Már tudjuk, milyen csokit érdemes venni Szlovákiában

A csehszlovák csokoládé fogalom. Persze Csehszlovákia sem létezik 1993. január 1-je óta, de sokan még mindig ezen a néven emlegetik a határ túloldalán kapható édességeket. Összevásároltunk egy szatyornyit, majd elhoztuk a szerkesztőségbe, hogy kiderítsük, melyiket érdemes hazahozni önöknek.

A szocializmus évei alatt minden országnak megvoltak a saját márkái. A határokon sem nagyon volt átjárás, nem akadt lengyel édesség a jugoszláv tengerparti boltban, ritkán árultak magyar drazsét az NDK-ban. A külföldi utazások egyik legfontosabb eleme a helyi áruk felfedezése volt.

Bugyikék gumicsizma, repülőgépmakett

Sokan kész bevásárlólistával hagyták el az országot. Nemcsak a sípálya volt a motiváció, de

a jól informált családanyák vágták, hogy hol érdemes tornacipőt venni a srácoknak,

míg a kamaszok tudták, hogy légpuskát, versenybiciklit és maketteket csak „Cseszkóban” érdemes keresni. Abban viszont közös nevezőn volt a család: Deli csoki nélkül nem érdemes hazaindulni sem.

Volt választék bőven Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A rendszerváltás megával hozta a globális márkákat, de némi botladozás után a nevek vagy életben maradtak, vagy kis pihenő után előbb-utóbb visszatértek. A legtöbb csokoládégyár külföldi nagyvállalatok tulajdonába került, de jól végiggondolt érdekeik miatt nem tüntették el a szeretett termékeket – a retró piacképes. Ezt látjuk Magyarországon, sőt a többi kelet-európai országban is. A nemzetközi csemegék mellett mindenütt ott a sok hagyományos finomság –

itt az ideje, hogy leteszteljük, mivel csalogat minket Szlovákia!

Jöttek, csak jöttek tömött sorokban

Természetesen elég volt annyit mondani halkan, suttogva a szerkesztőségben, hogy csokiteszt, máris körbeülték a konyhaasztalt. Az egykori nagy cseh és szlovák márkákat vásároltuk össze, igaz, a számtalan alváltozatba nem mentünk bele, igyekeztünk az alapverziók egyikét a kosárba tenni – a Deliből is a pisztáciásat vettük, azt, amit már a szocializmusban is árultak, igaz, nem fóliacsomagolásban.

Izgalmas, hogy a legtöbb íz karakteres, de teljesen különbözik a Magyarországon megszokottaktól. Ez erősen érezhető volt például a kávés Kofilánál, amitől többen a hazai Kapucíner élményét várták – mást kaptak, nagyon mást.

Ennyi maradt Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Van nyertes, indulhatunk északnak!

A győztes egyértelműen a kókuszos ízesítésű Koko lett, amely többek véleménye szerint lazán lemossa a híres-neves Bountyt is. Az ezüstérmet a még mindig sztaniolba csomagolt Fidorka hozta el – kiemelték aranyos formáját és harmonikus ízét. A bronzérem a Deváé, amely ugyan megosztó volt, de a cuki retró csomagolás mindenkit elvarázsolt.

A sor végén a kókuszosnak álcázott, de valóban acetonos Margot állt, senki nem kedvelte, sőt, a formáját és a méretét sem értették.

Jönnek a részletek, lapozzanak!