Muszáj ma libát enni?

Vágólapra másolva!

"Tours-i Szent Márton, akinek a tiszteletére november 11-én komoly mennyiségű libát és újbort szoktunk fogyasztani, a lehető legalkalmatlanabb személy arra, hogy bármiféle dínomdánom ürügyéül szolgáljon. Ő ugyanis aszkéta volt. ... 371-ben püspökké szentelték ugyan, de továbbra is úgy tengődött a nép között, mint a legszegényebbek egyike" – írta tavalyi cikkében Váncsa István.

Táfelspicc

Vágólapra másolva!

liba Márton

Madzig Tamás tulajdonos tartja kezében a libaszépségverseny győztesét Nyíregyházán, a Sóstói Múzeumfaluban rendezett Márton-nap vigasságokon Forrás: MTI/Balázs Attila

De miért zabálunk egy aszkéta neve napján?

A mezőgazdasági szezon végét, a karácsony előtti időszakot negyvennapos böjt – ma advent – előzte meg a középkor közepéig. A böjt előestéjén, azaz november 11-én ünnepi vacsorát tartottak, már amennyire ünnepi vacsorára tellett a többségnek. Viszont ebben az időszakban jelentek meg szegény vadlibák is francia földön – onnan ered a szokás –, és a két kör összekapcsolódott, majd a szokás elterjedt máshol is.

A hazai szokásokhoz még az is hozzájárul, hogy a baromfiudvar legkevésbé sem érzelmi és piaci alapokra épülő ciklusai miatt a liba szezonális termékként kezdte. Kikeléstől számítva 8-10 hónap alatt, novemberre érte el a vágósúlyt, ebből az időszakból az utolsó hetekben tömték, ha tömték. A fejlődési időszak nem ipari körülmények között – hőmérséklet, táplálékelláttás – előnyösebb tavasszal-nyáron, mint télen, ezért volt a libahús őszi fogás. Bárányhús tavasszal, libasült ősszel. A birkák még próbálják tartani magukat az ősi szabályokhoz, de a libák régóta megfelelnek az elvárásoknak, ezért egész évben kapható friss liba, a Márton-nap alapjaitól megfosztott, kiüresedett hagyomány csupán.

Húznak a vadlibák Forrás: MTI/Kovács Attila

A problémás téma: a hízott máj

Hízott máj növesztésére a lúd és a mulard kacsa (a házi kacsa és a pézsmaréce hibridje) alkalmasak. Ezek a fajok vonulás előtt a természetben is túlfogyasztanak, és az így keletkező zsírokat a májukban tárolják. A folyamat visszafordítható, de ne legyünk álszentek, a tömés nem korrekt dolog, aki együtt érez a baromfiudvarral, kerülje a hízott májat és melléktermékét, a hizlalt liba húsát.

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője, részlet

Özvegy tanítóné halt meg Halápon. Mikor tanító hal is meg, szomjasan maradnak a sírásók. Hát még mikor az özvegy megy utána?
Nem maradt annak a világon semmije, csak egy kecskéje, egy hizlalás alatt levő libája és egy kétéves leánygyereke. A libának még legfeljebb egy hétig kellett volna híznia, de úgy látszik, ezt se várhatta be a szegény rektorné asszony. A libára nézve meghalt korán, de a gyerekre későn.
Annak meg se kellett volna születnie.
Bár akkor vette volna magához az Úristen, mikor a szegény urát. (Istenem, micsoda szép hangja volt annak.) A kis poronty az apja halála után született, de nem későre, egy vagy legfeljebb két hónap múlva. Megérdemelném, hogy a nyelvemet kivágják, ha rosszat mondanék. Se nem mondok, se nem gondolok.

Jó, becsületes asszony volt - de mire való volt már neki ez a vakarcs? Könnyebben ment volna a másvilágra, ha magával vihette volna a terhet, mintsem hogy itt hagyja.

Aztán meg nem is illett, Isten bűneül ne vegye.

Hiszen uramfia, egy nagy káplán fiuk volt már a tanítóéknak. Az bizony jó fiú, kár, hogy nem segíthette még anyját, mert maga is csak káplán volt eddig valami igen-igen szegény plébánosnál, messze Tótországban, hanem most, vagy két hete, úgy verik a hírek, önálló plébános lett egy Glogova nevű falucskában, valahol a selmecbányai és a besztercei hegyek között. Van is olyan eleven ember a faluban, Kapiczány János uram, aki ökörhajcsár korában megfordult ott egyszer, hogy azt mondja, utálatos egy fészek.

Ím most, mikor már egy kicsit talán segíthette volna a pap fiú, kellett meghalnia a kántornénak.

De hát biz azt föl nem támasztjuk többé semmiféle lamentációval, ennélfogva csak azt akarom elmondani (becsületére legyen nemes Haláp községének), hogy tisztességesen temették el a jó lelket. Elég pénz ugyan be nem gyűlt a temetési költségre, még a kecskét is el kellett adni, hogy kiteljen, hanem a lúd megmaradt, de minthogy kukorica nem maradt hozzá, tehát lesoványodék, lassú pihegése helyett visszatért rendes lélegzetvétele, lomha járását a nagy hasa miatt fölcserélte hajdani fürgeségével, szóval menekedék a közeli halál elől, éppen egy másik lénynek a bekövetkezett halála által. Isten bölcs végzése, mikor életet olt is, életet menthet, mert higgyétek meg nekem, hogy a mennyei jegyzőkönyvekben éppen úgy be vannak jegyezve az oktalan állatok, mint az okos állatok, s gond vagyon ezekre talán éppúgy, mint a királyokra és hercegekre.