Mindannyian dobtunk már ki élelmiszert: felbontottuk, megromlott, nem kívántuk. Gondoltunk közben arra, hogy ilyenkor nem csak a konkrét terméket, hanem az annak előállításához használt erőforrásokat – energiát, vizet, termőföldet – is elpazaroljuk? Nem beszélve a dolog morális hátteréről, miszerint az általunk leselejtezett áru hány emberen segíthetett volna.
Magyarországon az élelmiszerpazarlás mértéke évente 1,8 millió tonna - ha ezt a mennyiséget teherautókra raknánk, a konvoj Budapesttől Párizsig érne – és ennek ma még sajnos alig egy ezreléke, évente mintegy 2000 tonna jut el mások asztalára.
Úgy tűnik, hogy az ételpazarlás és a feleslegessé vált élelmiszer alternatív felhasználása egyre forróbb téma Európában. Nemrég mi is írtunk arról, miszerint Franciaországban a parlament nyilvános szavazáson döntött arról, hogy a nagy szupermarketeknek kötelező lesz segélyszervezetek részére felajánlaniuk emberi fogyasztás még alkalmas termékeiket. Aki megszegi a törvényt, 23 millió forintos büntetésre vagy két év börtönre számíthat.
Felmerül a kérdés, hogy logisztikailag hogyan megoldható mindez? Cseh Balázs, a Magyar Élelmiszerbank elnöke elmondta, hogy a felhalmozódott élelmiszerek szétosztásakor számos nehézséggel kell szembenézni: "Ki fog elmenni az áruért? Ki fizeti a költségeket? Sok rugalmas szervezetre és pénzre van szükség ahhoz, hogy ez a fajta segélyezés hatékonyan működhessen. Egy törvény önmagában kevés a probléma megoldására."
A tegnapi, Esélyt az Ételnek éppen a fenti megoldások megtalálásáról és sürgetéséről szólt. A helyszínen Cseh Balázs elmondta, a témában érintett szervezetek között elsősorban hatékony kommunikációra és együttműködésre van szükség.
Magyarországon bár nem terveznek hasonló törvényt hozni, mint Franciaországban, a tegnapi akció bizonyítja, napirendre került a lehetséges megoldások keresése. Feldman Zsolt, a Földművelésügyi Minisztérium agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkára a Táfelspiccnek elmondta: „Jelenleg nincs egy olyan adatbázis, amely mindenki számára elérhető módon segítené azt, hogy tudjuk, hol van éppen élelmiszertöbblet. Illetve azon civil szervezetek, egyházak listájára is szükség van, akiken keresztül hozzá lehet jutni a szétosztandó ételhez”.
Az államtitkár hozzátette: „A helyi kezdeményezésekre kell hangsúlyt fektetni. Hiszen nem lehet az egész országot egy központi logisztikai rendszer alapján működtetni. Az egész akkor működhet reálisan és racionálisan, ha megvannak a helyi csomópontok, ahol a szükséges információk rendelkezésre állnak. Egy adott térségnek kell a saját logisztikai megoldásait megteremteni, hogy az élelmiszerfelesleg ténylegesen eljusson a rászorulókhoz. A lokalitásnak, regionalitásnak tehát óriási szerepe van. Itt még sajnos nem tartunk. Meg kell találni a szereplőket”.
Az Esélyt az Ételnek nap alkalmával tizenkét szervezet és több száz önkéntes összefogásával körülbelül ötezer adag ételt főztek meg és osztottak ki. Az ételosztás egyik helyszínére, a Máltai Szeretetszolgálat Dél-Pesti Központjába mi is elkísértük az önkénteseket.
Ne feledjük, magánszemélyként is sokat tehetünk az élelmiszerpazarlás csökkentésének érdekében, ha ügyelünk arra, hogy csak annyi élelmiszert vásároljunk, amennyit valóban elfogyasztunk, és vigyázunk arra, hogy minél kevesebb étel váljon hulladékká. Mindez a családi kasszára is jótékony hatással lehet, ugyanis az élelmiszerpazarlással háztartásonként évente átlagosan 50 ezer forintot is kidobunk az ablakon. Az Esélyt az Ételnek szervezői az otthoni praktikákhoz számos ötletet és eszközt biztosítanak.