Sokszor amolyan nemszeretem-főzelék, de van, aki egyenesen rajong érte. Lassan már megszokottá válik – sőt, merem állítani, divatos lett – tökfasírtot, rakott tököt, töltött tököt csinálni.
A cukkinit az 1970-es években Bálint György, azaz Bálint gazda hozta be Olaszországból.
Az általa elvetett magokkal kezdődött meg hazánkban a cukkini térhódítása. Egy családnak a kertben 4-5 bokor cukkini elegendő, de olykor még sok is. Ha jól terem a bokor, akkor szeptember végére már végigfőzhettük az „1001 étel cukkiniből” című könyvet, és még mindig marad belőle!
A csillagtök vagy patisszon már 1960 óta van jelen a honi konyhában. Készíthetjük rántva, töltve, rakottan, a zsengébb terméseket egészben vagy darabolva az uborkához hasonlóan kovászolhatjuk. Lehet belőle savanyúságot, lekvárt és csatnit is főzni.
Mindhárom növény a kabaktermésűek népes családjába tartozik; oda, ahová Linné a dinnyéket, a tököket és az uborkát is sorolta. A guggonülő vagy indás fajták mindegyikének a gyümölcsét fogyasztjuk – igen, a gyümölcsét! Éppen ezért is lehet belőlük remek lekvárokat főzni.
Nálunk sok-sok éve született az első töklekvár, akkor, amikor csak gyűltek a kamra sarkában a tökök, méretes cukkinik, és már senki sem fogadta el őket ajándékba.
És napról napra csak többen lettek. Kidobni vétek lett volna, megindult hát az agyalás: mi is legyen velük? Sokan ráébredtek már a tökökben rejlő szinte korlátlan lehetőségre. Lehet velük játszani édeset-savanyút, kinek hogy tartja kedve. Állítólag a „hitlerszalonna” is – többek közt – tökből készült.
Mi az a hitlerszalonna?
Hitlerszalonna: a sütésálló vegyesízt nevezték így. Ami egy vágható szilárdságú, sűrűre főzött vegyes gyümölcskészítmény volt. Azt, amit ma már keresve se találunk a buktában, a napközis lekváros kenyérre szeletelve. Vannak ugyan műanyag dobozba csomagolt utánzatok, de azt a semmihez sem hasonlítható ízt és állagot meg sem közelítik.Ha sok termett a tökből, ha már minden cukkinis receptet kipróbáltunk, akkor elérkezett az idő, hogy e változatos formájú kabakosok átlényegüljenek. Levendulával és egy kis varázslattal lekvárként születhetnek újjá. A levendula másodvirágzása kitűnő, friss alapanyagot szolgáltat hozzá, de ha csak szárított virág van odahaza, azzal is elkészíthető. Mértékkel adagoljuk, mert a túlzásba vitt levendula szappanízűvé vagy ehetetlenül keserűvé teheti az ételt!
Hozzávalók:
Elkészítési idő: 120 perc
A megtisztított tökfélét káposztareszelőn lereszeljük vagy legyaluljuk, majd egy éjszakán át a cukorral összekeverve állni hagyjuk. Másnap a keveréket lábosba tesszük, ráfacsarjuk a citrusfélék levét, belemorzsoljuk a levendulavirágot, és lassú tűzön addig főzzük, míg a tök üvegesen áttetsző lesz. Azon forrón üvegekbe töltjük, és az üvegeket gondosan lezárva szárazgőzbe tesszük.
Hozzávalók:
A tökfélét meghámozzuk, a magokat eltávolítjuk. A húsát legyaluljuk, vagy nagy lyukú reszelőn lereszeljük. Egy kevéske vizet öntve alá megpároljuk. A citromokat meleg vízzel alaposan megmossuk. Három citrom héját hajszálvékonyan lehámozzuk, és finom csíkokra vágjuk. Az összes citrom levét kifacsarjuk, majd a léhez hozzáadjuk a puha gyümölcshúst is, vigyázva arra, hogy a magvak és a fehér hártya ne kerüljön bele.
Beletesszük a citromhéjat, és annyi muskotályos bort töltünk hozzá, hogy összesen egy liternyi legyen. Az egészet a megpárolt tökhöz öntjük, beleszórjuk a pektint, a cukrot és lassú tűzön felforraljuk. Folyamatosan kevergetve 10 percig főzzük, azután azon forrón kisebb üvegekbe töltjük. Az üvegeket gondosan lezárjuk, és szárazgőzben hagyjuk kihűlni. Különlegesen finom ízű lekvárt kapunk, amely karácsonyi süteményekhez jól illik. Akár még ajándékba is!
Hozzávalók:
A hozzávalókat megtisztítjuk, a tökféléket kockákra vagy csíkokra vágjuk. Ha nagyon kicsi és zsenge patisszon kerül közé, az maradhat egészben is. Szépen üvegbe rendezzük, közé egy-egy darabka tormát, hagymát teszünk, ha csípősen szeretjük, erős paprikákat is rakosgatunk. (Lehet csak tökből is készíteni, akkor egy egészen light savanyúságunk lesz.)
A tökkockákat egy-egy tormaszelettel leszoríthatjuk, hogy mindenképpen a lé alatt maradjanak majd. (Sokat savanyítóknak e célra be lehet szerezni műanyagból készült befőtt és savanyúság leszorítására alkalmas rácsos betétet is.) A felöntőléhez valókat az ecet és a borkénpor kivételével felforraljuk. A tűzről lehúzva hozzáadjuk a borkénport és az ecetet. Azon melegében az üvegekben várakozó zöldségekre merjük. Az üvegeket gondosan lezárjuk, és a végleges helyükre tesszük.
Ha nincs kedvünk befőzni, az utolsó virágokat szedjük le a növényekről, és töltsük meg őket, vagy süssük ki bundában. A mediterrán országokban ez bevett szokás, ott árulnak is így cukkinit: alig arasznyi, és egy hatalmas virágot hordoz. Töltik sütik, párolják. Tegyünk vele mi is így: egy jót és különlegeset ehetünk, a terméssel pedig nem lesz már gond.
Hozzávalók:
A bortésztához:
A búzát előző este beáztatjuk, másnap sós vízben puhára főzzük – legjobb kuktában. Ha langyosra hűlt, ledaráljuk, vagy aprítógéppel nem túl pépesre csapatjuk. A finomra vágott vöröshagymát kevés olajon megfonnyasztjuk, majd a búzapéphez adjuk.
Kurkumával, összezúzott fokhagymával, sóval ízesítjük, majd a tojással összedolgozzuk. A masszát az óvatosan szétbontott tökvirágokba töltjük. A bortésztához valókat simára eldolgozzuk, majd a töltött virágokat egyenként megmártjuk benne. Bő, forró zsiradékban szép aranyszínűre sütjük. A készítését lépésről lépésre itt megtalálják.