Milliárdok mágusai - részletek a brókerbotrányról szóló könyvből (2.)

Ki Kulcsár Attila és hogyan lett befolyásos pénzemberek kedvelt tanácsadója? Hogyan válhatott egy érettségi és bankári ismeretek nélkül dolgozó emberből az ország második legnagyobb bankjának magas rangú vezetője? Válaszokat a Milliárdok mágusai - a brókerbotrány titkai című új könyvben talál, amelyből elsőként az [origo]-ban olvashat részleteket.

A könyv cselekményei javarészt abban a két hétben játszódnak, amely Szász Károly, a PSZÁF elnöke elleni támadástól és az ügyet kirobbantó felügyeleti határozat megjelenésétől Kulcsár Attila elfogásáig tartott. Ekkor még nem ismerte a nyilvánosság a későbbi botrányhős nevét, a bennfentesek és a hatóságok azonban már csak rá figyeltek. Ebben a helyzetben próbálta menteni, ami menthető volt.

Június 28-án, szombaton reggel, fél tíz tájban, csaknem két héttel a Szász Károly elleni támadás után egy zöld Saab hajtott be a Kongresszusi Központ parkolójába. Felvette az ott várakozó lányt, az autó elindult a Sas-hegy irányába. A kocsit Kulcsár Attila vezette, a K&H Equities június 19-én felfüggesztett befektetési tanácsadója, a bank ügyvezető igazgatója, mellette pedig a kényszerszabadságon lévő - és később erről a délelőttről a banki belső ellenőrzésnek beszámoló - titkárnője ült.

"Nagy baj van. Valószínű, hogy hosszabb időre most találkozunk utoljára" - mondta Kulcsár, miközben a Lejtő utca felé vették az irányt, ahol a K&H Medicina Egészségpénztár épülete volt. A bank Vígadó téri központjába, a saját irodájába akkor már reménytelen volt számára a bejutás, ráadásul biztos lehetett abban, hogy a titkosszolgálaton kívül a belső ellenőrök is magánnyomozókkal figyeltetik. Ezért nem merte használni a saját kocsiját sem. A Saab kölcsönautó volt, mert azt gondolta: így könnyebben le tudja rázni az esetleges követőit. Eredetileg a BAH-csomópontnál, a benzinkútnál beszélték meg a találkozót, de - leginkább óvintézkedésből - az utolsó pillanatban helyszínt váltott, rátelefonált a titkárnőjére, hogy inkább jöjjön át a közeli parkolóba.

Június 16. után néhány nap leforgása alatt minden összeomlott. Kulcsár üldözött ember volt, aki tudta: már csak néhány napja van arra, hogy mentse, ami menthető. Szász megveretése és a PSZÁF határozatának nyilvánosságra hozatala teljesen leleplezte. Az még nem lett volna baj, hogy a Pannonplast felvásárlási akciót szabálytalannak ítélték és megbírságolták néhány ügyfelét: a határozat meghozatala előtti napokban ez már világos volt számára. A PSZÁF-elnököt ért ütlegek hatása azonban érződött a határozatban, az ismeretlenek támadását Szász ellentámadása követte a szövegben. A dokumentum megemlítette a brókercégnél lévő, különleges elbírálást élvező ügyfeleket, a nekik dolgozó befektetési tanácsadót és az ügyleteiket nyilvántartó külön kis egységet. A határozat szintén utalást tett egy állami cégre, amely a szabálytalan tranzakciók részbeni pénzügyi fedezetét nyújtotta. A sajtó aztán - ahogyan sejteni lehetett - erre a két témára repült rá, a VIP-listára és a közpénzre. Az ÁAK napokon belül kénytelen volt visszakövetelni a pénzét, aminek egy jelentős része persze nem a hivatalos nyilvántartásokban szereplő állampapír-befektetésekben parkolt, hanem egészen másutt.

Gyorsan kellett rengeteg pénzt mozgósítani. Kulcsárnak nem volt tehát más választása, kénytelen volt egy másik ügyfele, a Betonút Rt. befektetéseihez hozzányúlni. A csikicsuki eredményeképpen azonban hirtelen több milliárd forint hiányzott a rendszeréből. Nehezítette a dolgát az is, hogy a bank belső ellenőrei és a rendőrség is gyűjtötte az adatokat ellene, június 23-án a PSZÁF is célvizsgálatba kezdett a brókercégnél és a banknál egyaránt, három napra rá pedig menesztették az ÁAK vezérigazgatóját, Bitvai Miklóst. Sűrű két hét állt mögötte, és Kulcsár számára világossá vált: csak idő kérdése a teljes lebukás.

Ez a szombat reggel Kulcsár Attila utolsó lehetősége volt arra, hogy rendbe tegye a dolgokat, hogy az ügyfeleire és persze saját magára nézve a lehető legkevesebb terhelő adatot, jelet, papírt hagyjon maga után. Ez a nap volt az utolsó alkalom, hogy a 177 fontos ügyfele közül a legeslegfontosabbak számláit, pénzét a megegyezéseknek megfelelően könyvelje le, a saját kimutatásait valamennyire szinkronba hozza a brókercégnél fellelhető, a lány által kimásolt nyilvántartásokkal és kiküldje az utolsó egyenlegeket, amelyeket majd a számlaegyeztetések során használhatnak. És ez a néhány óra kellett arra is, hogy a lehető legtöbb dokumentumról másolatot készítsen. "Minden listáról, ügyfélkimutatásról másolat kell" - ez volt az egyértelmű parancs, a szabad elvonulást kínáló egyezség egyik fele, míg a másikon az ajánlat. "Elmehetsz külföldre, és legalább öt évig nem is akarunk rólad hallani" - visszhangzott a fülébe a mondat. Nagyon jól tudta, hogy nincsen más választása.

Mong Attila - György Bence: Milliárdok mágusai - A brókerbotrány titkai

Megjelent: Vízkapu, 2003.

(A következő részlet pénteken jelenik meg az [origo]-ban)

A könyv egyik szerzője, György Bence az [origo] munkatársa.