Művészfilmek művészi ételekkel

Az étkezéssel, ételekkel szépen lehet mesélni, és ezt filmesek hada használta már fel. A sikersztoriktól - mint a Csokoládé vagy az Ízek, imák, szerelmek - elrugaszkodva, olyan filmeket kerestünk, amelyekben fontos szerepet kap az étkezés, és bár sokkal érdekesebbek az előbb említetteknél, kevés figyelmet kapnak itthon. Filmajánló szakácsvébés dokumentumfilmtől Tilda Swintonig.

A csirke, a hal és a királyrák (El Pollo, el pez y el cangrejo real, 2008)

Dokumentumfilm a Bocuse D'Or szakácsversenyről, amihez végre van magyar kapcsolódási pont is, hiszen az idén Széll Tamás az őrületesen menő tizedik helyen végzett a világ legjobb séfjeit felvonultató szakácsvébén. A legendás Paul Bocuse által alapított versenyt 1987 óta minden második évben megrendezik. 2007-ben a halibut nevű halfaj, a bresse-i csirke és a királyrák volt az alapanyag. A spanyol Jesus Almagro séf felkészülését és szereplését nézhetjük végig a filmben. Van benne feszültség bőven, kritika a szakácsoktól, elkeseredés, iszonyú sok munka és egy félszeg, szerethető szakács. Nyilván neki kell drukkolni végig, de csak azért, mert akkor még nem volt ott Széll Tamás, és a film végére az is kiderül, hogy mitől a Bocuse D'or a szakácsok olimpiája.

A csirke, a hal és a királyrák - előzetes

Zöld hentesek - (De gronne slagtere, 2003)

Emberevés zombik és horror nélkül a morbid és rettenetesen szórakoztató dán filmben. Bjarne és Svend, a két hentessegéd fellázadnak főnökük ellen, és saját boltot nyitnak. Nem akarnak rosszat, csak véletlenül meghal náluk - az egyébként feketén dolgozó - villanyszerelő, és el kell tüntetni a hullát. Aztán a következőket is. A környék pedig imádja az így kinyert alapanyagból készülő különleges hústermékeket, a két lázadó hentes pedig lekörözi a konkurenciát. A történet tehát önmagában elég morbid ahhoz, hogy iszonyodva ugyan, de vihogni lehessen, a csetlő-botló főhősök pedig zseniálisak. Mindenki lelkibeteg, mindenki szenved, izzad, boldogulni akar, mindenki iszonytató és szeretnivaló egy személyben. Anders Thomas Jensen filmjeiért lehet őrjöngve rajongani és undorral megvetni, szerintünk imádni érdemes, rászokni és felkutatni azokat, amik még kimaradtak (az Ádám almái és a Gengszterek fogadója szintén zseniális alkotások).

Zöld hentesek - előzetes

Babette lakomája (Babettes gaestebud, 1987, 1988: Oscar-díj - legjobb külföldi film)

A film egyszerűen szépséges, és kész. Az Anne Shirley-jelleg sem árt neki, mert pont annyi van benne a vidéki romantikából, amennyi kell, mellette pedig annyira dán, amennyire lehet (nem a morbid Lars von Trier-es vagy jensenes dánság, annál finomabb, kecsesebb kiadás). Tanmese az életről, gyönyörű szereplőkkel, irgalmas lelkű aggszüzekkel, szegény öregekkel, akik ugyan hálásak az őket segítő öreg hölgyeknek, de közben marakodnak is. És Babette-tel, a francia menekült szolgálóval, aki ingyen vezeti a két nővér háztartását.

Az ételek végig feltűnnek itt-ott a filmben, sós halat áztatnak, sörkenyeret főznek, de a lényeg, a teljes katarzis a film végén felszolgált hedonista menü. A világ egyik legszegényebb falujában a legszegényebb öregeknek Babette olyan vacsorát szolgál fel, ami az addig elképzelhetetlen alapanyagokkal, teknősbékalevessel, fürjszarkofággal (leveles tésztába burkolt fürj) és válogatott italokkal érzéki gyönyört okoz a zsörtölődő véneknek és a vadkeresztény nővéreknek is. Hedonizmus a mélyszegénységből, egyetlen estére. Boldogság, ünnep és megint boldogság. A film lassú, ha valaki akcióra vágyik, ne ezt tegye be. Ráérős, merengős mozi ez, mindenre jut idő, a bevezetésre, a főzésre, a lélekre és az evésre is.

