A keresztesvirágúak családjába tartozó torma a káposzta és a kelbimbó rokona, eredetileg gyógynövényként termesztették. A benne lévő illóolajok (főként mustárolaj és allil-izotiocianát) miatt a legkézenfekvőbb alkalmazása a bedugult, taknyos orr tisztítása volt. (Az egyik hagyományos gyógymód szerint egy falat reszelt tormát kell a szájban tartani egészen addig, amíg annak minden íze elmegy. Az elgondolás szerint ez megtisztítja az orrüreget a vírusoktól. Aki reszelt már életében tormát, tudja, a dolog igaz lehet: viszonylag kevés élőlény bírja ki addig a szájában a tormával, amíg a reszelék íze elmegy.) A növényt magas kéntartalma és antibiotikus hatása miatt később nemcsak megfázás ellen, de afrodiziákumként, hólyagfertőzések gyógyítására s használták.
Viszonylag igénytelen növény, jó hidegtűrő, ezért elég könnyen elterjedt egész Európában. A konyhai felhasználásban itthon elsősorban húsok kísérőjeként terjedt el, ecetesen, pedig a kicsit bátrabb megoldások meghálálják magukat: karakteres íze feldobja a leveseket, krémeket is, és gyakorlatilag bármiben érdemes kipróbálni (leszámítva a sütiket, nyilván).
Tippek a torma felhasználásához.
Kezdőknek:
Merészebb megoldások haladóknak:
A torma konyhai felhasználásához a legkézenfekvőbb előkészítés a reszelés. A gyökeret ehhez előbb alaposan meghámozzuk, majd lereszeljük. A reszelésnél egyvalamire kell odafigyelni (amint azt a videón is láthatjuk): hogy jó irányba végezzük a műveletet, mert különben sírás lesz a vége. Nem az illóolajok miatt, hanem mert a szálas növényt rossz irányba reszelve igazi kínszenvedésnek nézünk elébe.
A tormareszeléskor kötelezőnek gondolt sírást két módszerrel lehet elkerülni: ha reszelés előtt kifagyasztjuk, vagy ha kimegyünk a szabadba, lehetőleg a hidegbe, ahol az illóolajok nem párolognak annyira.