Fogtunk három velőscsontot, ráadásul nem egészeket, amiknek legalább az egyik végén zárt a pálya, hanem 5-6 centiméteresre felszeletelt, tehát mindkét végén lyukas darabokat és háromféleképpen fogtunk hozzá.
A tesztalany
A legismertebb módszer, a csontot mindkét végén sóba dörzsöltük, majd belehelyeztük a vízbe. Alapvetően mindig szkeptikusok voltunk a módszerrel kapcsolatban, egyrészt sózza a levet, adott esetben levest, másrészt a só lejön róla.
B tesztalany
A csomagolós módszer. Ennek sikere előre borítékolható, hiszen a csontot szorosan alufóliába, vagy hőálló fóliába tekerik. Nem túl környezetkímélő megoldás, és drágább is a másik kettőnél. Cserébe előreláthatóan sikeres megoldás a velő kicsúszásának megakadályozására.
C tesztalany
A punk. A csontot úgy raktuk a vízbe, ahogy volt. És ezt ajánljuk mindenkinek, mert mindhárom velő pontosan ugyanolyan mértékben NEM esett ki a csontból.Fölösleges bármi húkuszpókusz, a lényeg, hogy a velőscsontot ne forralják, ne böködjék, 30-40 perc gyöngyözve forró víz kell ahhoz, hogy elkészüljön, és ki lehessen borítani a fokhagymával bedörzsölt pirítósra.