Az El nem küldött levelek című drámában Angelus és Angelina (Gyabronka József és Bíró Krisztina) találkozásait látjuk, miközben az idő vagy a képzelet furcsa játékot űz velük. Szerelmük attól a perctől ég, hogy összefutottak a pályaudvaron, és csacska verseket faragott Angelus kapitány a leányzó emlékkönyvébe.
Ez az egyetlen bizonyíték arra, hogy valóban találkoztak. De a néző előtt mindez nem tisztázott, hiszen az egyfelvonásos Szilágyi Andor-darabban az igazi találkozásnak csak az utolsó jelenetben lehetünk tanúi.
A két szereplő mindig úgy találkozik egymással, hogy életkoruk nem egyezik. Különösen csalfa jelenetek jönnek így létre. Az idősödő Angelus találkozik a fiatal Angelinával, és óvni próbálja - saját magától. Vagy mindketten öregek és szegények már, és csak halvány sejtelemként ködlik föl előttük, hogy ők ismerték egymást. De néha egyik a másik temetéséről jön. A hajdan volt találkozást visszahozni már nem tudják, sem összeilleszteni az idő kirakós játékán a megfelelő darabkákat. El nem küldött leveleket hordozgatnak maguknál agyongyűrve, és egy dolog iránt ácsingóznak: újra érezni az elveszett szerelmet. Arra vannak kárhoztatva, hogy az egymáshoz vezető utat vakságuk miatt ne lássák.
A Bárkából távozott Gyabronka József remekül alakítja a kapitányt, bármilyen korú legyen is a figura, míg Bíró Krisztinánál, aki a Madách Kamarában látható, főleg a fiatalabb figurák ülnek (csak a nyitó jelenetben öreg). Az aprócska stúdióteremben egy széles hinta, egy pad, egy dombocska és egy kopár (levél nélküli) fa látható. Mindezek száraz fűszőnyegen hevernek. Tulajdonképpen Gyabronka viszi a darabot és tölti meg erővel, ami sikeresen el is jut a nézőhöz, aki egészen közelről szemlélheti a játékot.
|
[doda]
Ajánlat: