Akik az irodalmi Nobelt kaphatják

A Svéd Királyi Akadémia várhatóan csütörtökön hirdeti ki, hogy ki kapja idén az irodalmi Nobel-díjat. Bár az Akadémia tizennyolc örökös tagja minden alkalommal a legnagyobb titokban hozza meg döntését, irodalmi körökben már hónapokkal a nyilvános eredményhirdetés előtt megkezdődik az esélylatolgatás, találgatás. Összeállításunkban az idén legesélyesebbnek tartott írók és költők életművét tekintjük át.

Az Adonis álnéven alkotó szíriai-libanoni Ali Ahmed Saidet már tavaly is az esélyesek között tartották számon, mondván, hogy az arab költő az akadémia titkárának, Horace Engdahlnak a kedvenc versírója. Adonis mellett szól az is, hogy líráért utoljára 1996-ban járt Nobel-díj, akkor Wislawa Szymborska lengyel költőnő részesült az elismerésben. A brit fogadóirodák egyöntetűen Adonist jelölték meg a legnagyobb eséllyel az idei irodalmi Nobel-díjra, hozzá kell tenni azonban, hogy a korábbi évek tapasztalatai szerint ilyen kérdésekben a bukmékerek tippjei kevésbé biztosak, mint a sportfogadások esetében.

Ali Ahmed Said 1930-ban született a szíriai Kassabinben. Az Adonis költői álnevet tizenhét éves korában vette fel annak reményében, hogy ezáltal a lapok könnyebben közlik majd költeményeit. Miután a damaszkuszi egyetemen és a bejrúti St. Joseph Egyetemen filozófiát hallgatott, 1973-ban megszerezte doktori diplomáját.

Életműve számos verseskötetet foglal magába, korai művei közül a jelentősebb gyűjtemények között említhetjük az Első költeményeké-et (1957), a Levelek a szélben-t (1958), a Damaszkuszi Mihyar dalai-t (1961) és az Adonisz véré-t (1971), mellyel a Nemzetközi Költőszövetség szíriai-libanoni-díját is kiérdemelte. A nyolcvanas évek elején aztán két újabb kötettel jelentkezett: Az öt vers könyve (1980) után A szerető átváltozásai (1982) látott napvilágot. Adonis az utóbbi időben két versgyűjteményt is kiadott: az Éjszaka és nappal lapjai-t (2001), illetve a tavaly megjelent Ha a tenger aludni tudna címűt. Magyar nyelven eddig egyetlen kötetét sem adták még ki.

Adonis számára nem az irodalmi Nobel-díj lenne az első nemzetközi elismerés (bár kétségkívül a legbecsesebb), választották már Szíria-Libanon legjobb költőjének, a brüsszeli Nemzetközi költő biennálén megkapta a legmagasabb kitüntetést, illetve korábban a nemzetközi Nazim Hikmet költői-díjat, továbbá 1983-ban a párizsi Stephen Mallarme Akadémia tagjává választották. Jelenleg Párizsban él, és több elismert európai egyetemen tanít költészetet, többek között a Sorbonne-on is.

Adonis költőként és gondolkodóként is igen elismertnek számít az arab világban, hatása kortársaira és a fiatalabb arab költőgenerációkra tagadhatatlan. Neve mára egyet jelent az arab nyelv megújításával, a modernizmussal, a haladó gondolkodással.

Témái között az anarchizmus, a forradalmi költészet és a miszticizmus egyaránt szerepel, de az egzisztencializmus és a világegyetem fundamentalista vonásai közötti kapcsolat szintén visszatérő elem verseiben.

Korai költeményeinek könnyed, mégis elegáns és ritmikus verselése éles ellentétben áll az utóbbi éveket jellemző lírájával, ahol elsősorban a komplexitás, a hagyományos versformák elvetése az éles kontrasztok használata került előtérbe. Életművét tekintve elmondható, hogy költészete formától és hagyományoktól független, önálló lírai nyelvet testesít meg.