Akik az irodalmi Nobelt kaphatják

A Svéd Királyi Akadémia várhatóan csütörtökön hirdeti ki, hogy ki kapja idén az irodalmi Nobel-díjat. Bár az Akadémia tizennyolc örökös tagja minden alkalommal a legnagyobb titokban hozza meg döntését, irodalmi körökben már hónapokkal a nyilvános eredményhirdetés előtt megkezdődik az esélylatolgatás, találgatás. Összeállításunkban az idén legesélyesebbnek tartott írók és költők életművét tekintjük át.

Az esélyesek között egy másik költőt, a svéd Tomas Tranströmert is számon tartják. Mellette - költői érdemein kívül, természetesen - leginkább az szól, hogy idén lesz éppen harminc éve, hogy skandináv író részesült az elismerésben (1970-ben Eyvind Johnson és Harry Martison megosztva kapta az irodalmi Nobel-díjat), noha az északi országok korábban már tizenegy alkalommal hozták el az irodalmi Nobelt.

Tomas Tranströmer 1931-ben született Stockholmban. A svéd főváros egyetemén pszichológiát és költészetet tanult, első verseskötetét 17 Dikter (17 vers) címmel 1954-ben adta ki. Költői sikerei ellenére a pszichológiától sem távolodott el, például fiatalkorúak javítóintézetében is foglalkozott zavart, bajba jutott kiskorúakkal, de drogelvonó klinikán is nyújtott segítséget a függőségben szenvedőknek.

Eddigi költői pályafutása során 23 kötetnyi verset jelentetett meg, saját lírai nyelvét véglegesen harmadik versgyűjteményében találta meg, melynek a Den halvfaerdigahimlen (Félig befejezett mennyország) címet adta. Életművének egy része magyar nyelven is hozzáférhető, hazánkban három kötete jelent meg, Tomas Tranströmer versei, 117 vers, illetve Az emlékek látnak címmel (többek között Weöres Sándor és Tandori Dezső is fordította verseit).

Tomas Tranströmer szintén rengeteg elismerésben részesült, 1958-ban neki ítélték az Aftonbladets irodalmi-díjat, 1971-ben megkapta a Nemzetközi költőszövetség svédországi díját, illetve 1975-ben az Oevralids-díjat.

Tranströmer kétségkívül a legtöbbet és legtöbb nyelvre lefordított ma is élő svéd lírikus, igazi kortárs költő, aki azt a humanista, emberközeli szemléletmódot testesíti meg, amit manapság leginkább elvárnak a költészettől. Líráját tekintve fontos momentum, hogy korábban pszichológusként is dolgozott, ismeri és érti az ember belső működését, melyet sokszor állít párhuzamba a természet törvényeivel. Formanyelvére mindenekelőtt a tömör, szikár stílus jellemző, verseit olvasva az az érezésünk, hogy szavait semmivel nem lehet helyettesíteni, mert strófái annyira végletesen lecsupaszítottak. Költeményei általában egy adott pillanatra összpontosítanak, Tranströmer mondanivalóját rendszerint egy élethelyzeten keresztül fejti ki és teszi egyetemessé.