Mit igyunk desszert mellé?

Nincsen általános válasz, hiszen minden desszert más, de ami biztos, az édes az édessel túlzás. Útmutatás a desszertekhez és italokhoz, ahol meglepő módon a buborék lesz a megoldás.

Kávés csokoládédesszert a Kistücsökben, törköly párlattal Forrás: Táfelspicc

Mi az a desszertbor?

Az, amit a desszert mellé iszunk – hangzik a sommelier válasza, és gondolkodhatunk, hogy akkor mégis mi legyen az. A desszertbor kifejezés hallatán sokan gondolják, hogy olyan magas cukortartalmú, mézédes, késői szüretelésű bort jelent, amelyet étkezés végén, desszert mellé fogyasztunk. Édeset iszunk valami édessel, amitől egy vacsora után mindenki kifekszik és cukortól cuppogó szájjal remeg egy kis szódáért.

Egy magas cukortartalmú bor már önmagában egy desszert, egy másikkal együtt sok lehet.

„ Vannak azok a desszertek, amelyek kívánnak bizonyos italokat, akár alkoholosat, akár menteset, de nem vagyok benne biztos, hogy ez minden esetben kell. Háromféle módon lehet bort kínálni, és szerintem ez igaz a desszertre is. Az egyik, hogy a bor segít az ételen. Az már régen rossz, ha az étel segít a boron, szóval a második lehetőséget kizárhatjuk. A harmadik, hogy kapsz egy harmadik ízt, egy élményt.” - mondta el Rocskár László, a Kistücsök étterem sommelier-je.

Általános érvényű szabály, hogy édesebb bort nem szabad adni az édességhez, hanem mindig kevesebb cukortartalmút, mert a két édes katakter megöli egymást, hiába lennének külön-külön kiválóak.

Az italkérdés nem kizárólag a borokról szól -habár többnyire ezt részesítik előnyben- mivel egy jó minőségű sör is lehet desszert kísérője. VIszont könnyebb kifejezetten sörkarakterhez desszertet készíteni, mint édességhez megfelelő sört kínálni, mert egyelőre az éttermek nem rendelkeznek elég széles és izgalmas sörválasztékkal.

Az élmény a fontos

Mivel desszerttel zárunk egy ételsort, Rocskár szerint ez kényes kérdés, mert ez határozza meg, milyen élménnyel távozik valaki egy étteremből. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán válasszunk-e hozzá valamit. Hasonló alapanyagokból, fűszerekből készülő desszerteknél is változó, hogy kívánnak-e maguk mellé kísérő italt: egy tejes, tojásos, vaníliás madártejhez valószínűleg semmi sem esne jól, egy könnyű, tejszínes, tojásos, vaníliás házi krémeshez ugyanakkor választhatunk egy pohár pezsgőt.

Sokan szeretik az az édes borokat, ha nem akarnak erről lemondani, -de magáról a desszertről se- akkor azt tehetik, hogy egy édes bort nem magához a desszerthez fogyasztunk, hanem utána.

A buborék és a párlat

Rocskár szerint nem kell feltétlenül bor felé húzni, egy párlat vagy egy pezsgő is lehet jó kísérője a desszerteknek. A legjobb megoldás mindenre a pezsgő lehet, mivel a frissessége, szénsavassága nem elnehezíti egy desszert karakterét, hanem jól kiegészíti azt.

„A pezsgőnek van egy üdítő része, sokan tudnak vele azonosulni. Akkora a savtartalom, a szénsav, a nyomás, hogy azt vettem észre, azonosul a szájban lévő ételek ízével. Adott egy magas savtartalom, szénsav, viszonylag kevés cukor. Egy csontszáraz pezsgő finom, vannak mögötte ízek, de viszonylag semleges, nem olyan, mint egy gyümölcsös irsai, egy rozé vagy egy könnyebb vörös.

Pezsgőt lehetne reggel, délben, este inni, tükörtojás pezsgővel, bundás kenyér pezsgővel, nem tudom elképzelni, hogy nem működik. Frissítő hatása, alacsony alkoholtartalma van, jobban kijön az ételek ízével cukortartalma – a desszerté még kerekít is a dolgon. Sokszor pezsgővel kezdünk, de miért ne adhatnánk egy keretet az étkezésnek?”