Idén januárban jelent meg Sarah Wilson (korábbi Cosmopolitan főszerkesztő, és főzőműsor-vezető) könyve I quit sugar - Leszoktam a cukorról címmel. A könyv kiadása óta az eladási listák élén áll, és két nagy kiadó is harcol az amerikai jogokért. És lett nagy cicaharc is miatta.
A könyvre a közelmúltban egy táplálkozástudományi szakértő, Cassie Platt írt válaszkönyvet (Don't quit sugar - Ne szokjon le a cukorról), amelyben homlokegyenest ellentétes álláspontot képvisel, mint Wilson (és mint a jelenlegi fitnesz és diéta trendek 98% százaléka). Platt beszámolója szerint még évekkel ezelőtt ugrott föl a tilos cukrot enni, mert a cukor méreg vonatra, és igen komoly egészségügyi problémákkal kellett szembenéznie: kihullott a haja, és felborult a menstruációs ciklusa.
„Három évvel ezelőtt szoktam le a cukorról, és azt tapasztaltam, hogy az egészségem lassan, de biztosan romlani kezd. A cukor a sejtjeink legjobb üzemanyaga, szükségünk van rá az egészséges anyagcseréhez, és a diétából teljesen kiiktatni egyáltalán nem jó ötlet” – mondta Platt.
Persze, aki most azt gondolja, hogy Plattra hivatkozva megihat napi két liter kólát, és mellé nyolc fánkot, erősen téved: a szerző egyfelől hangsúlyozza, hogy a cukor fogyasztása kizárólag mértékkel (sőt: kis mértékben) javasolt, és akkor sem iparilag finomított, hanem természetes formában, tehát ugyanott vagyunk, mint eddig, ha a józan eszünkre hallgattunk a cukorbevitelünkben.
„Teljes mértékben támogatom, hogy az emberek egyenek sokkal kevesebb cukrot” – mondja Platt. „De különbség van a kevés és a nulla között, és a nulla kifejezetten egészségtelen.”