi szélességeken (pl. Floridában) is megfigyelhető.

Töltéscsere
Az a folyamat, melynek során egy ion semlegessé, egy semleges atom viszont töltötté válik. Mivel az elektromos terek közvetlenül csak ionokat tudnak gyorsítani, az energikus semleges atomok általában ionból váltak semlegessé, töltéscsere útján.

Turbulencia
Folyadékok vagy gázok szabálytalan irányú és sebességű, kavargó mozgása.

Üstökös
Az üstökösök magja a naprendszer keletkezésekor létrejött, bolygókba be nem épült, jeget és különböző anyagú és méretű porszemcséket tartalmazó "piszkos hógolyó". Az üstökösmag felszíne a Naphoz közel jutva felmelegszik, párologni kezd, és a kiszabaduló anyag a napszéllel kölcsönhatásba lépve jellegzetes csóva mentén rendeződik el.

Űridőjárás
A naptevékenység közvetlen és közvetett hatásai miatt a Föld mágneses, sugárzási és plazmakörnyezete változó, s e változás a magnetoszféra és a felső légkör különböző folyamatai révén kihat az alsó légkörre és a földfelszínre is. Az űrbeli környezet változásait nevezzük űridőjárásnak.

Űrmisszió
Űrszonda tervezése, építése és működtetése, a teljes földi háttértevékenységgel együtt.

Űrszonda
A Földtől távol, a bolygóközi térben vagy más bolygók környezetében méréseket végző mesterséges égitest.