Az osztrákok kedvence a hotdog, de persze nem így hívják, hanem bosznának. Eredetileg egy Bratwurst nevű virslit tartalmaz, hagymával, ketchuppal vagy mustárral. Hasonmásától leginkább az különbözteti meg, hogy a végén jól meghintik curryvel is.
Belgium utcáin, vonat-és buszállomásain a készenléti osztagosok mellett elsősorban sült krumplit áruló helyekkel találkozhatunk. A burgonya minősége változó lehet,
a szószok tárháza azonban kárpótolhatja a különlegességre hajazókat:
currys ketchup, chutney, tartásmártás mellett a bátrak a csokisat is kipróbálhatják.
A bolgár banica külseje leginkább a rétesre hasonlít. Leveles tésztáját csakis forrón szeretik, ezért kényesen
ügyelnek arra, hogy helyben süssék és frissen kínálják.
Általában túróval, sajttal töltik, de ne érezzük magunkat átverve, ha például húst vagy spenótot is találunk benne.
A csevapot több ország is magáénak érzi, azonban a horvátok esznek belőle a legtöbbet. A kolbászra emlékeztető húshengerkék hagyományosan darált marhából és disznóból készülnek, nem kihagyva a zsíros részesek sem. Tálalni pitával, lila hagymával, paprikával és ajvárral szokás.
A souvlaki nyársra fűzött disznóhúst takar, a sertés hiányában azonban a csirke és a bárány is megteszi. A sütés végeredménye itt is pitába kerül. A zöldséges körítés persze elmaradhatatlan: paradicsom, hagyma és petrezselyemzöldje biztosan lesz benne.
A csehek a rántott sajtok nagy barátai. Az ételt úgy tették a közlekedő ember barátjává, hogy belepakolták tisztességesen nagy kenyérszeletek közé, és kész is lett a smažený sýr. Kell hozzá a sör.
A dánoknak is megvan a saját hotdogjuk. Ha ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy bosszankodunk, mert a kifliben keresni kell a virslit, akkor a dán verzió rögtön a szívünkbe lopja magát. Ők ugyanis megfordították az arányokat:
a virsli akár tíz centivel is kilóg,
mindkét oldalon. Országszerte árulják ilyen kedves kis bódékból:
Az észtekre nem jellemző az utcán való étkezés, azonban ha kénytelen kint tartózkodni, például egy kis helyi fesztiválon, akkor általában heringes szendvicset fogyasztanak.
Kimondhatatlan nevű kedvencük egy péksütemény, a karjalanpiirakka. Titka valószínűleg az egyszerű receptek nagyszerűségében rejlik, de nem mellékes, hogy ez még esztétikus is. A vékony tésztát rizzsel és vajjal összekevert főtt tojással töltik, majd szépen összehajtogatják.
Nem, nem a csiga a legalkalmasabb arra, hogy álló helyzetben is szépen el tudjuk fogyasztani. A franciák szerint az utca legpraktikusabb étele a palacsinta. Édesen és sósan is.
Emlékeznek a lista elején szereplő osztrák currys hotdogra? A Currywurst kísértetiesen hasonlít rá, csak nincs kiflibe erőltetve. Curryszószban úszó virsli, többnyire sült krumplival vagy kenyérrel tálalva. Ha nem ezt eszik, marad a henteskenyérként ismert Leberkäse.
Az írek sem arról híresek, hogy városaikat, falvaikat gyorskajás kisbódék lepnék el, a tengeri ételeket azonban annál jobban szeretik. A street food náluk például kagylót is jelenthet kenyérrel és vajjal.
Amit mi pizzának hívunk és Budapesten jellemzően kétszáz forintért szerzünk meg, arról szívünk mélyén mi is tudjuk, hogy nem pizza. Azonban nincs okunk szégyenkezni, hiszen
a bumfordi tészta-kevés feltét kombináció is autentikus olasz étel,
csak éppen focacciának hívják.
Akár az észtekre, a lettekre sem jellemző a túl szofisztikált utcai étkezőkultúra. Ha nincs más választás, csak a futva evés, akkor piragit vesznek pékségben vagy kávézóban. Ez nálunk a baconos tekerccsel egyenlő, de bőségesen van benne sült hagyma is.
Az ő kedvencük, a kibinai egészen hasonló az előzőhöz. A töltelék azonban valamivel fantáziadúsabb: birkahús és hagyma keveréke.
Nem is gondoltuk volna, de a luxemburgi utcák legkedvesebb étele, a gromperekichelcher nagyjából ugyanaz, mint amit a csehek bramboráky név alatt kínálgatnak a söreik mellé: krumpli és hagyma keveréke fasírtformára kisütve. Az olajat, jobb esetben zsírt egyik alól sem sajnálják.
Végre egy édesség! Küllemre rétes ez is, a belsejében azonban kizárólag datolya kerülhet, ez az imqaret.
A nyers heringet árusító bódék még a legnagyobb hidegben és a legeldugottabb kisvárosokban is ott vannak. A halak az alapos sózás után válnak fogyaszthatóvá, nyers hagymával és kenyérrel kínálják.
A lengyelek zapiekankának hívják, de mi is ismerjük, meleg szendvics név alatt. A feltétek univerzuma végtelen.
A portugál pékségek és kávézók kínálata óriási, azonban könnyen belefuthatunk ehetetlen darabokba is.
Amivel nem lehet tévedni az a pastel de nata:
édes kis forma, könnyű tészta, sült vaníliapuding, hibátlan.
Perec – se ragozni, se magyarázni nem kell. Jó esetben tömör tészta, ami ropog; mákkal vagy szezámmal megszórva.
Ahogy mi, a szlovákok is szeretik és bőszen árulják a kürtőskalácsot – csak Skalický trdelník név alatt. Mi a története a finomság feletti közösködésnek? Az olasz származású Gvadányi József őrgróf, irodalmár az 1700-as évek végén Szkalicára költözött, anyja birtokára. A hagyomány szerint az ő erdélyi szakácsa tanította meg a helyieket az egyszerűségében is remek édességre, ami gyorsan népszerűvé vált.
Jó esetben nem a zsírban, hanem a vajban tocsog a leveles tésztából készült burek. A töltelék lehet hús vagy káposzta, de túró vagy lekvár is.
A spanyolok a szendvicsek nagy barátai. A bocadillos az egyik legnépszerűbb, ami úgy fest, mintha a rántottát belepakolnánk a kiflinkbe. Az összetevők sora általában: tojás, sajt, sonka, krumpli, esetleg tonhal.
Egy újabb heringbarát ország. A hal viszont itt már sütve, zsírtól nem féltve található kenyéren, lila hagymával bolondítva.
Választékból nincs hiány, de a legtöbb talán a cornish nevű pékáruból fogy az Egyesült Királyságban. A forma ismerős: tészta töltve krumplival, marhahússal és hagymával.
Ha utazgatnak Európában, ne csak az univerzális, mindenütt egyforma gyorsételeket teszteljék - lehet, hogy a helyi ízek adják majd a legnagyobb élményt!