Ne higgyük, hogy a nyársra húzott és forgatva sütött étel csak egy nemzeti konyha sajátossága. Ismerjük például mi, magyarok, Mexikóban taccos al pastor néven sütik, míg Irakban gussként emlegetik. Közös bennük, hogy gyakran tésztába teszik, mellé zöldséget, köretet és öntetet adnak – mindenki igyekszik a legteljesebb ebédet kihozni belőle.
Orbán Viktor mai beszédében kijelentette:
„Örülünk a körúti kebabosoknak és a szír henteseknek, de nem akarjuk, hogy az arányuk hirtelen, azonnali hatásra megugorjon.”
Érdemes nekünk is foglalkozni a kérdéssel, hogy tudjuk, mit eszünk és tisztában legyünk azzal, mire kell figyelni a körúti vásárláskor!
A girosz szó jelentése forgás, mi magyarok is számtalan görög eredetű szavunkban használjuk, de a török döner szó ugyanezt takarja.
A hagyományos gasztronómiában a megrakott tűz fölé vízszintesen helyezték a nyársat.
A gyorséttermi változatok lényege pont a függőleges beépítés,
így a kicsorgó fűszeres húslé lefelé indul meg, nem vész kárba, ízesebbé teszi az általában 2,5 és 50 kiló közötti hústömböket.
Aki azt hinné, hogy ebben a gyorsételben évezredes hagyományok bújnak meg, nem téved nagyot, de igaza sincs. Az ízek és a fűszerezés ugyan hagyományos, de a forma nem az ókorból ered. Görögországban például csak a hetvenes években lett általános, amihez a vendégmunkásaiknak volt közük. Ők Németországban látták, milyen népszerűvé vált török szomszédjaik kedvence, amint utcai eledellé alakult át.
A zseniális ötletet a 2009-ben elhunyt Mahmut Aygün török bevándorlóhoz kötik,
aki 1971. március 2-án továbbgondolta, egyszerűsítette İskender Efendi 1867-től ismert metódusát, amellyel Bursza városában a feje tetejére állította a világot, azaz a nyársat. A levágott szeletkéket pitába töltötte vagy tányérra terítette, majd szósszal gazdagon meglocsolta.
Mahmut Aygün berlini falatozója hamar népszerűvé vált, ötletét sokan átvették. Előbb a nagyvárosban, majd vidéken és külföldön is elterjedt – nem véletlen, hogy mostanra a mi körutunkon is bőven találunk ilyet.
Ugyan
a görög változatok megengedik a disznót, az arabok kizárólag marha-, csirke- vagy bárányhússal dolgoznak;
ezek közül messze a legkarakteresebb a bárányos változat. A húst rétegezve szúrják a nyársra, a tetejére háj, hagyma és paradicsom jut. Mostanra nagyon kevesen készítik saját maguknak: kis- és középvállalatok dolgoznak azon, hogy a büfések kérésének megfelelően összeállítva kiszállítsák a nyársakat, amelyek minősége, zsíraránya, fűszerezése sajnos nem mindig ugyanaz, amit tényleg szeretnénk.
A fűszerezés hagyományos, a húsra só, többféle bors, paprika, fokhagyma, oregánó és petrezselyem kerülhet, míg a görög giroszba helyenként több zöldfűszert engednek meg, vagy játszanak az arányokkal.
Míg idehaza a görögöknél a pita a legelterjedtebb, török konkurenseik pitát és búzalisztből készült tésztát egyaránt használnak, amelybe a húst betekerik.
Törökországban és a szomszédos Ausztriában találkozhatunk a lapos török kenyér negyedébe töltött verziókkal is
– idehaza ez szinte teljesen ismeretlen, pedig talán ez a leglaktatóbb és legfinomabb.
Az alapanyagon, azaz hústömbön túl sok egyéb tényező van, ami finommá vagy éppen gyomorgörcsös emlékűvé teszi ezt a finom ételt. Van néhány alapszabály, ami szinte minden utcai étkezdére érvényes, ezekre figyelve csak jól járhatunk. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal szakvéleménye a bizonytalanoknak is segít!
Csak megbízható helyen vásároljon, óvakodjon az elhanyagolt higiénéjű, rendetlen helyektől. A saját tisztaságára is figyeljen:
az utcáról betérve mosson kezet!
Ha erre nincs lehetősége, használjon fertőtlenítő kéztörlő kendőt!
Az élelmiszer-biztonság jegyében csak forrón tálalt meleg ételt, hűtőben tárolt hideg ételt fogadjon el. A langyos helyen tárolt vagy kellően át nem sült étel veszélyes.
Figyelem: ne fogyassza el, ha állott, romlásra gyanús vagy szokatlan ízű és szagú!
Optimális esetben az üzlet, eladóhely, a kiadóablak tiszta, rendes, minden a helyén van, nincsenek felesleges tárgyak, lomok, se legyek, rovarok és háziállatok. A személyzet tiszta munkaruhát visel, a haját lefedi vagy szorosan hátraköti, keze tiszta, nincs felékszerezve, körme nem lakkozott, nincs műkörme, nem nyúl kézzel az ételhez, nem dohányzik munka közben.
Az ételeket szennyeződéstől védve, lefedve, kellő hőfokon tárolják, a tányér, pohár, evőeszköz kifogástalanul tiszta. Az olyan apróságok sem mellékesek, hogy legyen hulladékgyűjtő. A félreértések elkerülése végett a kínálat és az ár egyértelműen, jól láthatóan fel van tüntetve, a kereskedő számlát, illetve blokkot kérés nélkül is ad.
A megbízható kebabos és giroszos tisztában van azzal, hogy a nyers húson veszélyes baktériumok lehetnek, ezért gyakran mos kezet.
A nyársat forgatni kell, hogy minden oldala egyenletesen átsüljön, egyik oldala se égjen oda, illetve ne maradjon nyers. Az alapos sütés a baktériumokat elpusztítja: a nem eléggé átsült hús veszélyes!
A jó szakember a húst csak a rendeléskor szeleteli le, elkerülve azt, hogy a tálcára lehulló hús a nyársból kicsepegő, esetlegesen még nyers húslével szennyeződhessen. A nap végén a megmaradt húst meg kell semmisíteni, másnap nem használhatják fel. Bátran kezdjünk gyanakodni, ha üzletnyitáskor megkezdett nyársról származó hússal akarnak kiszolgálni!