Étteremben alig lehet kikapni egy igazán jót, pedig elkészítése minimális mennyiségű munkát igényel, olcsó és elég nehéz elrontani, bár lehetséges. Gyógyhatását már a 12. századtól ismerték, ajánlották legyengült egészségi állapot esetére, ma pedig a tudomány is igazolja áldásos hatásait, bár a magyarázat jórészt lelki okokat említ, nagymamákat, anyukákat, fazékkal bajban beállító barátokat, a végeredmény egy: a húsleves életmentő.Mindenki főzi, de nem létezik rá két megegyező recept, így minden családnál más a színe, íze, csillogása, de mindenütt jó, ahol az alapszabályokat betartva, minőségi alapanyagokból rakják össze. Meg ahol beleteszik a kis szívüket. Na nem, az pont nem kell hozzá, de sok jó hús és zöldség, meg idő, az igen.
A hús kiválasztása
A klasszikus húsleves marhából készül. Maximalisták szerint annak is minimum öt különböző részéből, például fartőből, oldalasból, szegyből vagy a lapocka bármely részéből, plusz néhány csontból, például sokak szerint kötelezően velős, vagy ritka csontból. Mások úgy gondolják, hogy a húsleves egy öreg madárból kell, hogy főjön, gyöngytyúkból, tyúkból, fácánból vagy kakasból. Olyannal is találkoztunk, aki szerint nem létezik húsleves egyetlen állatfajta húsából, és minimum egy orjacsont kell a tyúk vagy a marha mellé. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a felsoroltak közül bármely típusú húst választjuk, ha az jó, a leves is jó lesz.
A zöldségek fajtái és aránya
A hús súlyának körülbelül a felét vesszük, ennyi vegyes zöldség kerül a levesbe. Hogy milyen zöldségek, arról talán még többet vitatkozna a fazekunk felett több generáció, ezért kénytelenek leszünk magunk kitapasztalni, hogyan szeretjük. Tény, ha csak az egyik fajtából csúszik meg a kezünk, vagy egy másikból, az döntően befolyásolja a leves ízét: a kelkáposzta, a sárgarépa és a karalábé édesít, a zeller és a fehérrépa pedig egy olyan jellegzetes ízt ad, ami nélkül nincs leves, ha azonban bármelyiket túlzásba visszük, a maguk arcára formálják a teljes étel karakterét. Ettől még nem lesz olyan, mintha rossz húst használtunk volna, a végeredményt tekintve mégis döntő jelentőségű. Ami biztos, kell bele mindből, sőt, sokan beledobnak egy fej vöröshagymát, néhány gerezd fokhagymát, egy-egy szem gombát, paradicsomot, zöldpaprikát is.
A fűszerek
Egy jó húsleves nem igényel són, szemes borson kívül fűszert, ezen a ponton is nagy lenne azonban a hörgés, ha nem említenénk meg a fennálló lehetőségeket. Hozzá lehet adni egy csokor petrezselymet, csipet gyömbért, sáfrányos szeklicét vagy szerecsendiót. A franciák szegfűborsot és kakukkfüvet tesznek bele. Mindezek a fűszerek nagyon jó dolgok, ha unjuk a húslevest, és új ételeket szeretnénk inkább faragni belőle, egy igazán jó levest azonban kár kisminkelni, ha szép az magától.
A technológia
A húst mindig hideg vízben tesszük fel főni. Alacsony lángon, nagyon lassan hagyjuk felforrni, ez akár egy órába is telhet, de sosem forraljuk fel vadul, csak megvárjuk, míg gyöngyözni kezd. Közben megtisztítjuk és hasábokra, kockákra, vagy karikákra vágjuk a zöldségeket. Ekkor jön a habozás kérdése: néhányan a leves tetején keletkező szürkés-barnás habot nagy szűrőkanállal leszedegetik. Van, aki szerint az állandó alacsony hőfokon történő főzés biztosítja a szép színt és a hús biztos puhulását, így nincs szükség erre a lépésre. Mindenesetre ha szeretnének habozni, ezen a ponton tegyék. Ezután dobálják a zöldségeket és a fűszereket a fazékba, és főzzék addig a levest halkan, gyöngyöztetve, míg a hús teljesen meg nem puhul. Ez akár 3-4 óra is lehet, sőt, ennyinek kell lennie.
A tálalás
A jó húslevest nemhogy szűrni nem kötelező, de a húst és a zöldségeket külön tálalni sem az. A maradékot hűteni viszont muszáj, ezt pedig már jobb külön. A levesbetétek kérdése regényeket tölt majd meg, a májgombóc vagy a grízgaluska-e a tökéletes, a csigatészta vagy a cérnametélt? Melyik megy a tyúkhoz, melyik a marhához? Erre a kérdésre még vissza is kell térnünk.