Melyik a legjobb epres joghurt?

Vágólapra másolva!

A joghurt része az életünknek. Az emberek fejében van valami ködös elképzelés, hogy kell a szervezetnek, ezért vesznek maguknak és a gyerekeiknek egy ízesítettet, gondolva, legalább ilyet is egyenek, ne csak a csokoládét meg a chipset zabálják egész nap.

Zirig Árpád

Vágólapra másolva!

eper joghurt

1. Cserpes, 250 g, 290 Ft

Az a fajta, amiben alul pihen az íz, fent a joghurt. Szépen össze kell keverni, majd bekanalazni. Érdemes előtte belenyalintani a joghurtba, ízesítés nélkül sokkal könnyebb megítélni a minőségét.

A Cserpessel nincs baj. Kellemesen savanykás, pont annyira sűrű, hogy jó legyen kanalazni, az íze visszafogott, édes, de nem bántóan. A színe felkeverve is csak halvány rózsaszín, ami jó hír, hisz nincs telecsapva mesterséges színezékkel. Általában mindenki kedvelte, csupán egy kóstolónknak nem jött be a felkapott magyar termék.

2. L. Actisens, 500 g, 397 Ft

A színe rögtön mutatja, hogy a vegyészeket is felkérték, vegyenek részt a csapatmunkában. Úgy látszik, voltak ott egyéb szakemberek is, mert igazából meg lehet enni, bár kicsit műanyag az íze, de a jobbik fajta plasztik.

Van benne 8,8 százaléknyi eper, de a biztonság kedvéért tettek mellé aromát és festéket is, sőt, a címke szerint 375 millió mikroba is lakik benne. Ha nincs más a boltban, meg lehet venni, de jobban járunk egy natúrral és pár szem gyümölccsel.

Mondjuk azzal minden esetben jobban járunk.

3. Frankenland, 125 g, 109 Ft

Ez inkább ivójoghurt, olyan híg. Egy hajtásra le lehetne húzni, teljesen felesleges bajlódni a kiskanállal. Íze sajnos nem sok van, jellegtelen, felejthető, amit érzünk, az inkább valami mesterséges aroma, nem igazi eper.

A német gyártmányú joghurtban nem érezni a kellemes savanyúságot, inkább túlcukrozott benyomást kelt. Eperalapú koncentrátummal van ízesítve, de a színét cékla adja. Annyira jellegtelen és olyan unalmas ízű, hogy nyugodtan eltéríthetnénk az importban felénk guruló nyergesvontató-félpótkocsi szerelvényt, nem sírna senki, csak a könyvelők.

4. Tesco Value, 375 g, 169 Ft

Több sebből vérzik: nem jó az alapját adó joghurt, de a belelocsolt aroma sem üti meg a kívánt szintet. Rendkívül híg, mintha zsírtalan tejet kortyolnánk, amibe beledobtak fél marék török epres rágógumit.

A címke szerint 18 százaléka gyümölcskészítmény, aminek a fele eper – nincs is min csodálkozni, hogy kell bele aroma, különben nem lenne sem színe, sem íze. Igaz, ennél még az is jobb lenne?

5. Mizo Flört, 150 g, 115 Ft

Ugyanolyan bekeverős műfajban utaznak, mint a Cserpes, igaz, lenne mit tanulniuk az oldalról becsúszó konkurenstől. Nincs meg az a jó állag, sokkal löttyedtebbnek hat. Sajnos ízben sem az igazi: nem elég savanykás, az epressége meg olyan szomorkás, szegényes.

Hat százalék eper van benne, de a Mizónál igyekeztek biztosra menni, tettek bele színezéket és aromát is. Pont ezzel rontották el, mert az ilyen apróságot is megérezni, pláne, ha van a konyhapulton többféle, amivel össze lehet hasonlítani.

6. Desira Premium, 200 g, 99 Ft

A színe meglepően markáns, mint egy sokat mosott bíborosi reverenda. Nem kéne bele semmi adalék, hiszen 15 százalék eper van benne, ennek ellenére tettek bele joghurtba nem illő dolgokat: úgy tűnik, kényszere van az élelmiszeriparnak, hogy még édesebbé, még harsányabbá, még színesebbé tegyék azt is, amit nem kéne.

A legnagyobb baja, hogy édes. Tény, egy nemzedék már a cukros és édesítős aromákra van ránevelve, csak ezt érzik jónak. A Desira igyekszik megfelelni, pedig majdnem jó joghurt lett belőle, van sűreje, savanykája és igazi gyümölcsíze is.

7. Auchan epres, 150 g, 68 Ft

Egyrészt híg, másrészt olyan a színe, mint a Barbie-palotának. Ez lenne a kisebbik baj, mert megkóstolás után a plasztik eperíz mellé sunyin becsúszik valami. Forgattuk a szánkban, vizsgáltuk a kanálban: ez bizony barack. Hogy kerül az eperjoghurtba, pláne, hogy a csomagolásán szó sincs erről?

