Személyiség első látásra nincs, hol is lenne egy lexikonban, de második pillantásra van, hogyne lenne, ez egy francia gasztronómiai lexikon, ami a francia konyha iszonyú mindenhatóságát nézve éppen nem baj. A francia fennhatóság, és annak kirekesztő karaktere ellenére, bőséggel kaptak benne helyet nemzetközi szakkifejezések, általános technológiák, és más nemzetek jellegzetes termékei is.
Az enciklopédia 1936-ban jelent meg először, és nem szakácskönyv, bár több recept van benne, mint egy, vagy egyszerre négy szakácskönyvben. Iszonyú méretű, szikár alfahím jelent meg a falkában, vitának helye nincs.
A szócikkek a sokszor meglepően egyszerű és magától értedődőnek tűnő fogalmaktól (konyha, olló) a soha nem sikerülő átkozott technológiák folyamatábrákkal megtámogatott magyarázatáig (hülye leveles tészta) és kulturtörténeti érdekességekig, nahát ezt se tudtam felkiáltásokig és alapanyagok fotókkal kiegészített bemutatásáig tartanak.
Ez a kiadvány előhozza a gasztrománból a betűéhes kisgyereket, amikor még minden elolvasott szó örömet okozott, metrómegállók, üzletfeliratok, mindent el kellett olvasni, be kellett vinni, mert az az enyém, amit megeszek, amit megtanulsz, azt nem vehetik el tőled, fiam. Ez a könyv pont így fogyasztható felnőttként is, mert a Larousse, még tájékozottabb felhasználóknak is tucatnyi új információt tartalmaz, és nem könyvenként, oldalanként.
Komoly súlya ellenére letehetetlen információáradat, amivel a gyakorlatban, akár a konyhában, vagy eldönthetetlen társasági vitákban is lehet villogni, mert ugyan mi az a stanley, szekrény, sajt, vagy angol szleng? Vagy mindhárom?
Kiknek ajánljuk: Egy lexikon mindenkié, de ez a könyv tovább merészkedik, és kivételesen sok örömet jelenthet a tojás és teafőzésen túl nem merészkedő, de a gasztronómia iránt érdeklődő felhasználóknak és profi séfeknek is, akik még eddig nem szerezték be franciául vagy angolul a művet.