Babette lakomája - angol nyelvű előzetes

Dinner for one (1963)

Németországban 1963 óta minden szilveszterkor levetítik ezt a 11 perces rövidfilmet (ezzel Guinness-rekorder). Egy idős arisztokrata hölgy a születésnapját ünnepli, és meghívja a barátait is. Mivel a barátok már mind halottak, komornyikja, James veszi át a szerepüket, és miközben felszolgálja az ételeket, minden fogás előtt az összes barát helyett koccint Miss Sophie-val. A németek visongva nevetnek minden alkalommal, amikor James egyre részegebben felteszi a kérdést: Same procedure as last year, Miss Sophie? (Ugyanaz a procedúra, mint tavaly, Miss Sophie?), és az öreg hölgy válaszán is: "Same procedure as every year, James." (Ugyanaz a procedúra, mint minden évben, James.). A komornyik közben esik-kel, belebotlik a földön heverő tigrisfejbe, és koccint, és iszik. Chaplines, angolos és németes is egyszerre az egész, ha nem is minden szilveszterkor, de egyszer mindenképpen érdemes megnézni.

Dinner for one

Sushiálmok (Jiro Dreams of Sushi, 2011)

Egy nagyon szép és érdekes dokumentumfilm a világ legjobb szusiját készítő nyolcvanöt éves japán bácsiról, Ono Dzsiróról, aki nem ismer megalkuvást a konyhában. Az ember nagyjából arról is fogalmat kaphat, hogy milyen az a szusiminőség, amihez soha a büdös életben nem fog hozzájutni. Persze ahhoz a ligához se nagyon. Az is kiderül, hogy körülbelül hol helyezkedik el a sorban az a szusi, amihez itthon hozzájuthatunk. De ez mind mellékes, a lényeg Dzsiro Szan, a családja és a kis - három Michelin-csillagos - étterem.

Szusiálmok - előzetes

Szerelmes lettem (Io sono l'amore, 2009)

Tilda Swinton végre nem férfias, mint sok filmjében. Gazdagság, pompa, előkelőség és ezek szétesése a szerelemért, és persze ételek, mert a főszereplő fia éttermet szeretne nyitni az egyik barátjával, de sajnos az anya és a barát egymásba gabalyodnak. Annyira előkelő és szép a környezet, hogy majdnem modoros, sőt, sokaknak az is lehet. De Tilda Swinton nagyon jó, és - bár elegáns és nőies - egyáltalán nem illik az olasz gazdagok világába. Ez pedig már ad egy elfogadható felmentést a modor alól. A Filmklub kritikáját itt olvashatja a filmről.

Tilda Swinton és Flavio Parenti a Szerelmes lettem című filmben

A kuszkusz titka (La Graine et le Mulet, 2007: César-díj 2008)

A kuszkusz titka realista film egy algériai emigránsról és családjáról Franciaországban. A hatvanegy éves férfi elveszíti a munkáját, és a lányaként kezelt Rymmel egy hajóroncsban akar éttermet nyitni, aminek specialitása a halas kuszkusz lesz. Szép képek, feszültség, család és étel, mert a bevándorlók francia életet élnek, csak az étkezésben maradtak algériaiak. Jó, hogy nem tökéletes arcú szép emberek ülik körül az asztalt, jó, hogy meglepő tisztelettel vannak a nők felé, és jó, hogy ennyire szeretik az ételt. Éhesen ne üljünk le megnézni!

A kuszkusz titka - előzetes

Szeress Mexikóban (Como agua para chocolate, 1992)

A Laura Esquivel magyarul is megjelent, azonos című könyve alapján készített film végig ragaszkodik a regény receptekkel tűzdelt történetéhez, ami egy reménytelen szerelemről és a hihetetlenül bonyolult és kimunkált mexikói gyarmati konyhán keresztül véghezvitt szexről szól. A könyvben végig úgy szeretkezik két, kultúra és hagyományok által megnyomorított felnőtt, hogy még egy csókot se váltanak, és mindezt az egész hacienda szeme láttára teszik, sőt, a szégyentelen fogások elfogyasztásába a többieket is bevonják. A film rendkívül sötéten fényképezett, tele elfojtott, mindig gasztronómiai élmények következtében kirobbanó vágyakkal, és csodás receptekkel, mint a mole poblano vagy a rózsaszirommártással tálalt fürj. Receptekkel, amiken keresztül próbálja megérinteni egymást a két szerelmes. Aki szereti a Szerelem kolera idején típusú, élethosszon át tartó vágyakozásról szóló történeteket, imádni fogja.

Lumi Cavazos a Szeress Mexikóban című filmben