A cider erjesztett almalé, amelyet szűrnek, vagy nem. Almabor, nem körte, bodza, vagy akármilyen bogyós gyümölcs. Sok cidernek nevezett gyümölcsbort lehet kapni, de ne higgyünk a címkének, az almaalapú a cider, és kész.
A savanykás-édes italt Franciaországban, Finnországban, Észtországban, Németországban, Ausztria némely vidékein és Angliában is készítik. Az erjesztéstől függően száraz és édes ciderek színe a halványsárgától a sötétbarnás-narancssárgáig terjed, ami teljesen tiszta, áttetsző, de zavaros is lehet. Létezik szénsavas és szénsavmentes változat is, az előbbi jóval gyakoribb. Alkoholtartalma lehet kétszázalékos, az angol ciderekre viszont a 8,5 százalék vagy nagyobb alkoholtartalom a jellemző. Egyes régiókban - Németország, Amerika - almabor a neve, míg Amerikában és Kanadában kemény cidernek (hard cider) hívják az alkoholtartalmú almaborokat, a sima cider csak alkoholmentes üdítőre utal. Az amerikai almabor pedig a hozzáadott cukorral és/vagy gyümölccsel, és a másodlagos erjesztéssel megnövelt alkoholtartalommal bíró cidert jelenti.
A körtés ciderként ismert körtebor hasonló eljárással készül, a neve perry, mert a cider az alma ugye.
A Bretagne-ban készült, calvadossal (almapálinka) megbolondított almacider a pommeau, alkoholtartalma tizenhét-húsz százalék lehet. A cyser a mézzel erjesztett cider. A cider hagyományosan cidernek való almából készül, ami kicsi, kemény és ehetetlen mindkét fajtája. A kétféle alma levét erjesztik, ez adja a cider jellegzetes, erős ízét és aromáját. Néhol étkezési célú- és rétesalmát is használnak a cideralma mellé (például Kentben), hogy az édes és éles jelleget létrehozzák, de az ilyen gyümölcsből készült cider íze nagyban különbözik a cideralmából készültekétől.
Az almát megmossák, összevágják és préselik, majd erjesztő tartályba pumpálják. Néhány napig ott pihen, majd a legtöbbször élesztőt adnak hozzá, és további két hétig - 4-15 fokon - erjesztik. A levet megtisztítják - itt lehet szűrni is -, édesítik, hűtőtartályban lehűtik, opcionálisan szénsavval dúsítják. Az italt is érdemes folyamatosan hűvös helyen tartani, mert gyorsan megromlik, és jéghidegen a legjobb.
Már az ókorban készült almabor. Héberül shekar, görögül sikera néven készítették az erjesztett almalevet, mindkettő erős erjesztett italt jelent. A gallok és a baszkok forró, erjesztett almalevet és forró, mézes, fahéjas vízzel leöntött almateát (phitarra) ittak. Az ófrancia nyelvben már cisdcreként jelent meg, ezzel egyértelműsítve, hogy almából készül az ital. Angliában a normann hódítások révén a 9. században vált ismertté, ahol az almabor annyira népszerű lett, hogy egész Yorkshire-t ellepték a ciderkészítő műhelyek. A IX. században Nagy Károly elrendelte, hogy a sörgyárak gyártsanak alma- és körtebort (perry, nem cider!) is. A XIII. században Normandiában már szinte ugyanannyi almabort adtak el évente, mint amennyi sört. Kifejezetten borkészítésre almát csak a XV. századtól kezdtek el termeszteni. A cider népszerűségének csúcspontját a XVII-XVIII. században élte Angliában, később kiszorította az olcsóbb gin és a sör. Az egy főre jutó ciderfogyasztás Angliában a legmagasabb, és a világ legnagyobb almaborgyártó vállalata, a HP Bulmer is itt van. Csak Angliában 600 000 000 liter almabort gyártanak évente.
Egy pohár almabor ugyan nem oldja meg az egészségi problémákat, de káliumban és vasban gazdag, pektintartalma hosszú távon csökkenti a koleszterinszintet, mert gátolja a koleszterin felszívódását. Tele van antioxidánsokkal és fenolokkal, amelyek csökkentik a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a rák előfordulásának kockázatát. Csak ezért fordulhatott elő, hogy 16 féle cidert kóstoltunk meg hirtelen, és már elképzelhetőnek tartjuk, hogy a strandon a fröccs helyett ez legyen a kezünkben. A teszt eredményét itt olvashatja. Főztünk belőle, mert maradt az ételbe is; lett belőle cideres hagymaleves és birodalmi kacsaszív, sőt mintha a két ételben több hasznát vettük volna, mint a pohárban.
Haszontalan érdekességek a ciderről: