Jean-Christophe Rufin a Goncourt-díjas

Jean-Christophe Rufin nyerte az idén a francia irodalmi díjak legrangosabbikát, a Goncourt-t. Ezzel olyan döntőbe jutott írókat előzött meg, mint Marc Lambron vagy Alain-Robbe Grillet.

Párizsba ismét "beszökött az ősz", méghozzá az irodalmi ősz, mely évről évre nagyobb díjesővel jár. Nincs még egy olyan ország, ahol ennyire virágozna a kortárs szépirodalom, ahol ennyire nyomon követné a műveket az irodalomkritika, és ahol ennyi díjjal honorálnák az alkotókat.

Az idei irodalmi ősz a Femina (a zsűri kizárólag nőkből áll) és a Médicis díjak kiosztásával kezdődött. Alig néhány napja vehette át a két boldog nyertes, a szenegáli származású Marie Ndiaye, illetve BenoiUt Duteurtre a díjakat, amikor a szurkolók és az irodalmi zsűrik már a Goncourt lázában égtek. A döntőbe öt regényíró került be, köztük a nemsokára 80. születésnapját ünneplő, Magyarországon is ismert és népszerű Alain-Robbe Grillet, aki ezúttal csak a gratulálók sorában foglalhatott helyet. A párizsi Goncourt Akadémia az Edmond de Goncourt által 99 éve alapított díjat az idén Jean-Christoph Rufinnek ítélte Rouge Brésil (Vörös Brazília) című regényéért.

A mindenkori zsűri a Goncourt-ral az év legjobb prózakategóriában született szépirodalmi alkotását jutalmazza, az értékelési szempontok között a legfontosabb a fiatalos szemléletmód, valamint a formai és szellemi eredetiség. Az idei szavazás rendkívül szorosan alakult, a nyertes Rufin győzelme mindössze egyetlen szavazaton múlt: a tíztagú zsűriből csak öten szavaztak az ő művére, négyen a másik esélyes, Marc Lambron Étrangers dans la nuit (Idegenek az éjszakában) című könyvére voksoltak. A tizedik ítész az idén oly sok botrányt kavart Michel Houllebecq legutolsó könyvét vélte a legjobb alkotásnak.

A 49 éves Rufin, aki egyébként orvos, esszéíró és politikus is, a XVI. századi Brazíliába kalauzolja az olvasót, s azt írja le, hogyan hódították meg a franciák az egzotikus országot. A történelemnek ez az epizódja meglehetősen ismeretlen és feldolgozatlan, ki tudja, talán ez is befolyásolta a zsűri döntését.
"Az utópiákat akartam lerombolni könyvemben, melyek félelmetes energiákat szabadítanak fel, és óriási veszélyt jelentenek" - nyilatkozta Rufin a díj átvételekor. Az író a történetet két gyerekszereplővel, Justtel és Colombe-bal mesélteti el, akiket az indián törzsek tolmácsaként erőszakkal kényszerítenek a távoli expedícióba.

A regény a Rio de Janeiro-öbölben játszódik. Az expedíció célja - mely egyébként a Valois-k uralkodásának végére és a protestáns mozgalmak kezdetére tehető (1555-1570) - a földrész visszahódítása, de nem pusztán lélegzetelállító kalandregényről van szó, hanem a két kultúra összeütközéséből eredő, toleranciát hirdető újfajta gondolkodásmód rufini megnyilvánulásáról. A magát egyetemesnek tartó, hódító európai civilizáció és az indián világ harmóniára, boldogságra törekvő érzéki kultúrája ütközik össze a regény oldalain.

Rufin, aki egyébként a híres Médecins sans frontiéres (Orvosok határok nélkül) mozgalmának egyik úttörője, két évvel ezelőtt már egy kevéssé ismert, de szintén rangos irodalmi díjat vihetett haza, a Prix Interallié-t Les causes perdus (Vesztett ügyek) című regényéért. 1997-ben írt Abesszin című bestsellere pedig - melyben szintén messzire, Etiópiába utaztatja az olvasót - 300 ezer példányban kelt el. A Goncourt-díjnak persze a kiadók is nagyon örülnek, egy-egy díjazott alkotásból általában 250 ezer példány fogy el. Az idén a Gallimard ünnepelhet.

Kozár Alexandra

Ajánlat:

A Goncourt Akadémia honlapja