Az ébredés utáni kávé be van betonozva a napindító rituálék közé. Egyesek az illata miatt ragaszkodnak hozzá, mások állítólag nem tudnak felébredni nélküle. Ez utóbbi nem önbecsapás, valóban így van:
ennek azonban hormonális zavar áll a hátterében, amit bizony a reggeli kávézásnak köszönhetünk.
A rejtély kulcsa egy úgynevezett kortizol nevű hormon, amit jobb helyeken stresszhormonnak is hívnak. Utóbbi nevét annak köszönheti, hogy stresszhelyzetekben, vagy amikor félünk valamitől, a testünk kicsit többet termel belőle. De ugyanez a felelős azért, hogy reggel képesek vagyunk felébredni, éjszaka elaludni.
Kortizolt naponta háromszor – kora reggel, délben és este – termelünk. Ilyenkor az átlagosnál éberebbnek érezzük magunkat. Az ezekben az időszakokban fogyasztott koffein azonban megzavarja a rendszert: testünk a koffeinre hagyatkozik és kevesebb stresszhormont termel. Kávé nélkül tehát tényleg lehetetlennek tűnik, hogy elinduljon a nap.
Van azonban egy másik kellemetlen mellékhatás. A kortizolfelszabadulás idején fogyasztott koffein előbb-utóbb koffeintoleranciát idéz elő bennünk. Végül hoppon maradunk:
a hormonjaink és a szokásos kávéadagunk is kezd cserbenhagyni minket.
Ha tényleg azt szeretnénk, hogy hasson ránk a koffein, ráadásul bármiféle nemkívánatos hozadék nélkül, kávét legszerencsésebb délelőtt tíz és dél között, illetve délután kettő és öt között kortyolgatni. Aki más bioritmussal él, legalább azt tartsa be, hogy vár egy órát az ébredés és az első csésze kávé között. Mindez természetesen igaz az összes többi koffeintartalmú italra is.