Tájidegen a dolce vita

Mikor a májusi télben a nagy kínnal összeavászkodott fűszerkertet - ami csupán néhány nyivászka zöld ágacska, de a krumplileves is legyen az, ami, ugye - borsó nagyságú jég aprítja, akkor elmerengünk azon, vajon miért nem verték agyon vascsővel azt, aki az esőt először égi áldásnak nevezte, majd ugyanebben a pillanatban elkezdünk vágyakozni a dolcsevíta után.

De az úgy nem való, hogy lekapunk a polcról egy Frittmann Ezerjót (majd iszunk azt is), a jégesőben és az orkán erejű szélben egy jó sincs, nemhogy ezer, így akad a kezünkbe az ajándékba kapott modenai Lambrusco, amely nem trendi, mint tavaly volt az Aperol Spritz (iszunk majd azt is), nem agyonhájpolt, mint a cíder (azt már ittunk), hanem egy vörösbor, amely habzik. Pont ezért nem értjük itt, szűk lakókörnyezetünkben. Pezsgőnek nem pezsgő, fröccsnek nem fröccs, és egyébként is, mi a francnak habzik egy vörösbor, amikor a piros fröccsre is furán nézünk?

Az eredet

Modenáról a gasztronómiában kicsit is jártas önjelölteknek a balzsamecet jut eszükbe, nagyon helyesen. A műveltebbeknek Pavarotti, mivel itt született. Nekem az, hogy a modenai futballcsapatot Canarininek nevezik a kék-sárga mezükről, de ennek bővebb megtárgyalása nem tartozik a Táfelspicc témakörébe.

A Lambrusco Emilia-Romagna és Lombardia kék szőlőfajtája és bora. Utóbbi a hetvenes-nyolcvanas években népszerű olasz árucikk volt az USA-ban, hát hogyne lett volna az, egyszerű, mint a faék, nem kell gondolkodni rajta, érteni se kell hozzá, meg kell inni, és élvezni a napsütést. A nagy népszerűség következtében mára a piacra kerülő Lambruscók 95%-a a pezsgőéhez hasonló eljárással készül, a hagyományos eljárást kevesen alkalmazzák.

Lehet száraz (secco), félédes (amabile) és édes (dolce), ahogy vörös, fehér és rozé is. A Colli di Parma, Colli di Scandiano e di Canossa, Modena, Lambrusco di Sorbara. Lambrusco Grasparossa di Castelvetro, Lambrusco Mantovano, Lambrusco Salamino di Santa Croce, és a Reggiano eredetvédett termékek.

Nem csak édes az az élet

Mindkét Lambruscóm (Cavicchioli Lambrusco Emilia, Chiarli Lambrusco Modena DOC) száraz, de a Chiarli barátibb és gyümölcsös, a másik úgy torkon ragadott, hogy azonnal megértettem, miért fordítják a seccót csontszáraznak is. Furcsa, másodszorra is, mintha egy nagyon száraz borba spricceltünk volna szódát, tudom, ez így nem túl szakmai, de tőlem amúgy sem fognak testességről meg lecsengésről meg málnás utóízről olvasni, arra vállalkoztam, elmondom, mit igyanak, mikor, és mit ne igyanak inkább soha.

Szóval száraz, és sokáig nem is fedeztem fel benne semmi mást, kortyolgattam, ízlelgettem, de csak arra tudtam gondolni, ilyen lehet, ha egy jófajta cabernet-t fröccsnek alázunk meg. Vissza is tértem a Chiarlihoz, iszom, de még mindig nem értem. Csak az eszemmel tudom, hogy ez tényleg egy bor, nem egy fröccs, illene vékony pizzához, vagy vékonyra szelt sonkához, esetleg ahogy minden tisztességes eredetvédett termék, ez is főleg régiójának szentjeivel, a parmezánnal, és pármai sonkákkal, szalámikkal lenne a legjobb. Szűk lakókörnyezetünkbe ismét nehezen illeszthető vörös és habzó borunk.

Töltöm bátran, fejbe vágni nem fog, egy 7-10% alkoholtartalmú borról beszélünk, két laza fröccstől sem szokás berúgni. Kellemesnek kellemes, nem mondom, de a langyos lábvíz is az, meg az augusztusi hőségben egy hideg zuhany is, mégsem kívánom nap mint nap. Így vagyok a Lambruscóval is. Közelebbi barátságba nem kerülök vele, valószínűleg azért, mert magyar vagyok, és ehhez a Pó folyó völgyében kell élni, a parmezán-pármai sonka-balzsamecet szentháromságában, legfeljebb tengerparti városkában, ahol napnyugtakor önfeledten vigyorognék egy tál kagyló felett egy pohár Lambruscóval, és nézegetném, hogy csillog-játszik a poharamon a nap.

Én viszont magyar vagyok, homoki borhoz szokott, Gorenje- és Frittmann-mániás, úgyhogy napnyugtakor egy rozéfröccs társaságában szeretek vigyorogni önfeledten, vagy Balatonfüreden egy félszáraz fehérrel a poharamban bambulni.

Összegzés
Ha mindenáron részesei akarnak lenni az olasz életérzésnek, igyanak Lambruscót, és egyenek hozzá gazdag parmezánt, paprikát sose látott olasz szalámikat, füstöt sose látott, érlelt sonkákat.