Olcsón enni Wimbledonban? Lehetetlen

Hőségriadó, hőségriadó, szajkózták az angolok, pedig csak 29 fokot ígértek a meteorológusok. A furcsa klímán ez valahogy negyvennek tűnik, de nincs baj: van árnyék és hideg üdítő, igaz, a méregdrágánál is drágábban.

Az 1877 óta élő wimbledoni tenisztorna maga a történelem. Nem szimpla sportesemény, hanem a társasági élet egyik alapja, játékosok, rajongók és tenisz szerelemeseinek Mekkája. A négy Grand Slam-torna legrangosabbja és legöregebbje az All England Lawn Tennis and Croquet Clubban évente megrendezett sorozat, az egyetlen, amit füves pályán, hófehér ruhában játszanak.

Serena örül a győzelemnek Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Zöld és lila

Túl a játékon is rengeteg izgalmas dolgot láthatunk Wimbledonban, azaz a Church Road végén levő csodás, zöldben és lilában pompázó komplexumban. Amit lehet, az autóversenyekről ismerős British Racing Greenre mázoltak, míg a sok levendula és virágoskert adja a címerben is látható másik színt.

Wimbledon 2015: az egyes pályán kezdtek a nők Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Wimbledon két hétig tart: ha már Londonban jártunk a sörcsapoló világbajnokság miatt, a hétfői nyitónapot nem hagytuk ki – kíváncsiak voltunk arra is, hogy a meccseken kívül mit kínál a gasztronómia terén. A tizenkilenc pályát körbejárva nem csak a vendégek öltözködési stílusait figyelhetjük, hanem az őrségként megjelenő katonai alakulatok díszegyenruhái is rendkívül izgalmasak – a hazai sportrendezvények hangulatához képest mindenki nyugodt, szervezettség, elegancia és jókedv uralkodik.

A meccseken használt labdákat 3 fontért eladják, kedvelt szuvenír ez Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Csodás muzsikával

A centerpálya nem csak rangban a legfontosabb, hanem fizikálisan is a komplexum közepén található. A legjobb büfék és a zárt belső klubok is itt találhatók. Vele szemben félig nyitott pavilonban élő zene szól: a középkorú jazzfigurák úgy játszották a Stand by me-t, hogy a gyönyörtől kis híján belepityeregtem a mellettem Pimms-et kortyoló lady poharába.Azt hiszem ennek nem örült volna, hiszen még angliai szinten is drágán, nagyjából 3500 forintnyi mérik az alkoholos longdrinket.

Zöld és lila, a hivatalos színek Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Messziről teának néz ki, de közelről megvizsgálva felfedezhető a gyümölcsök között a gin is – az ottani szakértők már évek óta hőbörögnek, hogy a Wimbledonban tradicionálisnak számító italban már alig van alkohol, ennél jóval többet ír elő az eredeti recept.

A sört üvegpohárban nem lehet bevinni a pályára Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Miközben a helyiek élvezik a hirtelen jött kánikulát, iszogatnak rendesen: aki ad magára, jégbe hűtött pezsgőt kortyol, ami majdnem 60 fontba, azaz közel 27 ezer forintba kerül. Nagyon mókás, hogy a palackokat teniszlabda-mintás ruhácskába húzzák, hogy nehezebben melegedjenek fel. Ahogy elnéztem a fogyasztás sebességét, erre nem is nagyon lett volna ideje az italnak, de tény hogy jól néz, kiválóan mutat a tejszínes eper mellett – ez Wimbledon hagyományos édessége, a nagyjából tízszemes adag 2,50 font, az majdnem 1200 forint.

Elegáns sziaszta két meccs között - ez a drágább helyek egyike Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Nem kell drágán vizet venni

Dicséretes, hogy azokra is gondolnak, akik nem akarnak vagyonokat hagyni a büfében: a két főépület aljában több helyen is vízcsap található, ráadásul párosával: az egyik mindig palacktöltő, amelyből flakonjainkat újra tudjuk telíteni – a hazai metódussal ellentétben nem terelik erőszakkal az embereket a büfékbe.

Legalább finom Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Ennek ellenére, hosszú sorok kígyóznak. A wimbledoni címkével ellátott bagett átlagban hat font, azaz 2700 forint, igaz, legalább finom – ha nem hoztunk magunkkal enni, legkönnyebben ezzel úszhatjuk meg az ebédet. A saláták ennél többe kerülnek, 6,30 és 7,60 font között mozognak.

Hőálló ruha a pezsgőn Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A kávé, a tea és az üdítők 2-3 font körüli összegbe kerülnek – a műanyag flakonokat viszont a pálya területére is be lehet vinni.

A büfékben ott is tombol a pulled pork mánia:

a cafatos sertéshússal tömött szendvics már idehaza is kapható, igaz mifelénk nem kerül 7 fontba, azaz 3150 forintba. Jellemző módon a külföldiek csenden fizetnek, de az angolok morognak, hogy már megint minden többe kerül.

Piknik a domboldalban Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A jegyárak változatosak

Sokan a legolcsóbb jegyet választják,

az első nap már 5000 forint körül is be lehet jutni,

igaz, azzal sem a center-, sem a szintén előkelő egyes pályára nem lehet bejutni, csak a maradék meccseket nézhetjük állva, vagy a limitált számú ülőhelyről. Mivel az All England Lawn Tennis and Croquet Club területe lejtős, a felső kapu felől zöld füves domboldal várja a nézőket. Mint egy kertmozis piknik: tömegek feküdnek pokrócokon a fűben, óriás kivetítőn nézik a meccset.

Voltak nehéz pillanatai Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Mi az egyes pályán néztük meg Serena Williams meccsét, aki a fiatal orosz lány, Margarita Gasparyan ellen játszott.

Csodás a nézők fegyelme:

egy-egy biztató kiáltáson túl hatalmas a rend, nincs evés, nincs mászkálás – a nézőtérre is csak akkor lehet bemenni, ha pontszerzés után vagy a szettek között a strázsa beenged a szektorba.

Babos Timi, a legjobb magyar teniszezőnk Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Ügyesen kezdett az 1994-es születésű lány, de az álmosan, darabosan indító amerikai hamar kivégezte –

ő ma a mi Babos Tímeánkkal folytatja, aki egy cseh ellenfelet legyőzve jutott tovább hétfőn.

Ügyesen, frissen játszott, edzőjéből annyit sikerült kihozni, hogy jó formában van. Erre szüksége is lesz ma este Serena ellen.

Drága, de legalább finom Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Bátran mondhatjuk, hogy az első napok népi mulatságnak számítanak, de ahogy közeledik a döntő, durvul a helyzet: akár egymillió forintot is elkérhetnek egy jegyért a férfi döntőre. Lesz, aki megveszi: a tenisz Angliában úri sport, igazi presztízs-esemény.