Sajnos a darabokban beszórt extra gyümölcs sem menti meg, túl híg és mesterkélt. Az édesítőszer túl sok, nem lehet arra alapozni, hogy fincsi, édes, majd a gyerekek megeszik reggelire. A gyerek egyen rendes eledelt, ezt meg az, aki készítette.

8. Bauer, 100 g, 79

Kompakt kis doboz, jól elfér a gyerektenyérben. Semleges íze van, de ez nem sértés, inkább dicséret a sok mesterséges, műanyagízű joghurt után. Nem rúg arcba semmilyen aroma, sőt, még a színe is olyan, hogy az ember el meri hinni, alig van benne festékanyag.

Na jó, egy kis céklalé persze ott lapul, Herr Bauer biztos mondta Jürgennek a termékfejlesztési osztályon, hogy szóljon már a melósnak ott a gépnél, hogy tegyen bele valami színt, mert a magyar vevők nem esznek meg semmit, ami fakó és nem elég édes. Igazából még így is ehető, nincs vele semmi gond.

9. Milbona, 250 g, 129 Ft

Felbontás után hátrahőköltünk, hű, mennyi gyümölcs van benne. Sajnos leszopogatva a joghurtot nem finomak az eprek, alig van ízük. Úgy tűnik, az ízt nem ezek adják: helyettük a cukor és a gyümölcskészítmény tombol – mutatós a Milbona, de nem finom.

Az állaga amúgy jó, savanykája is van, szóval joghurtszerű, de az ízesítéses dolog nem sikerült. Kicsit kevesebb aroma, kevesebb színezék, és egészen kanalazható lenne a németek által gyártott joghurt. Kevésen múlott.

11. Danone Activia, 125 g, 99 Ft

Az első kanállal óriási fél epret találtunk, nagy lett a boldogság, egészen addig, míg le nem szopogattuk róla a joghurtot. Csak messziről nézett ki úgy, mint az eper, közelről fakó, fehéressárga valamit láttunk, aminek semmi íze nem volt.

Céklalé helyett itt kárminsavval színeznek, a 8,4 százaléknyi eper önmagában nem sokat változtatna a tejtermék fehér színén. Cserébe van benne Bifidus Actiregularis, csak az nem színez.

12. Sole Update 1, 150 g, 119 Ft

Tudják, mi történt a mi testünkkel? Megremegett, arcunk összehúzódott, az izmok pánikszerű görcsöt kaptak, szerettük volna eldobni a kiskanalat, kihajítani az ablakon a dobozt, de tudtuk, magunkkal szúrnánk ki, a szúnyoghálóról nekünk kéne letörölgetni ezt az egyes tesztelők szerint citrompótló, mások szerint pezsgőtabletta ízű, mesterkélten rózsaszínes trutyit. Bár lehet, hogy megérné.

Nem számít, hogy nincs benne cukor, a steviától nem lesz finomabb.

13. Riska Jóóó, 375g, 239 Ft

Nem jóóó.

Ezt nehéz alulmúlni, hiszen sem a joghurtnak szánt része nem ízletes, sem az a valami, amit eper gyanánt raktak bele. Híg, hiányzik belőle az üdítő savanyúság, ami miatt a hideg joghurt milliók kedvence. Az eper friss aromája, szépsége sincs jelen, olyan, mintha közepesen igyekvő gimnazistákat kértek volna fel egy kémiai laborgyakorlaton, hogy csináljanak olyasmit, mint az epres joghurt.

Van benne minden: kukoricából készült glükózszirup, mesterséges íz és céklás színezék.

14. Olma Bio, 150 g, 197 Ft

Biogazdaságból származó összetevőket ígér a dobozka felirata. Az ilyentől mindig többet vár az ember, de gyakori a csalódás. Az Olma esetében viszont boldogok maradtunk, mert állagra, illatra, színre és ízre is rendben van.

Nem érezni műanyagnak, határozottan valóságos az epresség, nincs gond a joghurt minőségével sem. Aki egy kicsit igényesebb, nem elégszik meg a joghurtnak látszó tárgyakkal, valahol ezen a szinten kezdjen: a cseh Olma harmonikus és ehető.

15. Nöm Mix, 180 g, 199 Ft

Azt írják, csak természetes adalékok vannak benne. Ez is valami, igaz, még messze van az ideális eper plusz joghurt alaptól. A sárgarépalé, a pektin és a hasonló finom trükkök rontanak a helyzeten, de nem vészes, a Nömmel nem lehet bukni.

Az íze egészen korrekt, nincs nyoma a műanyagnak, a gyümölcsös hatás rendben. A joghurt hat túl simának, tejesnek, hiányzik belőle a karakter, a savanyúság, ami kedvesen felrázza az ízlelőbimbókat, és azt mondja: „helló, fiúk”.

16. Bio Kecske gyümölcsjoghurt, 375 ml, 1399 Ft

A csomagolás mindent visz: tisztességes, csavaros tetejű befőttesüvegben érkezett, semmi műanyag. Rögtön szimpatikus lett, a házi tintasugaras nyomdával készült címke sutasága is nagyon tetszett: erről az ember tényleg elhiszi, hogy manufakturális körülmények között készült.

