A franciában és onnan az angol nyelvbe is átszivárogva csodás elnevezése van az előételnek. Erre a mi nyelvünkben nincsen külön kifejezés, de ők úgy hívják: canapé. Ez ugyanaz a szó, ami alatt az ücsörgésre vagy délutáni sziesztára alkalmas bútort értjük. A canapé, vagyis a falatka olyan étel, amit leginkább állófogadásokon vagy más, zsúfolt buliban fogyaszt a mulató nép, például pezsgő mellé.
Fogpiszkálókra szúrják, vagy sem, a lényege mindenesetre az, hogy könnyű, de ízes legyen, amit egyetlen darabban meg lehet enni sétálva, fél kezünkben pezsgőspoharat tartva, anélkül, hogy helyet foglalnánk. A canapé tehát
nem csöpöghet, nem folyhat, sőt, ideális esetben bele sem kell harapni, csak hamm, bekapni.
Az éttermi előételek nagy részével egy nagy gond van: rettenetesen laktatóak. Ki az, aki képes megenni mondjuk egy kacsát azután, hogy betolt egy nagy adag hortobágyi palacsintát vagy tatár bifszteket?
Az ideális előételtől, a remek pezsgőkorcsolyától az ember csak éhesebb, kívánósabb lesz, ugyanakkor annyira intenzíven ízesnek kell lennie, hogy ne is lehessen abbahagyni.
A tökéletes falatka valami máson csücsül. Alul tehát kell lennie egy szilárdabb, kemény rétegnek, ami megtartja a feltétet. Ez lehet pirítós, keksz vagy kosárka, ami készülhet leveles-vagy omlós tésztából is.
De tarthatja a feltétet vagy krémet egy darab sült vagy nyers zöldség is.
A pezsgőhöz remekül mennek a sós ízek és a zsíros ételek, az édes-sós párosok és a sajtok.
Az avokádó leggyakrabban guacamole formájában kerül elő. A csilis, citromos, korianderes, durvára tört krém valóban az egyik legjobb dolog, ami történhet egy érett avokádóval.
De kizárólag érettel lehet igazán remek, a szupermarketekben kapható sziklából nem. Ebben a kombinációban viszont még a konyhapulton érlelt, krémesedni képtelen avokádók is nagyon ütnek.
Alapanyagok:
Az avokádót felezem, a magját eltávolítom, kivájom a húsát és felszeletelem. A grapefruit héját egy éles késsel levágom úgy, hogy a fehér részt se hagyom rajta. A gerezdeket elválasztó hártyák mentén bevagdosom, majd a kés élével óvatosan kiemelem a belét. A pirítósokra felváltva avokádó és graperuit szeleteket fektetek, majd olívaolajat csöpögtetek a tetejére, sózom és borsozom.
A mousse egy légiesen könnyű habot jelent, ami leggyakrabban csokoládéból készül. Ebben viszont máj van, mégis hozza azt az állagot, amit a desszerttől elvárunk.
Húsos, de annyira könnyű, hogy sokkal jobban illik az itt tárgyalt kategóriába, mintha mondjuk pástétomot készítenénk, és legalább annyira elegáns, mint egy pohár pezsgő. Csirke, liba vagy kacsamájból is elkészíthető.
Alapanyagok:
A sütőt előmelegítem 150 fokosra. A fűszereket kivéve az összes alapanyagot egy aprító- vagy turmixgépbe teszem. Jó alaposan összedolgozom az egészet, míg egészen egynemű massza nem lesz belőle. Egy nagy tepsibe állítok egy formát, kibélelem alufóliával úgy, hogy jó nagy darab kilógjon belőle minden irányban.
A formába öntöm a masszát és betakarom a kilógó fóliadarabokkal. Vizet forralok, amit a forma alatti tepsibe öntök úgy, hogy a víz a forma feléig érjen. Óvatosan a sütőbe tolom az egészet. 40 percig sütöm, míg éppen csak meg nem dermed, de még remegős az állaga. Minimum 4 órára hűtőbe teszem. Pirítóson, de még jobb, ha pirított brióson vagy kalácson tálalom.
Édes gyümölcs, sós sajtokkal, ez a falatkák legjobb alapfelépítése. Rögtön kétfélét is készítettünk ezzel a struktúrával: az aszalt szilvát natúr krémsajttal és füstölt sonkával hoztuk össze, a szőlőből pedig kék sajttal és dióval csináltunk icipici szendvicset.
Korábban datolyát sütöttünk szalonnaszeletekben, az hasonlóképpen jó dolog.
Alapanyagok:
Nagy és kemény szemű szőlő kell ehhez a művelethez, kicsivel nem működik.
A szőlőket két egyenlő darabba vágom, megkenem kék sajttal, rányomok egy darabka diót,
a tetejébe illesztem a szőlőszem másik felét, és egy fogpiszkálóval mindegyik réteget érintve átszúrom.
Alapanyagok:
Fogok egy vékony szelet füstölt sonkát, a közepébe biggyesztek egy mokkáskanálnyi natúr krémsajtot, abba nyomok egy szem aszalt szilvát, feltekerem. Ugyanezt aszalt barackkal és mandulával is el lehet készíteni, akár úgy is, hogy a sonkát lehagyják az egészről.
A cékla sütőben sütve vagy nyersen a legjobb, ez a két véglet emeli ki azt a különleges, földes ízét, ami semmihez sem hasonlít. A sült cékla valójában annyira jó, hogy egy fokhagymás pirítóson, sóval, natúr is zseniális, de gyakran párosítják édes ízekkel, egyszerűbb esetekben almával és körtével - mi most aszalt barackkal hoztuk össze.
Alapanyagok:
A céklákat egyenként, héjastul becsomagolom alufóliába. 220 fokos sütőbe teszem és kb. 45 perc alatt puhára sütöm. Kiveszem, kicsomagolom, hagyom kihűlni. Lehúzom a héját, felszeletelem és a szeletekre egy-egy szelet kecskesajtot teszek. A tetejére egy darab aszalt barackot nyomok.