Egy kis indonéz faluban jártunk, ahol nagyon örültek nekünk. Meg az adományunknak is.

A legtöbben diákvízummal kezdik, és sokszor évtizedeket várnak az állampolgárságra. Magyarok meséltek arról, milyen a bevándorlók élete Sydneyben.

A foglyokat agyonverték vagy megmérgezték, a gyerekeket egy fához csapták. A kambodzsai Gyilkos mezőkön jártam.

Grúziában fantasztikus ételeket ettünk, az árak pedig nincsenek elszállva.

Már a Lipcsébe tartó kisbuszon is voltak sztorik, kint azonban magam is megtapasztaltam, mennyire befogadó ország.

Két hét alatt legalább négy arcát ismertem meg az országnak, ahol az árak sincsenek elrugaszkodva.

José többször visszaesett, nem tudott beilleszkedni. Aztán megtanult angolul, elkezdett írni és színészkedni. Ő vezetett körbe korábbi börtönében, a chilei Valparaísóban.

A második szinten elért a roham, nem kaptam levegőt. De nem volt mit tenni, mentünk tovább, lefelé.