Ha szüretelő rokonok, kedves szomszédok vagy szorgos nagymamák hozzám vágnának néhány liter mustot, én lennék a legboldogabb ember a világon, de sajnos idén nem kapok sehonnan. Pedig mióta kóstoltam mustmézet, legszívesebben ipari mennyiségekben állítanám elő itthon.
Ez a sűrű, fanyar-savanykás, mégis kicsit karamellás ízű szirup annyira jó dolog, hogy ha tehetném, mindenre rákenném.
Mivel idén még nem jutottam nagyobb tételben musthoz, házi körülmények között állítottam elő magamnak mustmézet. Minden cseppjéért odavagyok.
A török hódoltság idején terjedhetett el nálunk a pekmez, amelyből hangátvetéssel alakult ki az itthon elterjedt elnevezés: a peszmeg. Méznek ragacsos, sűrűsége miatt hívták, valójában valahol a szirup és a sűrű lekvár közé helyeznénk, ha az állagot szeretnénk meghatározni.
Az eljárás lényege, hogy a mustot nagyon alacsony lángon, sűrűn kevergetve, lassan az ötödére kell elforralni. A szőlőlé magas cukortartalma képezi ezt a sűrű állagot. Az eredeti receptben a főzés végén sütőtökdarabokat szórtak a lekvárrá sűrűsödött mustba. A
törökön kívül rengeteg más konyhában is megtalálható valamilyen formában,
a németek bodzából főznek hasonló szirupot, de jelen van a görög, spanyol, olasz és libanoni gasztronómiában is. Készülhet fehér vagy piros szőlőből is, én most ízes otellóból csináltam.
Alapanyagok kb. 1,5 dl-hez
A szőlőt alaposan megmosom, leszemezem és összetöröm, majd szűrőbe teszem és kipréselem a levét. Vastag lábosba öntöm és egészen alacsony lángon, gyöngyöztetve főzöm.
A szőlő fajtájától függően körülbelül 30-40 perc múlva elkezd sűrűsödni,
ekkor már folyamatosan kevergetni kell. Mikor egészen sűrű lesz, elzárom alatta a lángot és steril üvegbe töltöm.
Olíva olajjal, balzsamecettel keverve salátaöntetet készítek belőle, amit aztán rucolára vagy más zöld salátára csepegtetek, de sült sütőtökre, répára is nagyon jó.