Sajnos néhány angol kifejezésre nem létezik tökéletes magyar fordítás, ilyen például a „comfort food” összetétel is. Kényeztető ételnek szokás fordítani, de sokkal több ennél. A legjobb fordítás talán a kényelmes lenne, de furcsa ilyesmit ételre mondani. A comfort azonban még ennél is többet jelent: vigasztalót, nyugtatót.
Olyan ételre használják, ami egyszerre nyugtatja az idegeket, vigasztalja a bánatot és kényeztet.
Augusztusban, mikor a legfinomabb a zöldpaprika, olyankor a töltött paprika a legjobb kényeztető étel, amit el lehet képzelni. Sokféle felfogás létezik, kivételesen a lehető legmérsékeltebb verzió az, ami a szívünkhöz a legközelebb áll.
Az Ínyesmester és más receptek is füstölt hússal, szalonnával gazdagítják a tölteléket, ezt én nem teszem, mert a töltött paprika csak a paprikáról és a paradicsomról szól, a többi mellékes. Sokan előfőzik hozzá a rizst és kész, üveges passzírozott paradicsomot használnak, majd felöntik vízzel, ezért viszont híg lesz, úgyhogy berántják. Ezeket a lépéseket kihagytam.
A rizs megfő a töltelékben, ezért nem szükséges előfőzni.
A kimagozott, hámozott majd leturmixolt friss paradicsom pedig éppen besűrűsödik, mire minden készre fő.
Alapanyagok:
A paradicsomot leforrázom, lehúzom a héját. Kimagozom, majd negyedelem és leturmixolom. Egy fazékba öntöm, sózom, majd felforralom. A húst elkeverem a rizzsel és egy tojással, sózom, borsozom. A paprikát megmosom, kivájom a szárát magházastul. Egy nagy kanál segítségével megtöltöm az üres paprikákat. Ha marad a töltelékből, gombócokat formálok. A paprikákat egyenként a rotyogó paradicsomszószba süllyesztem, nem kavargatom, csak összerázom a lábast, hogy mindent befedjen a szósz. Alacsony lángon kb. 40 percig főzöm. Főtt krumpli kerül mellé.