Gondok a Nemzeti szereposztása körül

A Nemzeti Színház június 9-éig kész műsortervet hirdetett. Ezzel meglehetősen nehéz helyzetbe hozott több színházat, amelyekkel nem egyeztette, mikor léptetné fel a náluk szerződésben levő művészeket. Így a teátrumok kénytelenek a társulattal nem rendelkező Nemzetihez igazítani a repertoárjukat. Schiffer János főpolgármester-helyettes szerint egyesek azt hiszik, hatalomban mindent megtehetnek. Márton Éva, a Nemzeti művészeti főtitkára visszautasítja a vádakat, és azt mondja, ha a pesti teátrumok fél évre előre terveztek volna, ehhez a helyzethez a Nemzeti alkalmazkodott volna.

A Nemzeti Színház az évad végéig elkészítette a műsortervét, s ez a módszer teljesen eltér a budapesti színházak gyakorlatától, amely szerint csupán két-három hónapra előre állítják össze a részletes programot. Mivel a Nemzetinek egyelőre nincs - bár Schwajda György jelezte, hogy a későbbiekben esetleg kellene lennie - társulata, az ott dolgozó rendezők (Szikora János és Schwajda György) az ország valamennyi teátrumából válogattak szereplőket.

Felborított műsortervek?

A Nemzetiben fellépő művészek egy részét saját színházaikban is sokat foglalkoztatják, s a szabadúszók is egyszerre több helyen játszanak. Az ő szereplésük a Nemzetiben szintén felboríthatja annak a színháznak a műsortervét, ahol gyakori vendégek. Például a Katona József Színház pénteken mutatja be a Hedda Gablert, amelynek címszerepét a teátrum szerződtetett tagjaként az a Básti Juli adja, aki a Nemzeti nyitó produkciójában, Az ember tragédiájában Hippiát és a Cigányasszonyt alakítja majd. Egyébként a színházában fontos szerepet játszik a Koldusoperában, a Tartuffe-ben és a Hóhérok havában is. Ha ezeket a produkciókat az anyaszínház nem tudja azokon a napokon műsorra tűzni, amikor szeretné, az nyilvánvalóan az egész műsorrendet befolyásolhatja. Ugyanígy Bán János is a Katona foglalkoztatott színésze, aki a Nemzetiben A viharban Antoniót alakítja majd, Benedek Miklós pedig szintén a Katonából Prospero lesz. Emlékezetes, hogy korábban Zsámbéki Gábor igazgató azért nem hosszabbította meg a színház régi tagjának, Hollósi Frigyesnek a szerződését, mert ő olyan megállapodást kötött a Nemzetivel, mely szerint az újonnan épülő teátrum elsőséget élvez a színész foglalkoztatásában.

Nehéz helyzetbe kerülhet az Új Színház is, hiszen Nagy-Kálózy Eszter - aki Ariel lesz A viharban - A mizantrópban, a Chioggiai csetepatéban és a Szószátyárokban is játszik saját munkahelyén. Hirtling István - aki több kis szerepet ad a Tragédiában - szintén sokat foglalkoztatott színésze az Új Színháznak, melynek igazgatója, Márta István zenét szerez a Tragédiához.

Érdekesség, hogy a Nemzeti két produkciójában több direktor is fellép. Iglódi István, a Pesti Magyar Színház igazgatója, aki az Új Színház sikerprodukciójában, a Bolha a fülbe című bohózatban is szerepel, így ő is ott növeli az egyeztetési nehézségeket. Balikó Tamás Pécsett, Demeter András pedig Temesvárott igazgató és színész. Túl azon, hogy a színházvezetésben is nehézséget okozhat a szerepvállalás, ettől kezdve ezeknek az igazgatóknak nyilván kevés alapjuk van ahhoz, hogy bármelyik színészüket bármikor ne adják ki a Nemzetinek.

A Vígszínház is érintett a kérdésben. A Tragédiában Ádámként látható Szarvas József a Víg két legutóbbi nagyszínpadi produkciójában, A szecsuáni jóemberben és a Lear királyban is fontos feladathoz jutott. Az Évát alakító Pap Vera pedig pályája elejétől a teátrum oszlopos tagja.

Méltatlankodó színházigazgatók

A direktorok mindenképpen kényszerhelyzetbe kerülnek. Előfordulhat, hogy nem tudják "kijátszani" jól menő, akár frissen bemutatott produkcióikat, vagy lecserélik a Nemzetiben fellépő színészeket. Ez azonban - túl azon, hogy az előadások jelentősen sérülhetnek - pluszpróbákkal, tehát a színészeknek és a műszaknak fizetendő pluszköltségekkel jár, amelyek forrását nehéz lehet előteremteni. Marad még egy kényszermegoldás, hogy az érintett színházak játszanak, amit éppen tudnak. Ez az adott teátrumnak sem tesz jót, és a nézők iránt sem túl előzékeny eljárás.

Információnk szerint az elmúlt hetekben találkozott több érintett fővárosi színigazgató, hogy megoldást találjanak a problémára. Múlt év tavaszán már volt egy levélváltás Schwajda György és a direktorok között. Úgy tudjuk, Marton László, a Víg, Zsámbéki Gábor, a Katona és Szűcs Miklós, a Budapesti Kamaraszínház igazgatója elfogadhatatlannak tartotta Schwajda kívánságát, hogy a társulat nélküli Nemzetihez alkalmazkodjék a többi teátrum.

Léner Péter, a József Attila Színház igazgatója lapunknak most annyit mondott, hogy az érdekelt színigazgatók folyamatosan egyeztetnek. Azt a levelet, amelyet másfél hete Schwajda Györgynek írt a Budapesti Színházigazgatók Egyesülete nevében, egyelőre munkaanyagnak tekintik, s annak tartalmát nem kívánják nyilvánosságra hozni.

A Magyar Színházi Társaság vezetősége tegnap szintén napirendre tűzte a színészegyeztetés kérdését, de mivel nem ismerik az ügy pontos jogi hátterét, a szervezet nem kíván állást foglalni.

Schiffer János diktátori magatartást emleget

"A szakmai szolidaritás, ami más színházak vezetőiben megvan, úgy látszik, ebben az esetben nem működik" - mondta lapunknak Schiffer János főpolgármester-helyettes. Véleménye szerint ez olyan diktátori magatartás, ami nem nézi, hogy mi mások érdeke, nem veszi figyelembe, hogy épít vagy rombol, csak arra gondol, mit akar ő megcsinálni. Nem tesz jót a színházi szakmának, ha kinevezett emberek így viselkednek. Ez kivagyiság. Egyesek úgy képzelik, ha náluk a hatalom, mindent megtehetnek, felrúghatnak írott és íratlan szabályokat. Nem az a baj, hogy a színészek és a műszak jóval többet keres, mint másutt, hanem az, hogy a kormánybiztos úgy tesz, mintha az ő pénzéről lenne szó. A művészeti titkárok minden hónapban egyeztetnek, a különböző színházak igényeit figyelembe véve. A Nemzetinek ugyanígy egyeztetnie kellett volna. Schiffer János úgy gondolja, hogy ez ügyben a fővárosi önkormányzat nem tehet semmit, ha az igazgatók nem tiltakoznak. A direktorok gyakran felháborodnak, de aztán általában nem történik semmi - mondta a főpolgármester-helyettes.

Vajda Márta: szétzilálódott viszonyok

Nem tartja korrektnek Schwajda György eljárását Vajda Márta, a Magyar Színházi Társaság ügyvezető titkára, aki elmondta, hogy eddig normális mellérendeltségi viszony volt a színházak között, igyekeztek figyelembe venni egymás igényeit. Most Schwajda eljárásával fölé- és alárendeltségi viszony alakult ki. Vajda Márta elmondta, hogy Schwajda még korábban írt egy levelet az igazgatóknak, amelyben arról volt szó, hogy a főpróbahéten nem adja ki a Nemzetiben játszó színészeket, és az első néhány előadást sem egyezteti. De most kiderült, hogy a főpróbahét nem egy, hanem két hétből áll, és az is világossá vált, hogy nem csupán az első néhány előadást nem egyeztette a Nemzeti vezetősége, hanem évad végéig elkészítette a műsortervet. Vajda Márta szerint ez nemcsak azokat a színházakat érinti, amelyek társulatából bizonyos színészek játszanak a Nemzetiben, hanem a többit is. Hiszen a teátrumok egyeztetnek egymással, így ha a színészek Nemzeti-beli elfoglaltsága miatt jó néhány színház a műsorrendjének megváltoztatására kényszerül, akkor esetleg nem tudja kiadni azon színészeit, akiket eddig különösebb gond nélkül elengedett máshová játszani. Vajda Márta szerint ez a helyzet nem tesz jót a szakmának, szétzilálja a viszonyokat.

A Nemzeti Rt. visszautasítja a vádakat

Márton Éva, a Nemzeti Színház művészeti főtitkára úgy reagált, hogy Schiffer János és Vajda Márta állításai valótlanok, ezért nem kívánnak ezekkel foglalkozni. Hozzátette, hogy ha bármelyik más budapesti színház fél évre előre megtervezte volna a műsorrendjét, a Nemzeti Rt. ehhez alkalmazkodott volna.

Balogh Gyula, Bóta Gábor

Korábban:

Csak az Úr hangja hiányzik

Fórum:

Nemzeti Színház

Könyvajánló:

Magyar színháztörténet 1873-1920