A tökéletes, foszlós kelt tészta

Félnek a kelt tésztától, neki sem mernek vágni, úgy gondolják, a tökéletes kelt tészta elkészítéséhez minimum hetven év és három-hat unoka felmutatása szükséges? Szerencsére nem, csak tudni kell, hol ronthatjuk el.

Az alaprecept szerkezete egy, azon belül lehetnek eltérések a a tejtermék, a zsiradék fajtáját és a tojás mennyiségét illetően, de első próbálkozáskor nem érdemes kísérletezni, a kelt tészta így is rizikós vállalkozás, jobb a minimumra csökkenteni tehát a bizonytalanságot. Itt eleinte nincs tere a kreativitásnak, követni kell az utasításokat, be kell tartani a szabályokat. Ez nem kenyér, amit minél tovább kelesztünk, annál jobb - a túlkelés is végzetes lehet, nemcsak a keletlenség. Minden alapanyagnak frissnek, szobahőmérsékletűnek kell lennie, a tejtermék nem lehet ultratartósított vagy zsírszegény, a vaj nem lehet margarin, nincs helyettesítgetés. Lehetséges, hogy uht tejjel, száraz élesztővel és margarinnal is valamiféle sütemény lesz a végeredmény, de ha a cél a foszlós, szálas, puha, levegős kelt tészta, akkor jobb ezeket a kifejezéseket örökre elfelejteni. A kreatív ficánkolást hagyjuk a formázásra és az ízesítésre, hiszen azon is sok múlik, de életünk ötödik-hatodik kelt tésztájáig tartsuk be szigorúan a következő lépéseket.

Kelt tészta, alaprecept

Alapanyagok:

• fél kg liszt
• egy csipet só
• kb. 3 dl tej
• 20 gramm élesztő
• két tojás
• három evőkanál cukor
• 50 gramm vaj

1. A kézmeleg tejben vagy tejszínben feloldok egy kiskanálnyi cukrot, majd elkeverem benne a friss, elmorzsolt élesztőt. Kevergetem, egészen addig, míg láthatóan el nem kezd feloldódni a meleg tejben. Ekkor egy konyharuhával letakarom, és huzatmentes, meleg helyre teszem. 10 percet várok. Ha nem fut fel, kidobom, nem próbálkozom tovább, lemegyek a boltba friss élesztőért. Ha felfut, mehetek tovább.

2. A lisztet egy nagy keverőtálba szitálom, belekeverem a sót. Ez a lépés elhagyható, de érdemes mégis belefektetni ezt a plusz öt percet, mert nem tudhatjuk, mióta állt a liszt a hiper polcán, és hány csomó van benne. A kelt tészta lelke a levegő, ezért kell szétválasztani a lisztet apró szemcséire.

3. A tojásokat egy tálba ütöm, villával habosra verem, majd hozzáadom a maradék cukrot és tovább keverem, míg a cukor fel nem oldódik.
4. A vajat felolvasztom, és félreteszem.

5. Egy nagy fakanállal folyamatos keverés közben apránként a liszthez öntöm az élesztős tejet, majd mikor mindet felvette, a tojást is hozzáadom.

6. A masszát deszkára borítom, és gyúrni kezdem. Ez szerencsére nem kenyérdagasztás, pár perc alatt összeáll és ruganyos, hólyagos lesz. Ha öt-hét perc gyömöszölés után is a kezemhez ragad, adok hozzá kevés lisztet. Ha nagyon száraz, kemény, kevés langyos tejjel segítek neki.

7. Apránként, kis adagokban hozzáadom az olvasztott vajat, közben folyamatosan gyúrom. Egészen addig, míg az összeset egészen fel nem vette. Akkor jó, ha a felszíne már nem csúszik, nem ragad a vajtól.

8. Huzatmentes, meleg helyre teszem, letakarom, egy órán keresztül hagyom kelni. Ha nem kelt meg, várok még húsz percet, ha ekkor sem, visszatérek az egyes ponthoz. Ha hirtelen félbe kell hagynom a munkát, a tésztát a hűtőbe teszem. A folyamat ettől még nem áll meg, csak lelassul, a végeredmény veszélybe kerül, jobb ezzel is később, gyakorlattal kísérletezni. Érdemes valamilyen edényhez viszonyítva megjegyezni, mekkora volt a tésztánk, ha ehhez képest a kétszerese, megkelt, ha a háromszorosa, túlkelt, ha kisebb, vagy ugyanakkora, nem kelt meg.

9. A megkelt tésztával gyengéden bánok, nem gyúrom, csak formázom, óvatosan nyújtom, megpróbálom a lehető legtöbb levegőt benne tartani. Formázás, fonás, töltés, ízesítés után sütőpapíros/kivajazott tepsire helyezem, ha kell, ekkor kenem le tojással, és a lekapcsolt sütőbe teszem. További egy órát hagyom kelni. Nem többet, mert széteshet a forma, a tészta szétlapulhat.

10. Ha megkelt, tehát körülbelül a kétszeresére dagadt, kiveszem a sütőből, azt előmelegítem 180 fokosra, légkeverést semmi esetre sem használok. Egy másik formába vizet öntök, amit a sütő aljába helyezek.

11. A sütőt sülés közben folyamatosan figyelem, nem megyek sehová, mert nincs két kelt tészta, ami ugyanannyi idő alatt sülne meg. Ha túl gyorsan elkezdene barnulni a teteje, alufóliával lefedem. Ha nem tudom, átsült-e, tűt szúrok bele - ha a tű csak morzsás, de nem ragacsos, kész.