2004 - zene és könyv formában

2004-ben kevés új bálvány született világszinten, inkább a korábbi években is ünnepelt idolok arattak. A hiphopról és a rythm'n'bluesról szóltak a toplisták, továbbra is tarolt a feketezene. Usher és az OutKast lenyúltak szinte minden elvihető díjat. Bár ebben az évben még születtek nagy albumok, a newrock kifulladni látszik - logikus kifutása nincs nagyon hova. Bár sokan visszatértek a régiek közül, az ABBA nem állt össze idén sem: kétmilliárd dollár is kevés ahhoz, ők újra együtt zenéljenek. A hazai lemezeladásokat szemlélve nagy változás nem volt az élbolyban, a lakodalmas-mulatós továbbra is kelendő. Üde színfoltként itt vannak a megasztárosok, akiknek tehetségük ellenére is úgy tűnik sikerült befutniuk. Az év underground sztárja a Bëlgából kivált Sickratman volt, belharcolt az Anima és Ákos Utolsó hangos dalától volt hangos továbbra is a legtöbb aréna. És a könyvek? A tavalyi esztendőt csak a könyv éveként szokás emlegetni. Ha elindulunk ezen a gondolatmeneten, akkor az ideit akár a könyvpiac várva várt átalakulásának kezdőéveként is aposztrofálhatjuk, azaz 2004 egyértelműen a fiatalabb kiadók és a nagy öregek közötti különbségek csökkenése, a kiegyenlítődés jegyében telt. És persze a sztárok hálószobatitkai jegyében, hiszen memoárokban, visszaemlékezésekben és mélyenszántó elmélkedésekben idén sem volt hiány.

Bár az Agave Könyvek már tavaly is több kiadvánnyal jelentkezett, a nagy áttörést az idei év jelentette a kiadó számára. Az Agave tökéletesen felismerte azt a piaci rést, melyet angol nyelvterületen jellemzően a paperback (puhakötésű könyveket megjelentető) kiadók töltenek be: a könnyed és olvasmányos, azonban korántsem a bálaszám piacra dobott, tucatonként fogyasztható bűnügyi regények sok olvasót vonzanak. Ebben a zsánerben két nagy névvel is leszerződtek: Lawrence Block és Jake Needham műveit az igényesen megírt, Agatha Christie leleményességét és fordulatos cselekményvezetését idéző krimik mellé érdemes elhelyeznünk a könyvespolcon. Itt kell megjegyeznünk, hogy a Park Kiadó szintén felismerte a krimi műfajában rejlő lehetőségeket: idén kezdték el megjelentetni Georges Simenon híres Maigret-sorozatát. A kabátzsebre méretezett könyvek egytől egyig remek szórakozást ígérnek, két nagyregény között ajánlani sem lehetne pihentetőbb, üdébb szórakozást.

Az Agave másik vitathatatlan érdeme, hogy egy hazánkban eddig méltatlanul mellőzött életmű megjelentetésére is vállalkozott: végre egységes formában is olvashatóak Philip K. Dick tudományos-fantasztikus regényei. Külön öröm, hogy novembertől újra megjelenik a Galaktika, sci-fi vonalon tehát kifejezetten sikeresnek mondhatjuk a 2004-es évet.

A korábban már az év kiadójának is megválasztott Ulpius-ház idén is éreztette egyre erőteljesebb jelenlétét a piacon: az év könyvpiaci szenzációja, hogy hozzájuk igazolt a kortárs magyar irodalom szinte összes meghatározó tehetségű fiatalja: Cserna-Szabó András, Czifrik Balázs, Fliegauf Benedek, Hamvai Kornél, Harcos Bálint, Hazai Attila, Karafiáth Orsolya, Maros András és Nagy Koppány Zsolt mellett Nagy Gergely, Orbán János Dénes, Szálinger Balázs és Teslár Ákos könyvei is az Ulpiusnál jelennek meg a jövőben. Bár az év elején kiadott Clinton-memoárkötet sikere nem mérhető a tavalyi év slágerének számító Igazolt hiányzás című trendregény népszerűségéhez, Karinthy Márton tavaly év végén megjelentett Ördöggörcs című családkrónikája rendszerint az eladási listák élén végzett az első félévben.

Az irodalmi Nobel-díj minden szempontból meglepetést jelentett idén: a legtöbben olyan ismert szerzőkre tippeltek, mint Philip Roth, Salman Rushdie, Mario Vargas Llosa vagy Joyce Carol Oates, a díjat végül mégis egy szinte ismeretlen osztrák írónő, Elfriede Jelinek hozta el. A Svéd Királyi akadémia szokásos nyilatkozatában döntését Jelinek regényeinek "zenés, többszólamú hangvételével és kiemelkedő nyelvezeti stílusával" indokolta, a bizottság tagjai továbbá méltatták az írónő műveinek "könnyedségét, mellyel nyilvánvalóvá teszik korunk társadalmának közhelyeit és azok lehengerlő erejét". A hivatalos döntés kihirdetését követően kisebb botrány kerekedett, mivel Jelinek szociális fóbiájára hivatkozva kijelentette: nem kívánja személyesen átvenni a Nobelt. Az osztrák írónő nemzetközi ismertségét egyébként hűen példázza, hogy magyarul eddig csupán két könyve jelent meg (A zongoratanárnő, Kis csukák), mindkettő az Ab Ovo kiadó gondozásában.

Az idei év slágerműfajaként mindenképpen a közszereplők önfeltáró, sokszor adomázó, de mindenképpen kulisszatitkokat kifecsegő visszaemlékezéseit lehetne megnevezni. Önálló kötettel jelentkezett Réz András (Orr), Kern András (Elfogtunk egy levelet), Marton László Távolodó (Ezeregy Rémes Éjszakám Legszebb Meséi). Úgy tűnik, a közönség a tavaly nagy botrányt kavart Vágy után kíváncsi volt a folytatásra, hiszen Bolgár György új, Valami bűzlik címmel megjelent könyve is sikeresnek bizonyult. A megunhatatlan sztárok között lehet említeni még Schobert Norbit, aki újabb titkokat árult el (Norbi - A 2. titok), dr. Csernus Imrét, aki a Drogma után nem várt sokat a folytatással (Bevállalja? Bevállalom!), s akinek különbejáratú paródiát is szenteltek (dr. Nyershús Imre: Leápoljam?). Idén már másodvonalbeli csillagoknak is akad egy kötetnyi mondanivalójuk (Ördögi Roy Slade: Cápakaka), sőt Stahl Judit egyeduralma is megszűnt a televízió és a szakácskönyv keresztutcájában, hiszen már hazánk legnépszerűbb szappanoperájának dívái (Farkasházi Réka - Juga Veronika: Csemetéink csemegéi) és Gianni Annoni (Giannival a konyhában) is helyet követelnek a konyhánkban.

A sztárkönyvek egyébként a nemzetközi piacot is uralták az idén: a különbség talán csak annyi, hogy tévéprédikátorok őszinte vallomásai helyett a tengerentúlon Bill Clinton vagy éppen Bob Dylan önéletrajzi regényei vezették az eladási listákat.