Az íze nagyon finom, érezhetően más, mint tehéntejes vetélytársaié. Mélyebb, karakteresebb még úgy is, hogy maga a joghurt nagyon híg, ivós. Nem csak eper van benne, érezni a málnát is, de nem baj: ez egy jól sikerült hazai termék, ajánljuk.

17. Zott Sanée, 150 g, 119

Véletlenül került a bevásárlókosárba, hisz panna cottás ízesítésű az eper mellett. Sajnos túl sok joghurtnak látszó tárgy van a hűtőkben, könnyű belefutni olyanokba, ami ugyanolyan műanyag és mesterkélt, mint ez.

18. Zott Jogobella, 1000 g, 629 Ft

Teljesen baráti az állaga, pont annyi ellenállást fejt ki a kiskanállal szemben, hogy azt érezzük, valami igazi tápanyagot viszünk be a szervezetbe.

Vannak benne eperdarabok is, de nem ízetlenek, leszopogatva is olyan, mintha gyümölcs lenne. Nincs benne mesterséges hangulat, pedig ebbe is jutott aroma, de ezek szerint visszafogott, nem akartak eprebbek lenni az epernél.

19. Müller, 150 g, 217 Ft

Az epres trutyi és a joghurt külön helyet kapott a fólia alatt. A vevő magának keveri össze, gyanítom ennek olyasmi hatása lehet, hogy a fogyasztó önmagát a készítési folyamat résztvevőjének érzi, amitől hamiskásan romantikus kedve keveredik, és máskor is visszatér a márkához.

Más értelmét nem látom ennek, csak a marketingpszichológia területén tudok választ találni a költői kérdésre, hogy miért nem bírták saját maguk összekeverni, hogy ha külön-külön a joghurt is, meg az eper is közelít az ehetetlenség határához?

20. Milbona, 150 g, 139 Ft

A joghurt nagyon korrekt, sűrű, zsíros és savanykás. Több kanállal megettünk belőle, mielőtt meg mertük kóstolni az epres masszát a kisebbik rekeszből. Hiba volt, minőségben meg sem közelíti a natúr joghurtot, sajnos bekeverve is sokat rontott rajta.

Az ilyeneknél újra és újra feltesszük a kérdést, hogy miért kell előre ízesítetteket venni? Nincs otthon egy kis házi lekvár vagy házi szörp, esetleg friss gyümölcs? Vagy ami nem mesterségesen édes és színes, az már nem is jó a magyarnak?

21. Sunny, 120 g, 199 Ft

Olyan édes, mintha belemártanánk kanalunkat egy vödör glükózszirupba. Nem cukrosan édes, hanem ipari módon, kellemetlenül, mindent elnyomóan. Hogy emellett eprességet is találjunk benne, már lehetetlen küldetés, az ízlelőbimbóink meglengették a fehér zászlót, és annyit mondtak, mára elég.

Egy stréber kóstolónk megrágcsálta a bónuszba mellé csomagolt csokidrazsét, de csak összevonta a szemöldökét, és nem kért másikat. A durva az egészben az, hogy ezt alapból a gyereknek szánják – miért az ártatlanokat kell büntetni, miért velük kell megetetni az ilyet? Szégyen.

22. Landliebe, 150 g, 229 Ft

Azt hittem, epres ivójoghurt lesz, az üveg formája ezt sugallta. Ennek ellenére kellemesen sűrű, még akkor is, ha jól összerázzuk az aljára süllyedt epres krémmel. Meglepően jó íze van, semmi felesleges cukor, csak egészséges gyümölcsösség – igen, ennek ilyennek kell lenni.

Aránylag kevés felesleges anyag van benne, így érvényesülni tud a joghurt savanykás íze. Német gyártmány, erre csak helyeslően tudunk bólogatni: ha import, akkor ilyet hozzanak még, sokat. Nem ez a legolcsóbb, de nekünk nagyon jólesett. Dobogós.

23. Mövenpick, 150 g, 299 Ft

Ez igen: sűrű, krémes, ízletes. Megdöbbentően zsíros, 14 százalékos. Öröm minden kanálnyi, olyan sebességgel pusztítottuk el keverés után, hogy magunk is meglepődtünk a hirtelen támadt mohóságon. Van benne pár plusz adalék, de nem vitték túlzásba, azok is zömmel természetesek.

Ha egy évben csak egyszer vesznek joghurtot, ezt válasszák, mi nem találtunk a magyar piacon jobbat a Mövenpick epres-guávásnál. A meleg nyári napon jobban esett bármilyen édességnél, nekünk ez a favorit, jó szívvel ajánljuk.

24. Bakoma Grecki, 145 g, 199 Ft

Az állaga nagyon emlékeztet a Mövenpickére, de sajnos ízben nem tudja azt a szintet. Ennek ellenére bátran meg lehet enni, nincsen benne se bántó festék, se aroma.

Ami negatív, hogy az aránylag nagy dobozban kevés anyag volt. Miután összekevertük, kellemesen rózsaszín lett, megfelelően sűrű állagú, pont annyi savanyúsággal, ami kellemes. Ha egy kicsit zsírosabb lett volna, még ajánlani sem restellnénk.