Van, hogy a spenót csak otthon undorító

A gyerek válogatós, a vajas kenyeret paprikával akkor sem hajlandó megenni, ha büntetésből nem kap rétest estére. Komolyan, hat lóval nem lehet a vajas kenyér közelébe vontatni. Kivéve, amikor egy barátjánál, vagy az iskolában/óvodában azt kap uzsonnára. Mert akkor két pofára tömi. 

„…odahaza Gyula sohasem evett zsíros kenyeret, mert odahaza nem volt ilyen jó a kenyér, amit ugyanazon közértből hozattak. És odahaza nem is szerette a zsíros kenyeret, de itt mindig csodálatosan ízlett, amiben talán része volt a rendkívül távoli reggelinek is.”

Fekete István: Tüskevár (Móra, 1957, 24. o.)

A Tüskevárban pár mondatban leírt jelenetet majdnem minden szülő ismeri (és utálja). Még a legkevésbé válogatós gyereknél is akad egy két olyan étel, amit otthon az istennek nem hajlandó megenni. viszont amint kikerül a megszokott környezetéből (elmegy vendégségbe, oviba, iskolába), mintha elfújták volna ezt a finnyát. Nemhogy nem utálja, de egyenesen tömi magába az addig megvetett ételt. A szülő meg nem győz azon gondolkozni, hogy mi történhetett. Nos, eláruljuk: senki sem tudja.

Jobb ízű a falat, ha magát tömheti a baba Forrás: PhotoAlto/Sandro Di Carlo Darsa

Teóriák vannak, megfejtés nincsen

A jelenséggel, a kiváltó okokkal illetve működéssel eddig ugyanis nem nagyon foglalkoztak. A gyerekek evési szokásainak csoportos hatásra történő megváltozását vizsgálták már, de ott általában csak a mennyiségi szempontokat szokás figyelembe venni. Azt például, hogy társaságban a gyerek többet, vagy kevesebbet eszik-e (általában többet). Annak kutatása ugyanis, hogy egy gyerek eszik-e valami olyasmit, amit otthon nem, és ha igen, akkor miért, jóval nehezebb.

„Elvileg lehetne ilyen kísérletet tervezni, de nagyon nehéz, és körülményes lenne lefolytatni” – mondja egy megkérdezett pszichológus. Hogy a cikk elején vázolt jelenség mennyire gyakori, van-e bármiféle korcsoport vagy nemi relevanciája, mennyiben játszik szerepet a nevelés (például az, hogy otthon milyen ételeket kap), van-e olyan étel, aminél jellemzőbb ez a magatartásforma stb., nem nagyon találni semmit.

Az egyik elgondolás szerint a gyermekek megváltozó étkezési szokásaiért elsősorban a környezet megváltozása a felelős. A megszokottól eltérő ingerek elterelhetik a figyelmet a korábbi, stabilnak gondolt étel averziókról. „A gyerek figyelmét nagyon sok minden köti le, és könnyen előfordulhat, hogy elfelejti, hogy az adott ételt éppen nem szereti” – mondja az egyik megkérdezett szakpszichológus.

Fontos tényező az is, hogy amikor a gyerek nem szeret egy ételt, vagy nem hajlandó megenni, az általában korántsem olyan végleges és stabil valami, amit felnőtt korban tapasztalhatunk. A gyerekeknél ez igen gyakran változik, könnyen előfordul, hogy az egyik nap még a falra köpködték a zöldborsót, a következő alkalommal pedig repetáznak belőle.

Ha az egyik megeszi, a másiknak is ízlik Forrás: RIA Novosti/Alexey Kudenko

Minél színesebb, annál jobb

A gyerekek abban is különböznek, hogy sokkal fontosabb nekik az ételek színe – aki megtapasztalta már, hogy a gyerek látszólag minden különösebb ok nélkül utál bizonyos színű ételeket, tudja, miről van szó. Míg egy felnőtt esetében az ideális kombó átlagosan a 3 szín egy tányéron, addig a gyerekek azt szeretik, ha hat, vagy annál több szín és alapanyag van a tányérjukon.

Mivel ilyen erősen befolyásolja őket az étel színe, az iskolában vagy máshol elkészített ételt azért is megehetik, mert annak nem pont olyan a színe, mint otthon.

Hisztizni is engedd

Egy megkérdezett, kétgyermekes szülő szerint az egész egy sokkal általánosabb problémakör szelete, és csak lazán kapcsolódik a gasztronómiához. Ez a problémakör nem más, mint a hiszti, és annak kezelése. "Nagyon sok múlik azon, hogyan kezeled kiskorában a hisztit, ha ott elrontod, akkor később már mindig csak veszíthetsz, a konyhaasztalnál is."

Fontos megtanulni, hogy teljesen mások a gyerek ízpreferenciái, mint a felnőtteknek. Nem azért szeretik az édeset, mert elkényezetett kis tökfejek, hanem mert sokkal gyorsabb az anyagcseréjük, mint a felnőtteknek, ezért a gyorsabban lebomló szénhidrátokat preferálják. Egy csomó szülő ezzel teljesen szembe megy, nehogy a gyerek megszokja az édeset, pedig ez hülyeség, mert fiziológiai szükségletről beszélünk.

Na de a finnyázásra visszatérve: a legfontosabb ok, ami miatt a gyerek otthon nem eszik, a bölcsiben, oviban, suliban meg igen, az az, hogy otthon rosszul főznek (legalábbis a gyerek szempontjából), az intézményben meg jól. Abban az értelemben, hogy ezek a szörnyű közétkeztetők az édeset, meg a szegényes ízvilágot preferálják.

A második leggyakoribb ok, hogy a gyerek egyszerűen rosszul érzi magát otthon evés közben. Piszkálják, hogy egyen, veszekednek a szülők, idegeskednek, szidják a rendszert, a szomszédot, az Orbánt.

Logikus és kézenfekvő reakció egyszerűen "nem enni".